Ahogy közeledik a parlamenti választás dátuma, annál biztosabbá válik, hogy a törpepártok még inkább egymásra lesznek utalva. Ám az együttműködés helyett azt is látjuk, inkább okot keresnek arra, miért ne szövetkezzenek a másikkal. Ennyire nagy lenne a rivalizálás a szlovák jobboldalon?
Már szinte komédiába illő az a történet, amely a szlovák jobboldalon zajlik. Pontosabban a Heger-féle Demokrati az, amely nem tudja összefogni a törpepártokat. Emlékezzünk csak arra, amikor Dzurinda visszatérésnek hallatára mindenki azt rebesgette, hogy Hegerrel alkotnak egy nagy koalíciót, a többi párt pedig csatlakozik hozzájuk. Ehhez képest a már megalakult Kékek kategorikusan utasították vissza Hegeréket.
De ahelyett, hogy ezek a pártok az anyahajóra tömegesen jelentkeztek volna, Hegernek nemhogy ajtót nyitottak, de ajtót mutattak. Vagyis a jelek szerint senki nem szeretne a Demokratival szövetkezni. Legalábbis nem úgy, ahogy azt Heger elképzeli, miszerint a pártjának kell összefogni a többi politikai szubjektumot. De miért is hiszi Heger azt, hogy ez az ő feladata? Mert a kisebbségi kormányt ők vezették? Mert Heger integráló személyiségnek hiszi magát, aki majd Fico kihívójaként lép elő?
Egy biztos, Heger gyenge ahhoz, hogy vezető legyen, és kiálljon Ficóval szemben, hiszen még a saját kormányát sem tudta megtartani. Az is fájó pont lehet számára, hogy a volt külügyminiszter, Rastislav Káčer is kihátrált mellőle. Az egyes politikai szubjektumok vezetői pontosan látják, hogy Hegerrel szövetkezni egyenes út a politikai süllyesztőbe.
A 2020-ben felállt kormány utolsó embere, Eduard Heger kapcsolta le a villanyt. A körte pedig kiégett, s idő kérdése, hogy maga Heger mikor dobja be a törölközőt, hiszen lassan nem lesz már olyan politikai szubjektum, amelyet meg lehetne szólítani. Pedig a Demokrati egyetlen esélye, ha felkapaszkodik egy nagyobb párt listájára. Már ha lesz olyan párt, amely hajlandó lesz mentőcsónakot dobni Hegeréknek.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
