Több mint 12 éve folyik rendszeres és gyakorlatilag egyre bővülő „értékfeltáró munka a hetényi Tarczy Lajos Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolában. Az intézmény mindezért idén Örökségserleget kapott a Budapesten működő Falvak Kultúrájáért Alapítványtól. A helyszínen néztük meg az elvégzett munkát.
Az iskolaépületben ezekben a napokban nemhogy kézműves-fog-lalkozások, helytörténeti műhelyek, de még gyerekek sincsenek a járvány miatt. Czibor Angelika igazgató lapunknak kifejtette, 115 diákjuk közül egy sem maradt ki a távoktatásból. Akinek otthon nem volt, ahhoz az iskola bevezettette az internetet, valamint laptopokkal is ellátták őket. Az igényeket már karácsony előtt felmérték: ha tesztelniük kell a diákokat és szüleiket, 96%-uk készen áll arra, hogy újrakezdődjön a tantermi munka. Így fest a jelen, az iskola vezetőjével és Rancsó Andrea pedagógussal azonban most inkább a múltba révedtünk vissza.
Hetény az oktatásban
Czibor Angelika a 2008-as évet jelöli meg egyértelmű kezdetként, amikor is ki kellett választaniuk az iskolaprogramok fő irányvonalát: „Akkor gondoltunk arra, hogy a regionális nevelés lenne az, amire igazából szükségük lenne itt, egy kis községben a szülőknek, gyerekeknek, s magának a falunak is.ˮ Első nekifutásra az ötödik évfolyamban indítottak egy tantárgyat ilyen elnevezéssel, ám Rancsó Andrea tapasztalata az volt, hogy ez önmagában nem volt járható út: „Felfedeztük viszont, hogy vannak benne tantárgyközi elemek. Ha népdalokkal foglalkozunk, akkor az miért kerüljön külön tantárgyba, miért nem zeneórán oktatjuk? Vagy a helyi tájismeret jelen van a környezeti ismeret órákon. Rájöttünk tehát, hogy felesleges egy órát »elbitangolnunk«, sokkal jobb volna a meglevő tantárgyakba beépíteni, amelyeken összóraszámát tekintve 30%-os mozgástere van a pedagógusnak. Úgy osztja be az anyagot, ahogy akarja, hozzárakhat, kivehet belőle.ˮ Alsó tagozaton például a hon- és népismeret, felsősöknél pedig a történelem, földrajz, vagy épp a biológia oktatásában kezdték el megjeleníteni a hetényi helytörténet, kultúra és természeti környezet oktatását. Czibor Angelika hozzáteszi, gyorsan bővíteni kezdték a kört, s nemcsak a tantermi oktatásban, hanem az iskolán kívüli tevékenységekben is elkezdtek foglalkozni a helyi életvilággal. Mindehhez szinte magától értetődően járultak hozzá az iskola névadójához, a hetényi születésű és a 19. században élt Tarczy Lajoshoz kapcsolódó, korábban indult helytörténeti kutatások is.
Az azsúr varrottas
A helyi értékek kutatása nem meglepő módon erőteljes néprajzi dimenzióval bírt a kezdetektől fogva. A faluban főként Rancsó Andrea vezetésével és ösztönzésére idővel a diákok is elkezdték felkeresni a tárgyi emlékeket és a régi népi tevékenységeket. Az „Örökség-serlegˮ odaítélésekor külön hangsúlyozták a híres azsúr varrottas szerepét. „Ez volt az első komolyabb téma, amit rendesen fel is göngyölítettekˮ – hangsúlyozza az igazgató. Ma már nem igazán gyűjtik a kézműves-technikára vonatkozó tudás elemeit, hiszen nagyon kevés olyan idős asszony él, akik még autentikus forrásnak számítana. Ám az időben elkezdett kutatás mára meghozta a gyümölcsét, s főként az iskolán keresztül él tovább a varrottas készítésének csínja-bínja. „Az iskolai klubban dolgozó kolléganő megtanulta az azsúr varrását, majd a gyerekeknek kezdte el oktatni azt. A faluban Geleta Katalin szintén megtanulta, tartott tanfolyamot is gyerekeknek, felnőtteknek. Ő már kézművesvásárokra is jár a munkáivalˮ – mondta Czibor Angelika, aki szerint a gyerekek mindig lelkesen vettek részt a szakkörökön. „A napköziben, amikor délutánonként varrtak, volt, hogy 70 vendégnek kellett könyvjelzőt készíteniük. Ahhoz sok gyermek munkájára volt szükség, mindenki csinálta, még a fiúk isˮ. Készültek így tarisznyák, blúzok, karácsonyi díszek is.
Események – kiadványok
Az iskolában több mint egy évtizede végzett célirányos munkának, az oktatáson túl, is van kézzelfogható eredménye. Az évente megtartott Tarczy-emléknapokon folyamatosan bemutatják egy-egy gyűjtés anyagát, de az iskola folyosóin is több faliújság utal erre a tevékenységre – az aktivitás azonban már évek óta túlnyúlik az iskola falain és Hetényen is. „Azokat a gyerekeket, akiket megfogott a téma, Andrea a Kincskeresők versenyre is felkészítetteˮ – mondja az igazgató, illetve felidézik, hogy tartottak már bemutatót a budapesti Magyarság Házában, illetve módszertani napot az iskolában a Magyar Művelődési Intézet képviselőinek a hetényi helytörténet oktatásáról. Az iskola emellett szorosan együttműködik a Villa Heten Polgári Társulással is, az egyik legutóbbi kiadványukban a hetényi leventék elhurcolásáról szóló történeteket is kiadták, amelyeket a Kincskeresők versenyre készítettek.
A tantermi oktatás szempontjából a legnagyobb fegyvertény talán az volt, amikor egy európai uniós pályázatnak köszönhetően 2014-re a tantestület összeállított egy multitematikus, több mint 150 oldalas munkafüzetet, amelyben a hetényi helynevektől és folklórtól kezdve a növény- és állatvilággal játékos feladatokon keresztül ismerkedhetnek meg a diákok. Tervezik a kiadvány frissített újranyomását is – csupán anyagi forrást kell találniuk hozzá.
Belső iskolai igény
Rancsó Andrea úgy látja, ha csak az iskola népszerűsítése miatt csinálnák a helyi értékek beemelését az oktatásba, akkor nem biztos, hogy 12 év után is kitartanának, ugyanis nagyon sok munkával jár ez a tevékenység. Néha már-már kissé elfáradtak az állandó pluszmunkában, ám egy-egy új hatás mindig újabb lökést adott a pedagógusoknak. Ilyen volt a munkafüzet elkészítése, a Bethlen Gábor Alap és az Agrárium pályázati támogatása, s ennek számít most a Budapestről kapott díj is. Ezen felül Czibor Angelika büszkén említi, hogy a diákok identitásában is felfedezhető a törekvésük nyoma: „Amikor a végzősök innen Hetényről elkerülnek például Komáromba, akkor a gimnáziumban rendre lokálpatriótáknak hívják őket. 20 év után pedig azt vesszük észre, hogy a Nyugat-Európába kikerült fiatalok közül, miután pénzt gyűjtöttek, többen hazajönnek a faluba, s az iskolánkba akarják beíratni a gyermekeiket.ˮ
Az iskolán folyó tevékenységgel az önkormányzat és a szülők bizonyára elégedettek, mert kézzel fogható módon is támogatják azt. Egészen friss példaként említik, hogy az egyik diák édesapja nagyobb összeget adományozott arra, hogy az udvaron felépítsenek egy kültéri fedett tantermet – amit már gyakorlatilag be is fejeztek, készen várja a koronavírus utáni időket. Rancsó Andrea mindehhez hozzáteszi: „Mi, vagyis a tantestület alakította ki azt, hogy legyen igény erre a munkára. Mert ha belegondolunk, elkezdünk járni a széles nagy világban, a helyi értékek oktatása nem igazán vetődik fel. Ha egy magyar iskola nem kezd el ezzel komolyabban foglalkozni, akkor a népszámlálási adataink siralmasak lesznek a magyarság szempontjából.ˮ
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
