A Magyar Máltai Szeretetszolgálat osztotta meg a közösségi oldalán Raymund történetét, mely nemcsak azért szép, mert a szöveg és a képek alkotta elbeszélés igaz, és könnyeket csal a szemünkbe, hanem mert reménnyel tölti el a szívünket ilyenkor nagyböjt idején, amikor az ünnepek ünnepére, a húsvét titkának befogadására készülünk. A történetet változtatás nélkül közreadjuk.
Raymi majdnem negyven évig élt intézetben. A gyermekkorát szerető családja körében töltötte; a szülei, amíg csak lehetett, otthon ápolták, de 1979-ben, 14 éves korában be kellett adniuk őt a halmozottan sérült gyerekeket gondozó gödi Topházba. Az intézményt az államtól 2018-ban vettük át. A valaha kerekesszékkel közlekedő Raymi addigra már ágyhoz kötött beteg volt, a testén súlyos műtétek hegeivel – egy baleset miatt mind a négy végtagja lebénult, amin az orvosok sajnos nem tudtak segíteni.
Raymi élete a körülményekhez képest mégis pozitív fordulatot vett. Az egykor szebb napokat látott, de 2018-ra már erősen leromlott állapotú, korszerűtlen intézetet végleg bezártuk, és a közel 200 lakóját kis létszámú, családias környezetben helyeztük el.
Raymit tizenegy társával együtt egy frissen felújított veresegyházi családi házba költöztettük, amelyet körbejár a napsütés és a zeneszó, és mindenkinek kijár a személyre szabott figyelem és gondoskodás.
A körülmények ellenére Raymi azonban időnként mégis szomorú volt, mert a családi kapcsolatai megszakadtak, idős szülei halála után már senki sem látogatta őt. A hiányt egy svéd zászlóval díszített pólóval igyekezett pótolni, amelyet gyakran és szívesen viselt, mert úgy tudta, vannak rokonai Svédországban.
Igaza volt. Kollégáink a régi intézmény felszámolásakor találtak az irattárban egy Rayminak címzett levelet, amelyet valaha Oslóban adtak fel. Talán most is ott élnek még azon a címen hozzátartozói? Raymi gondozója írt pár sort arról, hogy a férfi új helyre költözött, egy róla készült fotóval együtt borítékba tette, és postára adta.
Az unokatestvérei írtak kedves üzenetet neki, lerajzolták az egész családfát, és küldtek magukról sok-sok fényképet is, a hátukra gyöngybetűkkel ráírva, hogy hol készült, és kiket ábrázol.
Raymi boldogsága határtalan volt.
A svéd és norvég rokonok azóta is tartják vele a kapcsolatot. Születésnapjára zenélő, világító üdvözlőlapot és egy doboz csokit, Valentin-napra pedig szívecskés képeslapot küldtek neki. Ezeket a kincseket Raymi az ágya melletti polcon tartja, hogy bármikor nézegethesse őket, amikor csak kedve tartja.
A találkozás örömére a kollégáink már tervezik a bográcsos kerti partit, hogy a svéd és norvég rokonok megtudják, milyen az igazi magyar gulyás.
Segíts egy megosztással (a máltai közösségi oldal linkjét IDE klikkelve találod meg) abban, hogy ez a poszt eljusson Svédországba és Norvégiába is!
Forrás és Fotó: Kovács Bence/Magyar Máltai Szeretetszolgálat közösségi oldala
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
