Megéltünk sok mindent az elmúlt néhány évben, de arra még a Mečiar-korszakban sem volt példa, hogy Szlovákia kettes számú közjogi méltósága, a parlament elnöke, Boris Kollár arról értekezzen egy tévévitában, hogy Magyarország nem sokára területi követeléseket támaszt Szlovákiával szemben.
Ha hamarabb nem, hát az emlékezetes Martin Klus-féle biztonsági kockázatos dumák után mindannyiunk számára világossá vált, hiába öltözik libertariánus, jobbközép néppárti, balos populista és még vagy ezerféle gúnyába az új szlovák kormány, a régi ruhadaraboktól nem könnyű megszabadulni.
Pecsétfoltos is, naftalinszagú is, mégis kényelmes, négyévszakos viselet minden szlovák politikus számára a magyarellenes sovinizmus. Kéznél van, csak be kell nyúlni a gardróbba.
Boris Kollár tetőtől talpig bele is burkolta magát, amikor egy vasárnapi tévévita során, mit ad Isten éppen Robert Ficóval az ellenoldalon, arról delirált, hogy a Putyin világmegváltó tervei Szlovákiát is veszélybe sodorhatják. A nemzet permanens kispapája szerint ugyanis a magyar miniszterelnök majd kapva kap az alkalmon és Putyinnal egyetértésben „felparcellázza Szlovákiát“. Kollár szerint az, hogy odaát „Nagy-Magyarországról beszélnek, ingatlanokat vásárolnak nálunk, útleveleket osztogatnak”, „nem vicc”. Hát tényleg nem, úgy hívják nemzetpolitika! Magunkat és az olvasót is megkíméljük attól, hogy a házelnök baromságaira érdemben reagáljunk.
Hadd ne kelljen már elmagyarázni, hogy egy EU-, NATO-, V4-tagállam nem fog megtámadni egy másik EU-, NATO-, V4-tagállamot. Ugyanannyi értelme lenne, mint a közszolgálati „rádiónk” által futtatott Arpád Soltész (sic!) ostobaságait cáfolni, vagy a múltkori Samuel Marec-írást.
Az összecsengés, a kirakós elemeinek tökéletes illeszkedése az, ami igazán érdekes! Ezzel már érdemes foglalkozni!
Egy percig se higgyük, Kollár virágvasárnapi ámokfutása elszigetelt eset lenne! Nem az! A sort megnyitó, már emlegetett Marec-írás óta vagy féltucat hasonló megnyilvánulást láttunk. Futottak még kategóriás újságírók, geopolitikai béljósokká vedlett „szagértők”, szépreményű politikuspalánták hirdetik ugyanazt a marhaságot, csak másképpen.
Orbán öl, Orbán népírt, Orbán annektál! Mi lesz a következő? A plus1deň megírja, hogy lánygyermekek vérében fürdik a Karmelita egyik titkos pincehelyiségében? Azt is cáfolni kell majd? Tessék itt a budai várnegyed alaprajza, nézd, nincs is a Karmelitában pince!
A szélbalos ultraliberálistól a balközép populistán át a kereszténydemokrata jobbközépig mindenki beleszállt már Orbánba. Nem a #nincsenhálózat brüsszeli képviselői adták ki az utasítást, ez leegyszerűsítő megoldás lenne, ne érjük be ennyivel! Nyilván a megfelelő helyekre bekötött szlovák újságíróknak rászóltak a fülére. Ez könnyen elképzelhető, sőt, megszokott. Miközben az Európai Unió megpróbál szügyig beleállni a háborúba, azért csak vegyük észre, hogy a magyar kormány mellett akad még néhány fontolva haladó. A németek nem szívesen ismerik el, de bizony rajtuk múlik, hogy az Unió, nagyon helyesen, nem blokkolta még az orosz földgáz- és kőolajimportot. A Reuters pár napja megírta, a közös EU-s szénimport-szankció is Európa legerősebb gazdaságán bukott meg.
A szankciók kapcsán messze nem olyan egységes az Unió, mint ahogy azt láttatni szeretnék, ennek elfedésére pedig mi sem alkalmasabb, mint egy Orbán alakú kiszebáb.
Csakhogy a néppel már megint baj van! Azok a fránya közép-európaiak nem akarnak meghalni Amer… Ukrajnáért. Szeretik a fűtött szobákat, a közvilágítást és az egyötvenes benzint. Elismerem, csak anekdotikus bizonyítékaink, megérzéseink és néhány felmérésünk van arra vonatkozóan, hogy a V4-es országok népe (mínusz lengyelek, de a történelmi terheltség miatt ezt most hagyjuk) nem akar háborút. Nyilván így van ezzel a Nyugat népe is, de oda csak a sajtó torzító lencséjén át látunk, azt most hagyjuk is!
Azt azonban ki merjük jelenteni, ha népszavazásra bocsátották volna, Szlovákia polgárai biztosan nem szavazzák meg a fegyverszállítást.
Vajon Pozsony miért húzta el majd’ egy hónapig a dolgot, miközben a védelmi miniszter kénytelen volt az ország szemébe hazudni? Az amerikai védelmi miniszter háború idején nem szálldos csak úgy udvariassági látogatásról udvariassági látogatásra, mint egy militáns méhecske.
Az Európai Unió jól láthatóan a háta közepére nem kívánja a háború előtt a maga gyermekbetegségeivel együtt is egész olajozottan működő közép-európai együttműködést. Ukrajna apropóján mindent meg is tesznek azért, hogy ezt megtörjék, ráadásul nagyon igyekezniük sem kell. A renitens magyar-lengyel tengelyt félig-meddig magától kiiktatta a háború, a maradékot megoldja Brüsszel.
Erről szólnak a magyarellenes írások és részben(!) Kollár rettegése is. Még csak központilag szervezett kampány sem kell, a szereplők pontosan tudják, mi a dolguk.
Kollár másik indítéka ennél jóval egyszerűbb: kutyaközönséges választási matek. Az aktuális közvélemény-kutatásokból látszik, sem a járvány, sem a háború kezelése nem találkozott a választói akarattal. A Focus vasárnapi felmérése szerint mindössze 48 mandátuma lenne a négy kormánypártnak,
a Sme rodina lejtmenetén pedig lassan az sem segít, ha Kollár az ország összes asszonyának gyereket csinál, majd az újszülötteknek azonnal megadja a választójogot.
A házelnök egész egyszerűen azt hiszi, „magyarkártyával” még mindig lehet szavazókat szerezni. Persze rövidtávon, néhányat, talán. Csakhogy Kollár nem veszi észre, hogy a világ 2022-re teljesen megváltozott. A szlovákság is lassan belátja, nem a magyar irredentizmustól kell félnie, hanem egy küszöbön álló világháborútól. Nem Orbán Viktor az ellenség, hanem a néptől messzire szakadt, feje felett, akarata ellenére döntést hozó elit, éljen bár Pozsonyban, Moszkvában vagy Washingtonban. Ezt jónéhány nemzettestvérünknek is észre kellene vennie! Elsodor minket a történelem, ha későn látjuk be ezt a fontos tanulságot.
Hogy nekünk kell-e félnünk a Kollár-féle idiótáktól, az már más kérdés.
Az orosz-ukrán háború nem marad meg Ukrajna határain belül. Rengeteg korábbi sérelem kerül most felszínre szerte a világon: Argentína át akarja beszélni a Falkland-szigetek ügyét, Dél-Oszétia csatlakozna Oroszországhoz, mozgolódnak a boszniai szerbek és a Közel-Kelet átláthatatlan káoszába bele se menjünk, mert az embert elkapja a vágy, hogy nekiálljon atombunkert építeni.
Egy biztos, nehéz idők jönnek az őshonos nemzetiségi kisebbségekre, a bűnbakkeresés jól bevált módszer, az ukránoknak ebben óriási tapasztalatuk van.
Ezért annyira felháborító, amit Kollár meg a társutas médiamunkások csinálnak. Az intelligensebbje pontosan tudja, mennyire veszélyes játékot űz!
A közép-európai megbékélés ugyanis nagyon törékeny dolog. Ápolni kellene, öntözgetni, időnként vissza-visszanyírni, beszélni hozzá, becézgetni. Ehelyett jönnek a Kollár-félék és sáros lakkcipővel beletapossák a földbe, holott mindannyiunk érdeke lenne, hogy virágba boruljon. Tetszik vagy sem, más esélyünk nincs a túlélésre!
Jah, igen, a kitelepítés! Ugye milyen botrányos 2022-ben, Európa közepén ilyesmikről beszélni? Ki gondolná komolyan, hogy a felvidéki magyar közösséget 75 év után újra vagonokra rakják és elűzik szülőföldjéről?! Olcsó, hatásvadász riogatás, felesleges provokáció, semmi más. Józan ember ilyet nem gondolhat komolyan. Tisztára, mint az orbáni parcellázás…
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
