Az 1939-1940-es szovjet-finn téli háború kezdetekor a finn légierő mindössze 146 db repülőgéppel rendelkezik, amiből csak 114 db van bevethető állapotban. Ezzel szemben a szovjet légierő több mint 2.500 repülőgépet vet be a finn katonai és civil célpontok ellen.
A maroknyi finn pilóta és külföldi önkéntes elszántan küzd a hatalmas túlerővel szemben és bár szép sikereket érnek el, de nem lehetséges a mennyiségi fölényben lévő szovjet légierő fölé kerekedniük.
A háború kitörésekor csak kevés modernnek tekinthető típussal rendelkezik a finn légierő, ezért a háború során a licenszben gyártott repülőgépek gyártásával és a külföldi beszerzésekkel próbálják fenntartani és erősíteni légierőjüket, valamint pótolni a veszteségeket. Mindezek ellenére is a háború végére a finn légierő – akárcsak a többi haderőnem is – kimerül, és elveszti harcigépeinek több mint felét.
Amerikai Brewster B-239 és angol Hawker Hurricane vadászgépek finn felségjelzéssel
A vadászrepülő fegyvernem gerincét 1939. november 30-án, a háború kitörésekor 41 db Fokker D.XXI-3 típusú vadászgép alkotja, ami az 1935-ben a holland Fokker repülőgépgyár által kifejlesztett típus -2 alváltozatának Finnországban licenszben gyártott változata. Az együléses repülőgép alsó szárnyelrendezésű, rögzített futóművel, 830 lóerős Bristol Mercury VIII csillagmotorral és könnyű fegyverzettel, 4 db 7,92 mm-es géppuskával rendelkezik. Legnagyobb sebessége 460 km/óra, hatótávolsága 930 kilométer, legnagyobb repülési magassága 11.350 méter, a 6.000 méteres magasságra 7 és fél perc alatt emelkedik fel.
A háború elején a típus megfelelően teljesít mind a szovjet repülőgép ellen, mind a fagyos télben, de idővel fegyverzete gyengének bizonyul és a háború vége felé bevetett új típusú szovjet vadászgépekkel szemben már alulmarad. Felmerül a fegyverzet erősségének növelése és a behúzható futómű alkalmazása, de csak egy gépet szerelnek fel 1 db 20 mm-es gépágyúval és 2 db 7,92 mm-es géppuskával, valamint egy másikat behúzható futóművel. Végül a technikai nehézségek miatt egyik módosítás sem kerül rendszeresítésre. A téli háború után tovább folytatódik a típus gyártása Finnországban és a második világháború végéig összesen 93 db Fokker D.XXI-3, D.XXI-4 és D.XXI-5 kerül legyártásra és bevetésre.
A Fokker mellett 15 db, brit import Bristol Bulldog Mk. IVA vadászgéppel rendelkezik még a finn vadászrepülő fegyvernem a háború kitörésekor. Az együléses, kétfedelű, 440 lóerős Bristol Jupiter VII csillagmotorral és 2 db 7,7 mm-es Vickers géppuskával felszerelt típust még az 1920-as évek közepén fejlesztették ki, így már nem számít modern vadászgépnek. Legnagyobb sebessége 287 km/óra és legnagyobb repülési magassága 8.930 méter. A téli háború során öt finn pilóta összesen 2 db Polikarpov I-16 vadászgépet és 4 db Tupoljev SB bombázót lő le a típussal egy veszteség mellett. Az első finn légigyőzelmet Toivo Uutto éri el egy Bristol Buldoggal egy Polikarpov I-16 felett, 1939. december 1-én. A típust a téli háború után kivonják a frontszolgálatból és később már csak kiképzési célokra használják.
Nem sokkal a háború kitörése előtt a finn hadsereg 35 db Fiat G.50 vadászgépet rendel az olasz gyártól és egy csoport finn pilóta is kiutazik a 10 órás átképző tanfolyam elvégzésére. A háború kitörése után a Német Birodalom megtagadja a finnektől, hogy az ország területén átszállíthassák a vadászgépeket, mivel ekkor még köti a német-szovjet megnemtámadási szerződés vonatkozó pontja, ami kimondja, hogy nem támogathat olyan országot vagy szövetséget, ami a másik féllel hadban áll. Ezért kénytelenek a repülőgépeket szétszerelve tengeri úton szállítani Finnországba. Az első szállítmánnyal megrakott norvég Braga teherhajó 1940. január 20-án fut ki La Speziaból és csak február elején érkezik meg Turkuba. A finn 26. repülőszázad (Lentolaivue 26 – LLv.26) február 11-én kapja meg az első 4 db Fiat G.50 vadászgépét, majd a háború végéig néhány kivételtől eltekintve az összes megérkezik az egységhez. Az első bevetésre 1940. február végén kerül sor a Vyborg-öböl légterében. Az első légigyőzelmeket 1940. február 26-án érik el a típussal a finn pilóták, és a háború végéig összesen 11 szovjet gépet lőnek le két saját veszteség mellett. Malmivuo hadnagyot szovjet gépek lövik le, az olasz önkéntes Dario Manzocchi őrmester pedig balesetet szenved a bevetésről hazatérőben. Két másik gépet is elvesztenek, de nem harci körülmények között. 1940. március 8-án a magyar önkéntes Békásy Vilmos alhadnagy (repülőgép lajstromszám: FA-8) felszállás után a rossz időjárási körülmények miatt elveszti a kapcsolatot kötelékparancsnokával Pirity Mátyás hadnaggyal és gépével együtt eltűnik a Balti-tenger fölött. Másnap Asser Wallenius gépe zuhan le üzemanyag-ellátási probléma miatt.
Az együléses, alsó szárnyelrendezésű, behúzható futóművű, 870 lóerős Fiat A.74 csillagmotorral felszerelt repülőgép legnagyobb sebessége 470 km/óra, hatótávolsága 445 kilométer, legnagyobb repülési magassága 10.700 méter, az 5.000 méteres magasságra 6 perc alatt emelkedik fel. Fegyverzete 2 db 12,7 mm-es Breda-SAFAT nehézgéppuska. A finn pilóták kezdetben nincsenek megelégedve a Fiat G.50-el, mert a téli körülmények között nem képesek a névleges teljesítményükre, maximális sebességük is elmaradt az elvárttól, de idővel kitapasztalják a repülőgépet és kiemelkedő teljesítmény érnek el vele. 1944. szeptember 4-ig a 26. repülőszázad összesen 99 légigyőzelmet ér el a típussal mindössze három veszteség mellett. Mindezt úgy hogy a típus 1942-43-ra meglehetősen elavulttá válik és az alkatrészhiány miatt ezután már csak kevés bevetést repülnek. A legsikeresebb Fiat G.50 pilóta Oiva Tuominen, aki 23 légigyőzelmet arat repülőgépével. 1944 nyarán a megmaradt néhány példányt kivonják a frontszolgálatból és már csak kiképzési célokra használják.
Finnországnak a francia Morane-Saulnier M.S.406 vadászgépből is sikerül 30 db-ot beszereznie a téli háború alatt, amik 1940. február 4 és 29 között érkeznek meg a finn 28. repülőszázadhoz (Lentolaivue 28 – LLv.28). A téli háború még hátralévő részében 259 bevetést repülnek aminek során 16 db szovjet repülőgépet lőnek le. 1943-ig még további 46 db M.S.406 és 11 db M.S.410 vadászgépet szereznek be, de már a németektől. 1944. szeptember 4-ig összesen 121 légigyőzelmet szereznek a típussal 15 saját gép elvesztése mellett.
A brit Gloster Galadiator Mk. II kétfedelű vadászgépből 30 db-ot kap a finn légierő 1940. január 18 és február 16 között, amikből 10 db adomány, 20 db-ot pedig megvásárolnak. Az első bevetést 1940. február 2-án repülik és a téli háború végéig 45 légigyőzelmet érnek el vele 12 saját veszteség mellett. Az 1930-as évek elején kifejlesztett típus ekkor már elavultnak tekinthető, ezért a finnek ki is vonják a frontszolgálatból 1941-ben, de 1945-ig hadrendben marad. A vadászgéppel a legtöbb légigyőzelmet, hat és felet, Oiva Tuominen éri el.
A Finnország északi részén harcoló svéd önkéntes légierő, az F 19 repülőezred is használ 12 db Gloster Galdiator Mk. II vadászgépet. Az ezred felszerelése és állománya is a svéd légierőhöz tartozik, de finn felségjelzéssel repülnek. A svéd Gladiator pilóták 8 szovjet gépet lőnek le két saját veszteség mellett.
Brewster Model 239
Az 1941-1944-es folytatólagos háborúban rendkívüli sikereket elérő amerikai Brewster Model 239 (B-239) vadászgépekből is megérkezik az első hat darab az országba a téli háború idején. A típus az amerikai haditengerészetnél az F2A-1 Buffalo jelzést és nevet viseli. Finnország 1939. áprilisában köt megállapodást az amerikai kormánnyal 44 db modern amerikai vadászgép, a tartalék alkatrészek, 10 db tartalék motor és 20 db tartalék légcsavar beszerzéséről, és december 16-án írják alá a 3,4 millió dolláros szerződést. Az első példányok New Yorkból tengeri úton érkeznek a norvégiai Bergenbe 1940. januárjában és februárjában. Innen vasúton Svédországba, a SAAB trollhättani üzemébe szállítják, majd összeszerelik őket, ahonnan már saját szárnyaikon repülnek át Finnországba. 1940. március 13, a téli háború vége előtt összesen 6 db érkezik az országba amikből 5 db kerül harckész állapotba, de a moszkvai békekötés miatt már nem kerülnek bevetésre.
A típus kezdetben rossz benyomást kelt a finn pilótákban, akik csak „amerikai vasnak” (Amerikanrauta), vagy „repülő sörösüvegnek” (Lentävä kaljapullo) nevezik, de a megfelelő kiképzés és a szükséges tapasztalatok megszerzése után nagyon megkedvelik a gépet előnyös tulajdonságai miatt. Szeretik könnyű vezethetőségét, nagy hatótávolságát, könnyű karbantarthatóságát és a 4 db 12,7 mm-es Browning nehézgéppuska tűzerejét. A háború végéig a finn pilóták összesen 477 szovjet repülőgépet lőnek le a típussal 19 veszteség mellett.
A finn légierő a mai napig a horogkeresztet használja hivatalos szimbólumként.
(1939-1945 blog nyomán)
Forrás:harcunk.info
Tovább a cikkre »
