„Ha ismereteink lesznek arról, miként élték meg őseink a háborút követő éveket, az elszakítottságot, meg fogjuk érteni azt is, hogy Trianon említése miért vált ki indulatokat még 100 év múltán is.“ Ez a vezérfonala a nemrég megjelent Határon innen és túl c. dokumentumfilmnek, amelyet Sztruhár Izrael Diána és Sztruhár György készítettek a trianoni békediktátum aláírásának 100. évfordulója alkalmából.
A film oktatási céllal készült, hogy a tanulók történelmi ismereteit kiegészítve képet kapjanak arról az időszakról, amikor az emberek feje fölött meghúzták a határt az ő megkérdezésük és akaratuk ellenére. A film az 1918 októbere és 1920 júniusa közötti időszakot öleli fel, azokat a vészterhes hónapokat, amikor – bár a háború befejeződött – a magyarságra, s az itt élő népekre egy kényszerű döntés tragédiája vetette árnyékát.
A megszólalók olyan eseményekről és élethelyzetekről adnak képet, amelyeket a tanulóknak az iskolában a tananyagból nem áll módjukban megtanulni. Egy-egy település, város kapcsán konkrét eseményeket idéznek fel, amelyek egyébként bárhol megtörténhettek volna, a közhangulat ugyanis mindenütt hasonló volt.
A történelemtanárokkal való beszélgetések során megtudtuk, hogy az első világháborút lezáró békefolyamatokat, a bonyolult politikai események láncolatát a tanulók nehezen értik meg, s az erre megszabott óraszámok kevésnek bizonyulnak arra, hogy ezt részleteiben tanulják.
A tanulókkal való beszélgetések során pedig világossá vált számunkra, hogy szinte semmilyen érzelmi viszonyulásuk nincs Trianonhoz. A Határon innen és túl c. filmünkben igyekeztünk a történelmi hátteret egyszerűen, a tanulók számára is érthető nyelvezettel átadni. Emellett szerettünk volna képet adni arról, hogy az itt élő nemzeteknek mit jelentett a több évszázados együttélés, az egymásrautaltság.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
