A 19. századi Japán egyik legbizarrabb alkotása az úgynevezett He-gassen tekercs, amelyen csupasz fenekű férfiakat láthatunk, amint szabályos „fingháborúkat” vívnak egymással. A képek a korban valószínűleg a politikai karikatúra egy formájaként jelentek meg és elsősorban a japánok körében élő idegenellenesség kinyilatkoztatására szolgáltak.
Bár egy természetes testi folyamat eredménye, napjainkban meglehetősen illetlenségnek számít, ha valaki társaságban szellent egyet, a „fingós poénokat” pedig nem éppen a szofisztikált humor kategóriájába szoktuk sorolni. Régebbi korokban azonban korántsem számított társadalmi tabunak a szellentés, igaz annak megítélése általában már akkor sem volt túl pozitív.
Az ókorból például két beszámoló is ránk maradt, amely szerint egy illetlen helyzetben „elengedett galamb” konkrétan háborús indokkal ért fel. Hérodotosz szerint például, amikor Apriész egyiptomi király ellen több település is fellázadt, egy Amaszisz nevű hadvezérét küldte a zendülők leverésére. Amaszisz azonban inkább a lázadók oldalára állt, akik pedig saját királyuknak választották őt. Apriész ezután követet küldött Amasziszhoz, aki lóháton ülve azonban csak úgy felelt, hogy megemelte fenekét, szellentett egyet, majd közölte a követtel, hogy „ez a válasza”. A kirobbanó háborúban Apriész végül alulmaradt és Amaszisz foglalhatta el Egyiptom trónját.
Az 1. században élt zsidó történetíró Josephus Flavius szintén feljegyzett egy hasonló esetet. Egy vallási ünnep alkalmával, amikor a jeruzsálemi zsidók a Templomba vonultak „egyszerre csak az egyik katona fölemelte köpenyét, illetlen módon hátsó felét fordította a zsidók felé, és a helyzetének megfelelő hangot is harsantott.” A sértésre az emberek természetesen megpróbáltak elégtételt venni és kövekkel kezdték dobálni a katonát, mire a római parancsnok még több fegyverest vezényelt a helyszínre. Flavius szerint a Templomban erre akkora tolongás támadt, hogy a pánikba esett emberek több ezer társukat taposták ekkor halálra.
Ha a magyar „fing-történelem” felé tekintünk, akkor valószínűleg keresve sem találhatnánk szórakoztatóbb írásokat Janus Pannonius pajzán költeményeinél. Leginkább egy bizonyos Lúcia nevű hölgyhöz írt versek szövegében bukkan fel a szellentés – csak egy „szellemesebbet” idézve ilyesféle formában: „Lúcia, gyakni akarsz. Jó, benne vagyok, de csak akkor, / hogyha a hátulsód nem muzsikál ezalatt…”
A korántsem szemérmes Janus Pannonius azonban naturalizmus tekintetében nyomába sem érhet az Edo-kori Japán úgynevezett He-gassen művészetének, amely az 1840-es években keletkezett tekercsről kapta a nevét. A tekercsen szinte képregényszerűen egy sor ábrázolás látható, amelyek visszatérő eleme, hogy csupasz fenekű férfiak „szabályos fingcsatákat” vívnak egymással.
A képeken feltűnő epizódok olyan „gyöngyszemeket” tartalmaznak, mint például, amikor egy rendkívül erőteljes szellentés átlyukaszt egy asztallapot, vagy éppen kilő az égbe egy macskát. Egy másik helyen pedig azt figyelhetjük meg, amint egyesek nagy méretű legyezőkkel igyekeznek felvenni a harcot a „rossz szelekkel” szemben.
Egyes kutatók szerint a He-gassen képek egy korabeli „ellen-kultúrát” jelenítettek meg, amely a növekvő európai befolyással szemben alakult ki az Edo-kori Japánban. Ebben a 17-19. századi időszakban ugyanis a szigetország javarészt elzárkózó politikát folytatott, amelynek kezdetét a japán keresztényekkel való kegyetlen leszámolást jelezte a 17. század fordulóján. Ezt követően jobbára csak angol és holland kereskedők köthettek ki Japánban szigorú feltételek mellett, míg a többi európaira általában kegyetlen halál várt. Az elzárkózás politikáját azonban egyre nagyobb külső kihívások érték a 19. század folyamán az európai hatalmak és az amerikaiak részéről, ami pedig éles politikai és társadalmi vitákat generált Japánon belül is.
Eme értelmezés szerint a He-gassen egyfajta politikai karikatúrát jelentett és elsősorban az idegenellenes nézőpont kifejezésére használták. Egyesek szerint a képeken azt láthatjuk, amint a japánok megtámadják a nyugatiakkal üzletelő kereskedőket, míg egy másik feloldás szerint maguk a bűzös gázokat eregető férfiak magukat a nyugatiakat voltak hivatottak szimbolizálni.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
