Egy kép többet mond minden szónál, szól a közmondás. A festményekre, művészeti alkotásokra mindez hatványozottan igaz, hiszen a művész számos kódolt üzenetet, kétértelmű részletet, egyéb titkos utalást képes elhelyezni a vásznon vagy egyéb felületeken. Bármikor felbukkanhat a felhő szélén az ördög, olyat tehet az egyházfő, amit hivatalosan nem, és olyan titok derülhet ki az ember fogorvosáról, amire álmában sem gondolt volna.
Thomas Bruce, Nagy-Britannia követe 1802-ben 17 hatalmas, ókori emlékekkel teli tartállyal érkezett haza Görögországból.
Egészen pontosan az athéni Akropoliszon álló, Kr. e. 5. században Pallasz Athénének épített Parthenonból származó domborművekkel. A görög kormány ma is küzd a British Museumba kerülő műkincsek visszaszerzéséért.
Míg a jogászok a tulajdonjogról vitáznak, a történészek azt nem tudják eldönteni, mit is ábrázol az eredetileg 159 méteres fríz. Az világos, hogy valamely ünnepély különféle pillanatai láthatóak, a bejárat feletti központi jelenet azonban igencsak ellentmondásos megítélésű.
Egy gyermek látható rajta, aki egy összehajtogatott ruhaneműt nyújt át egy felnőttnek. Sokak szerint ez a csere egyszerűen az ünnepi köntös átadását jelzi, amely a templombelsőben található Athéné szobor letakarására szolgált. Joan Breton Connelly szerint azonban ennél többről van szó.
Az amerikai kutató elmélete szerint – amelyet Euripidész egy múmia gyolcsából előkerült írása is alátámaszt – a Pallasz Athéné születésére emlékező, négyévente rendezett Panathenaea első ünnepének képkockáit látjuk.
Úgy véli, a gyermek a mítoszokba vesző Erechtheus király legkisebb leánya, aki saját halotti leplét tartja. Két idősebb lánytestvérével együtt ugyanis épp feláldozni készülnek őket.
A történetnek megfelelően egy delphoi jóslat szerint ez az ára, hogy Athén megmeneküljön a kapuit ostromló trákok szorításából.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
