Március 20-án 175. ünnepi közgyűlését tartotta egykori székházában, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem dísztermében a Szent István Társulat. A közgyűlés után Barna Gábor, a Szent István Tudományos Akadémia főtitkára tartott ünnepi beszédet, Isten és a haza szolgálatában – A Szent István Társulat 175 éve címmel. Az alábbiakban az előadás összefoglalóját adjuk közre.
175 évvel ezelőtt, 1848. május 1-én alakult meg a „jó és olcsó könyvkiadó társulat”, amely 1852-ben vette fel a Szent István Társulat nevet. Ez hazánk legrégibb, máig folyamatosan működő könyvkiadó műhelye. A felvilágosodás eszméitől áthatott, liberális, erősen egyház- és olykor már vallásellenes évtizedekben a kiadóalapítás tűnt legjobb eszköznek arra, hogy az Egyház katolikus szemlélettel hasson a családi életre, a nevelésre, a tudományosságra, hogy az evangéliumot katolikus meggyőződése szerint hirdesse.
A nyomtatott betű használatának tág lehetőségeit elsőként Fogarasy Mihály nagyváradi kanonok, későbbi erdélyi megyéspüspök ismerte fel 1842-ben. A Religio és Nevelés című folyóirat 1844. december 1-i számában már a nagyközönség is olvashatta felhívását
ügyében. Az 1848. június 5-én megtartott első közgyűlésről pedig mindenki azzal a meggyőződéssel távozott, hogy „az ünnepély nemcsak a «Jó és olcsó könyvkiadó-társulat», hanem a fölébredő katholikus egyházi életnek is emlékezetre méltó ünnepe volt”.
Az alapszabály szerint a társulat fővédnöke mindenkor az ország primása, az esztergomi érsek lett. Volt egy igazgató-elnöke és alelnöke. Őket egy állandó választmány és egy titkár támogatta.
A társulat tagjai sorában a 19. és a 20. század nagy magyar tudósai, művészei, egyházi és közéleti személyiségei közül számosan említhetők. Impozáns a rövid és válogatott névsor: Liszt Ferenc, Eötvös József, Ybl Miklós, Semmelweis Ignác, Eötvös Loránd, Toldy Ferenc, Jedlik Ányos, Heim Pál, Pauler Tivadar, Rómer Flóris, Giesswein Sándor, Teleki Pál, Prohászka Ottokár, Batthyány-Strattman László, Apor Vilmos, Mindszenty József.
Székházának és nyomdájának elhelyezésére 1898-ban a vezetőség a Szentkirályi utcában egy neogótikus palotát építtetett. A Stephaneum nyomda itt kezdte meg működését 1899-ben.
1923-ban a kiadó/társulat háromnegyed évszázados ünnepségén, Csernoch János hercegprímás ajánlására, XI. Pius pápa a társulatot az „Apostoli Szentszék Könyvkiadója” címmel tüntette ki.
A Szent István Társulat fennállása 175 éve alatt újságok, folyóiratok, könyvsorozatok tucatjait és könyvek ezreit, tízezreit jelentette meg. Az 1887-ben megalakult és 1949-től római emigrációban megjelenő Katholikus Szemle a világnézeti megerősítést szolgálta, kitekintéssel a hittudományi, bölcsészet- és társadalomtudományi, nevelés- és természettudományi diszciplínák egész körére.
A társulat 1850-től megkapta számos elemi, középfokú és felsőoktatási tankönyv kiadási jogát. Tankönyveit a magyaron kívül német, szlovák, szerb, dalmát, rután, román, horvát és szlovén nyelven is kiadta a soknemzetiségű Magyarországon. A különböző korosztályoknak és iskolatípusoknak mindmáig a társulat adta és adja a legtöbb hittankönyvet a kezébe. Legújabb eredményük a lovári nyelvű hittankönyv.
Meghatározó kiadója volt és maradt a hittudomány különféle ágainak körébe eső tudományos műveknek. 1859 és 1876 között legnagyobb vállalkozása az Egyetemes Magyar Encyclopaedia tizenhárom kötete volt. Egy évszázaddal később elindította és sikeres befejezte a Magyar Katolikus Lexikon hatalmas vállalkozását, amely tizenöt kötetével és egy pótkötettel legjobb lexikonaink egyike.
Sokáig csak a Szent István Társulat látta el magyar nyelvű bibliával a világ magyarságát. A teológiai kézikönyvek mellett a társadalom minden rétegét és korosztályát megszólították a különféle lelkiségi, hitbuzgalmi, elmélkedő, ismeretterjesztő művek. A 19. század évtizedeire voltak jellemzőek a naptárak és „népiratkák”, amelyek példázatszerű tartalmukkal az erkölcsi nevelést, a keresztény erények gyakorlását népszerűsítették. A társulat tette és teszi közzé a pápák, a Szentszék megnyilatkozásait.
A Szent István Társulat hatalmas szellemi erőket tudott mozgósítani, és élére állt sok kezdeményezésnek. 1861-ben létrehozta a Szent László Társulatot a külföldön, főleg Moldvában és Bukovinában élő és az Újvilágba kivándorolt magyarok hitéletének és nemzettudatának ápolására. E kezdeményező szerep újabb példája, hogy
Az akadémia egyesítette a kor és a későbbi évtizedek legnagyobb katolikus gondolkodóit, tudósait, irodalmárjait. Felolvasó előadásai keretében a kor legkiválóbb katolikus tudósai kaptak lehetőséget kutatásaik bemutatására minden tudományterületről. Működését a kommunista hatóságok 1951 után ellehetetlenítették. Az akadémia azonban 1999-ben újraindult, s azóta folyamatosan működik.
A Szent István Társulatot óriási károk érték a Tanácsköztársaság rövid uralma alatt, de azt gyorsan kiheverte. Újjászervezte kiadói és üzleti gyakorlatát, egy újabb virágkornak nézett elébe. Ennek a 2. világháború és az azt követő majd’ félévszázados kommunista, szocialista rendszer vetett véget. Minden vagyonát, üzletét államosították, tankönyvkiadói jogát megvonták, és az Állami Egyházügyi Hivatal rövid pórázára fogták.
A rendszerváltás után a katolikus könyvpiacon megszűnt a társulat monopóliumhelyzete. Lecsökkent társulati tagságát a Szent István Könyvklub tagjai némileg pótolják. Ennek köszönhetően a társulat ismét jelen van az elszakított országrészekben: Erdélyben, a Felvidéken, a Délvidéken és a tengeren túl is.
Ennek megnyitóján adják át – most már hagyományosan – a Stephanus-díjat egy teológusnak és egy tudósnak vagy írónak, akik között a társulat jeles szerzőit köszönthetjük. A díjat a kiadó alapításának 150. évfordulóján, 1998-ban Joseph Ratzinger bíboros, a későbbi XVI. Benedek pápa kapta.
Alapításának 145 éves jubileuma alkalmából a párizsi Magyar Intézetben, 150. évfordulóján pedig a római Magyar Akadémián mutatkozott be kiadványaival a társulat, amelynek másfél évszázados tevékenységét Magyar Örökség-díjjal ismerték el 2002-ben. A Szent István Társulat 175 éves története során mindenkor fontos szerepet játszott a hazai katolikus szellemiségű könyvkiadásban. Kezdeményező szerepe volt a sajtóéletben, újságok, tudományos folyóiratok révén, valamint a könyvkiadásban, főleg a tankönyvek révén. Meg tudta védeni és őrizni katolikus identitását minden időben. Kiadványait a magyar haza népeinek nyelvén jelentette meg.
Maradt sokoldalú, családbarát, katolikus és nemzeti.
Amit az Egyház hajójára mondunk: „fluctuat – nec mergitur” (hánykolódik, de el nem süllyed), alkalmazhatjuk visszatekintve a társulat elmúlt 175 évére is. A Szentlélek működése minden emberi gyarlóságon, tévedésen, hibán keresztül életben tartotta a társulatot, jelezve, hogy feladata volt, van és lesz a magyar művelődés, tudomány és kultúra, végső soron a magyar katolikus és az egyetemes Egyház szolgálatában. A Szent István Társulat továbbra is „a hitét megismerni és megőrizni akaró ember könyvkiadója” marad. Adja Isten, hogy így legyen!
Az előadás után Sarbak Gábor, a Szent István Társulat elnöke bejelentette, hogy május 9-én Budapesten, az Országos Széchenyi Könyvtárban megnyitják a társulat életét bemutató kiállítást. Ugyanezen a napon rendezik meg a Szent István Társulat történetéről, jelentőségéről szóló tudományos konferenciát.
Szerző: Baranyai Béla
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
