Az alsóvárosi ferencesek augusztus 3-án és 4-én tartották a Havas Boldogasszony-búcsút Szegeden. A kétnapos eseményen napi négy – köztük görögkatolikus – szentmise, folyamatos gyóntatószolgálat, fáklyás keresztút, kegyhelytörténeti bemutató, szabadtéri dicsőítő szentségimádás, ünnepi zsolozsma és gyertyafényes éjféli szentmise is szerepelt a programban.
Az ünnepi hétvégének szinte nem volt olyan állomása, amelyben a megszólalók vagy a lelkipásztorok ne emlékeztek volna Bálint Sándor mellett az ő boldoggá avatását hivatalos keretek közt elindító Gyulay Endre püspökre is.
A búcsú kezdetén két helyszínen is koszorúzással ünnepelték Bálint Sándor születésének 120. évfordulóját. A szülőháza helyén álló társasház falán elhelyezett emléktáblánál Barna Gábor néprajzkutató mondott beszédet, aki kiemelte, hogy Bálint Sándor életének kettős gyökerét, jellemének szilárd alapját a szülői ház és a ferences templom adta.
„A szülői ház a családot, a rokonságot, a szögedi nemzetet jelenti. Azt a ferences lelkiség által ihletett és sok-sok generáció által megérlelt paraszti kultúrát, amely a teremtett világ tiszteletére, a másik ember szeretetére, a másokért végzett önzetlen munkára, mások elfogadására és a Gondviselésre hagyatkozásra nevelte. Az alsóvárosi ferences templom pedig a maga Havi Boldogasszony-búcsújával jelentette a másik fundamentumot. A reménységgel teli hitet az irgalmas Istenben.”
Az ünnepség végén Ocsovai Grácián ferences atya vezetésével együtt imádkoztak Bálint Sándor boldoggá avatásáért és az aznap reggel elhunyt Gyulay Endre püspök lelki üdvéért.
Bálint Sándor Mátyás téri szobránál Fejes Antal ferences szerzetes idézte fel a hitvalló tudós napjainkban is aktuális gondolatait. „Nagyobb a kényelem, de a lélek nyugtalanabb. Több a szabadidő, tovább élnek az emberek, de az egész konstitúciójuk roncsoltabb, mint bármikor is volt. Szól a rádió és a világot házhoz szállítja a televízió, megnyílik a világűr, de érezzük, hogy mindinkább száműzetünk valamiből, amelynek Isten országa a neve. Isten országa, amely szentségként bennünk szégyenkezik” – idézte Bálint Sándor naplóbejegyzését Antal testvér.
A nyitó szentmisét Serfőző Levente oktatási püspöki helynök celebrálta, aki megosztotta, hogy évek óta Gyulay Endre nyugalmazott püspök atya mondta a nyitómisét, s az ideit is ő tartotta volna, fontos volt számára Mária ünnepe és Bálint Sándor ügye. A szentmise három fő szándékaként emelte ki egyrészt Szűz Mária közbenjárásának, segítő oltalmának kérését, ahogy teszik azt a hívek több mint ötszáz éve az alsóvárosi ferences templomban, másrészt imádságot Bálint Sándor boldoggá avatásáért, akiről úgy fogalmazott, hogy nem különleges akart lenni, hanem szent volt. Nem a kereszt árnyékában élt, hanem azt hordozva, harmadrészt pedig Gyulay Endre püspök atyáért ajánlotta fel a szentmisét, aki az általa alapított Bálint Sándor Szeretetotthonban, szentségekkel megerősítve hunyt el életének 94. évében Mária ünnepén.
Serfőző Levente felidézte, hogy a nyugalmazott püspök címerében ott volt az M-betű, Mária betűje. „Egész életét átjárta a máriás lelkület. Ha felidézem a homíliáit, eszembe jut, hogy püspök atya mindig a lelkiismeret fontosságára irányította a fókuszt. Mindig valahogy odajutott, hogy a lelkiismeretünkben ott van Isten, ott szól hozzánk.”
Kárpáti Kázmér OFM, Szeged-Alsóváros plébánosa a hivatásokért felajánlott szentmisében nagy tisztelettel emlékezett meg Gyulay Endre püspökről. A visszatekintés során kiemelte, hogy a püspök szeptember 17-én ünnepelte földi születésnapját, amely egybeesik Szent Ferenc stigmatizációjának ünnepével. Kázmér atya hangsúlyozta, hogy bár a püspök atya nem volt hivatalosan a ferences közösség tagja, de a közelsége érezhető volt.
A szombati búcsúnap további részében a görögkatolikus liturgiát követően a templom melletti füves-parkos területen fáklyák lobogása jelezte a szabadtéri keresztút stációit, amelyet különleges élmény volt átelmélkedni, átimádkozni Lénárt Ödönnek a Börtönpasztorációs Társaság számára írt keresztútszövegének segítségével. Éjszaka szabadtéri szentségimádáson vehettek részt az érdeklődők a quadrumban az Eleven Tűz dicsőítő zenekar szolgálatával.
Ezután a halottakért és különösképpen Gyulay Endre püspökért felajánlott gyertyafényes éjféli szentmisével folytatódott, de nem zárult le a szombati program, mivel azt követően egészen vasárnap reggel 6-ig közös imádságos virrasztás következett.
A vasárnapi búcsúnap reggel 7-kor az édesanyai, édesapai hivatásokért felajánlott szentmisével indult, ezt követően Fábry Géza és Ivanovics Tünde máriás énekeket énekeltek, miközben megérkezett a gyálaréti és újkígyósi keresztalja.
9 órakor kezdődött a szabadtéri ünnepi szentmise a családokért, melyet Spányi Antal székesfehérvári püspök celebrált. A főpásztor beszédében megerősítette a híveket abban, hogy ha képesek kitartani és megmaradni a szeretetben, akkor biztos, hogy az Isten segíteni és támogatni fogja őket, és változni fog körülöttük a világ. A szentmisét az ünnepi, Te Deummal zárt körmenet tette teljessé.
A kora délutáni órákban kegyhelytörténeti bemutatón vehettek részt az érdeklődők, idegenvezetéssel a templomban, a kolostorban és a gyógynövényes kertben. A délután folyamán a betegekért felajánlott imaórát követően Zatykó László OFM az általa celebrált szentmisét a betegekért, az idősekért, az orvosokért és az ápolókért ajánlotta fel. Beszédében kitért arra, hogy bár a betegség a halál útja, Jézus a beteggel azonosul, velünk van a nyomorúságban, és ezt a szeretetét ünnepeljük a szentmisében. A szertartás keretében több mint ötven testvérnek szolgálattták ki a betegek szentségét.
A búcsú második, és egyben utolsó napjának programja Bezzegh Kelemen OFM korábbi szegedi házfőnök szentmiséjével zárult. Kelemen testvér a hálaadó szentmisén arról beszélt, hogy ez az ünnep a közösség legszebb és legnagyobb alkalma, amikor kinyílnak a templom és a szívek kapui, hogy más városokból érkezett zarándokokkal együtt osztozzunk ebben a lelki kincsben. Külön köszönetet mondott azoknak, akik a szervezésben részt vettek, hiszen nélkülük nem valósulhatott volna meg ilyen szépen ez az ünnep. Kiemelte, hogy a hálaadás nem csak egy cselekedet, hanem életforma, amit példaképeink, mint Szűz Mária és Szent Ferenc is megéltek, akik életükkel mutattak példát a szüntelen hálaadásra, visszaadásra Isten felé. Hozzátette, hogy a szentmise során az Eucharisztiát ünnepelve mi is belépünk a Szentháromság szeretetközösségébe, amely szüntelen ajándékozás és hálaadás, megerősítve hitünket és összetartozásunkat.
A két nap ünnepi eseményeit végigkövetve a hívek és a szerzetesek együtt emlékeztek és imádkoztak, tovább erősítve a ferences hagyományokat és a helyi közösség összetartozását. Tekintve a programok sokszínűségét, az alsóvárosi ferencesek által szervezett Havas Boldogasszony-búcsú nemcsak egy vallási ünnep, hanem egy, a közösség számára is fontos lelki és kulturális esemény, amely évről évre sok-sok embert vonz Szegedre.
Szöveg: Vargáné Bögi Veronika, Gál Emília
Fotó: Gémes Sándor (Bálint Sándor-megemlékezések); Kerekes Balázs; Ugrits János/Székesfehérvári Egyházmegye (sliderkép)
Forrás: Alsóvárosi Ferences Plébánia, Szeged
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
