Harminc éves a gútai tájház – erre a hírre figyelek fel a Magyar Asszonyok Ligájának közösségi csoportjában, melyet éppen Kis Dobi Rozália, az oldal lelkes adminisztrátora tesz közzé. Magam is gyorsan előkeresem a közösség fennállásának 10 éves jubileumára megjelent kis kiadványát, hiszen annak idején ajándékba kaptam tőluk egy példányt. Igen, ezek az adatok azt bizonyítják, hogy a HÁZ már három évtizede nyújt teret a közösségépítésnek, ahol aktív tevékenység folyik a település, és környezete hagyományokat éltető lakói tenni akarásából.
A Gútai Magyar Asszonyok Ligájának 1992-es megalapítása két évvel megelőzte stabil közösségi terük meglétét – kezdetben a Városi Művelődési Központ egyek termében gyülekeztek, a tájház csupán 1994-ben jutott birtokukba. A szervezet alapító tagjai pedig a következő személyek voltak: Marcibál Viola, Podmajerskyné Fekete Irén, Angyal Adrianna, Kürti Mária, Tóth Melánia
A jelenleg tájházként szolgáló épület eredetileg a Kondé család tulajdona volt, akiknek saját ingatlanjukat a háborút követő kitelepítés miatt el kellett hagyniuk. A beköltözött család leszármazottaitól a város a házat megvásárolta, és a Gútai Magyar Asszonyok Ligája használatára bocsátotta.
A százéves, sok nemzedéket kiszolgált tornácos házon akadt munka bőven, hogy azt szép közösségi térré varázsolják, de lelkes tagjai nem riadtak vissza a kétkezi munkától sem; aztán az idők folyamán különféle pályázatok segítségével az anyagiakat is megteremtették felújításához.
A ház tágas udvara kínálta a lehetőséget nyári alkotótáborok szervezésére is, amely főként a népi mesterségek felélesztésére és továbbadására specializálta programját. Az 1995-ös kézműves tábor iránt óriási volt az érdeklődés; hemzsegett a 6 – 15 éve korú gyerekhad a tájház udvarán, de a középiskolás 16 – 17 éves diákok serege is nagy számmal volt jelen.
A tábor egyaránt funkcionált ott-alvós a bejárós táborként – akik igényelték, a közelben lévő alapiskola termében kaphattak szállást, pedagógiai felügyelet mellett.
A tájház napsütötte portáján pedig mindenki megtalálhatta a kedvére való foglalkozást: volt kosárfonás, nemezelés, gyöngyfűzés, csuhé-fonás, kovácsolás, fafaragás, de szabad, mozgásfejlesztő játékok is.
A tábor legelső kopjafáját Katona László fafaragó népművész készítette 1995 nyarán; aki még ezen a télen tragikus hirtelenséggel eltávozott, így a következő években ezt a szerepet Gerendás Norbert ifjú fafaragó vállalta el; a számos további emlékoszlop már az ő nevéhez kötődik.
Már a legelső alkotótábor idején fölmerült egy pajta, egy fészer felépítésének a gondolata, hogy fedett térben is lehessen foglalkozásokat tartani. Erre még ugyan nagyon sok évet kellett várni, de a hátsó gazdasági épületek helyén, mely rossz állaguk miatt lebontásra ítéltettek, egy tágas, új pajta épült fel, mely sokféle közösségi program számára biztosíthat teret.
A tájház udvarán búbos-kemence is épült ennek köszönhetően kenyérsütéssel is bővülhetett a nyári táborokban felsorakoztatott mesterségek sora, de ez egyéb rendezvények alkalmával is finom falatokkal látja el a jelenlévőket. A kemence igazi gútai stílusban épült, és a gútai asszonyok támogató tagjai, Szabó Ferenc, valamint Hacsik Géza ügyességét dicséri. De nemcsak kenyér, hanem finom kalácsok, lepények százféle változata és paprikás kattancs is sül a kemencében.
Napjainkban a szervezet elnöke Németh Iveta, aki odaadással fogja össze a lelkes közösséget; további aktív tagjai Angyal Adrianna, Kis Dobi Rozália, Farkas Katalin, és persze sorolhatnánk a szorgalmas asszonyok nevét a végtelenségig.
Természetesen a kézműves foglalatosságok mellett számos egyéb programot is szervezett és szervez e női közösség; kiállításokat, könyvbemutatókat, hasznos orvosi előadásokat. Rendeznek továbbá jótékonysági esteket, megtartják a kitelepíttek emléknapját, szívesen látják egy-egy foglalkozásra az iskolás gyerekeknek – például a gyógynövények megismertetésére és felhasználására irányítva a figyelmet.
A Gútai Magyar Asszonyok Ligájának programja tulajdonképpen végig kíséri a kalendáriumi évet. Januárban rendszeresen megszervezik a liga farsangi bálját, amelyen minden esztendőben díjazzák azt a férfit, aki az előző évben a legnagyobb segítséget nyújtotta a közösségnek. Természetesen megtartják a karácsonyi és húsvéti ünnepkör népszokásait, emellett egyik legnagyobb és legmutatósabb tipikus ünnepük a pünkösdi sortáncjárás – amikor az ünnepi szentmisét követően az utcán vonulnak végig a táncosok.
A szervezet minden tavasszal megtartja évzáró tagsági gyűlését, amelyben kiértékelik az előző év tevékenységét, és összeállítják az év programját. Általában ilyenkor veszik fel az új tagokat is – idén tíz új taggal bővült a szervezet létszáma; a folyamatosan fiatalodó közösség mindannyiuk örömére a szervezet továbbélését vetíti előre.
A bő három évtizedes múltra visszatekintő szervezet céljai közé tartozik tehát a közösségi lét formálása, a hagyományőrzés, a kézművesség – a népi mesterségek átörökítése és továbbvitele, a karitatív tevékenység, és mindezekkel összefüggésben a nemzeti öntudat ápolása. Kívánjuk, a gútai tájház legyen szolgálatukra s örömükre további hosszú évtizedeken át!
Buday Mária
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
