Az Egyesült Államok a világ vezető hatalma, és a mainstream sajtó szerint a demokrácia fellegvára. A bonyolult választási rendszer és a „fékek és ellensúlyok” intézményrendszere azonban egyre kevésbé látja el azt a szerepet, amit neki szántak, és ez mára rendkívül látványossá vált. Pár nap van hátra az amerikai elnökválasztásig, és most kezdenek el foglalkozni azzal a témával, hogy több tagállamban olyan lazák a választói igazolvány kiállításának feltételei, hogy az Szlovákiából nézve a visszaélések melegágya lehetne. És valószínűleg az is. Főleg, hogy olyan államokról van szó, amelyek tárt kapukkal várják a délről érkező migránsokat. Lehet találgatni, miért. Mutatjuk, milyen brutális ellenszélben kénytelenek harcolni a republikánusok.
A The Wall Street Journal szerkesztősége már felhívta a figyelmet, hogy 2016 óta a demokrata párt módszeresen torzította a szabályokat saját pozíciója javítása érdekében.
Donald Trump 2016-os megválasztása előtt ellenfele, a demorkata Hillary Clinton a mainstream sajtó apraja nagyjával összefogva azt sulykolta, hogy Trump összejátszott az oroszokkal. A választások után persze kiderült, hogy demokraták által finanszírozott lejárató kampányról van szó.
Trump ellen több bírósági eljárást is indítottak, ahol elvileg politikától független tisztviselők, ügyészek és bírók kijelentették, hogy Trumpot bármi áron el kell ítélni. A demokraták öt esetben éltek vissza a törvénnyel, hogy Trumpot bebörtönözzék és így kizárják az elnökválasztási versenyből.
A minap Jeff Bezos, a világ harmadik leggazdagabb embere volt kénytelen amiatt magyarázkodni, hogy az általa tulajdonolt lap, a Washington Post – az USA legjelentősebb lapja a New York Timesszal holtversenyben – nem ad ki szerkesztőségi ajánlást arra vonatkozóan, kire szavazzanak az emberek. Elvileg egy politikai részrehajlás nélküli média esetében már eleve a probléma felmerülése is problémát jelent. De az USA-ban a sajtó már a látszatát sem tartja fenn, hogy független lenne.
Az, hogy az amerikai sajtó nyíltan részrehajló, lehet egy demokrácia sajátossága. Az emberek azt a lapot szeretik olvasni, amellyel egyet tudnak érteni. Csakhogy a nyugati világ médiaterét a közösségi oldalak átalakították, és a közösségi oldalak nagy többsége – tisztelet a pár kivételnek – cenzúrázza a hírfolyamokat. És ettől a pillanattól kezdve minden sajtóorgánum egyenlő, de vannak egyenlőbbek. És ezek az egyenlőbbek többnyire a demokratákat támogatták.
Veszélyesen lazára puhított választási szabályok
Az elmúlt napokban arról alakult ki a sajtóban vita, hogy mennyire igazságos az, hogy az USA több országában lehetővé tették, hogy személyazonosságot igazoló okmány nélkül kapjanak emberek választói igazolványt – vagyis jogot a szavazáshoz. A vitát állítólag egy X-bejegyzés robbantotta ki, amelyben egy állítólagos kanadai állampolgár azt írta, hogy bár nem amerikai állampolgár, átmegy a határon, és szavazni fog – Trump ellen. Fel is robbant az internet az ügy miatt – főleg, mert sokan a migránsokra asszociáltak az eset kapcsán.
Egy olyan országban, ahol évek óta problémát okoz az ellenőrizetlen illegális bevándorlás, ez bizony kérdéseket vet a választás tisztaságát illetően. Az is logikus következtetés, hogy egy illegális bevándorló arra az elnökjelöltre szavazna, ha teheti, aki támogatja, hogy ő és családja bejusson az országba. Magyarul: az egésznek szavazatimport szaga van.
A választói regisztrációs igazolvány ugyanis személyazonosságot igazoló okmányként működik a szavazásnál. Ha ezt az okmányt úgy is igényelni lehet, hogy nem kell hitelesen bizonyítani az igénylő személyazonosságát, pláne állampolgárságát, az visszaélésekre ad igencsak sok lehetőséget.
Most jön a csavar. A törvény ugyanis börtönbüntetéssel vagy pénzbírsággal, vagy mindkettővel sújthatja azt a személyt, aki nem rendelkezik állampolgársággal, de visszaél a fenti rendszerrel, és szavazni mer a választáson. A kérdés ugye az, hogy elkapják-e és el akarják-e kapni a hatóságok, amelyek nyíltan elfogultak egyik vagy másik elnökjelölt javára.
A szövetségi szintű, tehát minden tagállamra vonatkozó törvény azt is kimondja, hogy az amerikai választópolgároknak a választói regisztrációs igazolvány igénylésekor meg kell adniuk a jogosítványuk számát illetve a társadalombiztosítási számuk utolsó négy számjegyét.
És megint jön egy csavar: több amerikai államban munkavállalási engedéllyel nem rendelkező bevándorlók is válthatnak ki jogosítványt, 19 tagállamban pedig az illegális bevándorló is kaphat ideiglenes TB-számot. Vagyis a szabály – ha csak áttételesen is – megkerülhető. És mivel nem állampolgárok számos amerikai államban a helyi választásokon szavazhatnak vehetnek, így a törvény betartása felett elvileg őrködő hatóságok politikai részrehajlása megint kérdéseket vet fel.
A sajtó próbálja elkenni a tényeket
A Deutsche Welle német balliberális lap terjedelmes cikkében a fenti kínos összefüggéseket módszeresen elkeni. Több bekezdésen keresztül csak azt bizonygatja, hogy a visszaélések gyanúja csak álhír, amely mögött természetesen a republikánusok állnak.
A Newsweek amerikai lap pedig egyenesen azt kifogásolja, hogy egyes „déli országokban” korlátozzák a szavazati jogot azzal, hogy még mindig állampolgárságot igazoló fényképes személyigazolványt követelnek meg a szavazati jog gyakorlásához.
Az biztos, hogy kilóg a lóláb, és minimum féligazság az a republikánusok által megfogalmazott vád, hogy ma a demokraták szavazóimportot hajtanak végre az illegális bevándorlás módszeres támogatásával.
Az amerikai választások kapcsán ezért komoly kérdések merülnek fel. Mennyire lehet igazságos egy választás, ha a népakarat érvényesülését ilyen körülmények torzítják? mennyire igazságos, hogy az egyik politikai oldal törvénybe iktatott esélyeit kerülőutakon csökkentik? De főleg: A 2020-as elnökválasztásokon nagy valószínűséggel tényleg elkövetett választási csalások, és a fentebb felvázolt helyzet után mennyire fogja elfogadni az amerikai társadalom az új elnököt – legyen az demokrata vagy republikánus?
Egyesek egyre nagyobb veszélynek tartják, hogy az USA egy ennyire megosztott és ennyire szétzilált, politikai alapelveitől megfosztott társadalma polgárháborúba süllyedt. A témában épp idén jelent meg egy alábecsült film Polgárháború címmel Kirsten Dunst, Wagner Moura és Stephen Henderson főszereplésével. A feszültség tehát annyira tapintható, hogy arra már a filmipar is reagált rá.
Az Egyesült Államokban november 5-én tartják az elnökválasztást, jelenleg Donald Trump republikánus elnökjelölt 2 ponttal vezet ellenfele, a demokrata Kamala Harris előtt. Ez a különbség olyan kicsi, hogy statisztikai hibahatáron belül van. Harris kampánya azonban láthatóan megroppant, egyre kevesebben hisznek a győzelmében, ez is hozzájárult ahhoz, hogy a Washington Poston kívül a Los Angeles Times is függetlenséget hirdetett a választások kapcsán.
A demokraták most azzal a narratívával próbálják menteni a láthatóan alkalmatlan Harrist, hogy a győzelme valójában egy negyedik Obama-adminisztrációt jelentene. A dolog pikantériája, hogy ez valójában tényleg így lenne, viszont akkor az az alapvető szabály sérül, miszerint egy személy legfeljebb két cikluson keresztül lehet elnök. Nem példa nélküli az ilyen demokratikus alapelveket meghazudtoló bábpolitika a világban, ott van példának okául Vlagyimir Putyin orosz elnök és Dmitrij Medvegyev volt orosz kormányfő emlékezetes bástyasánca, hogy megkerüljék az orosz alkotmány szabályait…
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
