„Egy kép többet mond ezer szónál” – szól a közismert mondás, ami hatványozottan igaz a történelem esetében is. A 20. század emblematikus eseményeit ma már számos ikonikus fotóval tudjuk illusztrálni.
Az 1989-es év a Távol-Keleten is a változás szelét hozta. A „demokrácia-mozgalom” résztvevői a piacgazdaságban már bevezetett reformokat a politika területére is ki akarták terjeszteni. Hu Jao-pang reformpárti politikus 1989. április 15-i halála után tüntetéssorozat kezdődött Pekingben. A napok alatt több százezresre duzzadó tömeg elutasította a nepotizmust és a korrupciót, helyettük demokráciát, sajtószabadságot és politikai reformokat követeltek.
Április 27-én a tüntetők áttörték a kordonokat, s a Kína jelképének számító Tienanmen-kaput is magába foglaló Mennyei Béke terére özönlöttek. A kommunista vezetés május 20-án rendkívüli állapotot vezetett be az országban, s vidéki katonai páncélos és gépesített egységeket irányított a fővárosba, amelyek június 3-án körbevették a teret, éjjel pedig tüzet nyitottak a fegyvertelen tüntetőkre. A véres kommunista példamutatás áldozatainak létszámát a kínai kormányzat mind a mai napig nem hozta nyilvánosságra, a becslések szerint 3000-7000 személy vesztette életét.
A történtek után számos fotóriporter érkezett az országba, akiket egy Tienanmen térhez közel eső szállodában szállásoltak el. A Peking Hotel ablakából azonban tökéletes volt a kilátás. A képen látható jelenetet valójában négy fotós is megörökítette, amint egy magányos diák percekig feltartóztatott egy sor tankot, amelyek a térre tartottak. Az elöl álló harckocsi sofőrje többször is megpróbálta kikerülni a magányos hőst, aki állandóan a tank elé lépett, s egyszer fel is mászott a járműre, hogy mondjon valamit a bent ülőknek, mire a közelben álló tüntetők odébb vonszolták a konok diákot. A világ sohasem tudta meg, ki volt az a szatyros fiatalember, aki az előző napok véres leszámolásai ellenére is képes volt saját életét kockáztatva kiállni a demokráciáért.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
