A nyugatias modernitás társadalomszerveződési rendszerében a hatalom mindig elrejtőzni törekszik, hiszen ha „nem látható”, akkor úgy gyakorolhat korlátlan befolyást, vagyis úgy ellenőrizhet mindent és mindenkit, hogy őt senki nem ellenőrizheti, hiszen ő „nincs is”, és ami „nincs” azt sem ellenőrizni, sem választani nem lehet. Az ezt lehetővé tevő hatalomtechnikai műveletek után már csak arra van szükség, hogy eleve megbélyegezze azokat, akik szóvá tenni merészelnék, hogy ez a „nem létező” szuperstruktúra mégis létezik.
„A beszédtérben összeesküvés-elmélettel vagy gyűlöletbeszéddel vádolnak meg mindenkit, aki fel meri tételezni azt, hogy a háttérhatalmak beavatkoznak életünkbe” – rögzítette Bogár László közgazdász professzor. Őt kérdezte a Gondola.
– Professzor úr, a fősodor sajtó megpróbálja nevetségessé tenni azokat, akik összeesküvéseket sejtetnek. Ám többek közt André Kostolany nemes nyugalommal írt olyan tőzsdei összeesküvésekről, amelyek óriási károkat okoztak, igaz, az összeesküvők a végén majdnem mindig megbuktak. Miért erőltetik görcsösen az összeesküvés-tagadást pont azok, akiknek elődei az Auróra cirkáló jeladó lövését is beépítették összeesküvésükbe?
– Olyan korban élünk, amelyben a tény, igazság, valóság fogalmai azért válnak súlytalanná, üressé, a szó szoros értelmében „semmit mondóvá”, mert a globális média gigantikus hatalmi gépezete ma már bármilyen valóság legyártására képes, vagyis a „globális valóságipari művek” emberek százmillióit tudják az általuk konstruált hamis valóságban tárolni. Mindez egy eddig elképzelhetetlen mélységű diktatúrát jelent, mert, ha az alávetettek számára a nekik „legyártott” hamis valóság az életük „természetes” kerete, akkor lázadni sem fognak, hisz vágyaikat és szükségleteiket is ez a gépezet állítja elő, pontosan úgy és azt kapják tehát, amit ez a gépezet „szükségletként” generált számukra. A nyugatias modernitás társadalomszerveződési rendszerében a hatalom mindig elrejtőzni törekszik, hiszen ha „nem látható”, akkor úgy gyakorolhat korlátlan befolyást, vagyis úgy ellenőrizhet mindent és mindenkit, hogy őt senki nem ellenőrizheti, hiszen ő „nincs is”, és ami „nincs” azt sem ellenőrizni, sem választani nem lehet. Az ezt lehetővé tevő hatalomtechnikai műveletek után már csak arra van szükség, hogy eleve megbélyegezze azokat, akik ezt szóvá tenni merészelnék, vagyis el kell érniük, hogy mindenki, aki fel meri tételezni, hogy ez a „nem létező” szuperstruktúra mégis létezik, az automatikusan tudatlanként és/vagy gonoszként tételeződjék. Vagyis mindenki, aki gyanakszik arra, hogy talán mégis csak létezik egy ilyen szuperstruktúra, az összeesküvéselmélet-gyártóként és/vagy gyűlöletbeszélőként legyen elítélhető az uralkodó beszédtérben. E szuperstruktúrának a léte azért evidencia, mert egy most már közel nyolcmilliárd embert és kétszáz országot magába foglaló hihetetlenül komplex rendszert, ami a világ, demokratikus módszerekkel irányítani teljes képtelenség. A demokrácia egyébként már mint fogalom is önellentmondás, René Guénon ismert művének címét idézve „a mennyiség uralma a minőség felett”.
René Guénon – wikipedia
A „szabadság és egyenlőség”, mint hamis jelszavak mögött a destruktív indulatok „szabadsága” és a degeneratív szellemi kiüresítés „egyenlősége” húzódik meg. E hihetetlenül komplex globális rendszer működésének valóságos összefüggéseiről nagyon keveset tudunk, magát a „valóságos valóságot” megragadni lényegében lehetetlen. Teljesen kiszolgáltatottak vagyunk, hisz csak történeteket hallunk a valóságról, ám hogy ezek a történetek miről és milyen értelmezési keretbe ágyazottan szóljanak, azt e szuperstruktúra rejtett tematizációs és értelmezőhatalmi gépezete határozza meg. Számos jelentős történés esetében azonban annyira nyilvánvaló. hogy a rájuk vonatkozó uralkodó magyarázat a legelemibb logikai összefüggésekkel is szembe megy, hogy a nyilvánosság beszédtereiben spontán módon alternatív értelmezési rendszerek épülnek fel, és e szuperstruktúra urai ilyenkor beszélnek összeesküvéselmélet-gyártásról. Pedig csak annyi történik, hogy az általuk képzett értelmezéshatalmi vákuumba elkezdenek beáramlani az alternatív világmagyarázatok. Persze ezekben az esetekben is pusztán spekulációkról van szó, legtöbbször inkább egy negáció a végeredmény, vagyis addig tudunk eljutni, hogy az és úgy biztos nem történhetett meg, ami és ahogy a hivatalos verzió uralkodó narratívájában szerepel. A Kennedy-gyilkosság vagy 2001 szeptember 11. esetében ez nyilvánvaló, de az ennél sokkal kisebb léptékű történések, például egyes közszereplők látványos bukásai mögött is felsejlik a „csináltság”, vagyis hogy e „nem létező” szuperstruktúra „műhelyeiben” készülhetett a forgatókönyv. A globális angol szlengben talán ezért használják a csináltságra a „manufactured” kifejezést. A spekulációinkra épülő alternatív elképzeléseinket sokszor nem alaptalanul érezzük talán helytállónak, de a dolog lényegéből adódóan a valóságos valóság szinte soha nem válik láthatóvá. Nem jön el az „apokalipszis”, ami az antik görög nyelvben azt jelentette, hogy „amikor lehull a lepel”. A lényeg azonban sajnos az, hogy „nem látunk rá” erre a szuperstruktúrára, hiszen mint a neve is mutatja „szuper”, vagyis „felső”, következésképpen ő mindig lát minket, de mi soha nem láthatjuk meg őt. Akik láthatók, azok egészen bizonyosan csak bábfigurák, közvetítők, végrehajtók, „bérgyilkosok” bármilyen magas pozíciót is töltenek is be a formális világban.
– A világ politikusai hivatalosan nem mondhatják ki, hogy döntéseik mögött nem mindig a választói felhatalmazás áll, hanem háttérérdekek kiszolgálása. Senki sem balga ingyen – a háttérérdekeket jelentős korrupciós pénzért szolgálják ki. Már évekkel ezelőtt lista került nyilvánosságra azokról az európai politikusokról, akik atlanti tőzsdespekulációs forrásokból titokban javadalmazást kapnak. Ám letartóztatásokra nem került sor, sőt azóta is kontinentális magaslaton – vagy városrész-vezetői székben – ülnek a korrumpáltak. Hogyan lehet eljuttatni minél több európai polgárhoz a leleplező információt?
– A társadalom újrateremtési folyamatok hétköznapi koordinációját ellátó lokális uralmi struktúrák reprezentánsai eleve egy satuba születnek bele, ahol az egyik oldalon valóban ott van a választói felhatalmazás nyomása, de a másik oldalon ott van a világot irányító „nem létező” szuperstruktúra nagyon is létező nyomása is, és természetesen ez mindig sokkal erősebb, mint a formális legitimitást biztosító választói akarat. Nagyon leegyszerűsítve: a globális hatalom eleve saját tulajdonának tekint minden lokalitást, vagyis mindössze letermelhető erőforrásmező számára a világ minden országa és régiója. Erre a logikára építve azt várja el a helyi uralmi elitektől, hogy engedelmesen működtessék ezeket a globális erőforrás szivattyúkat, adott esetben még akkor is, amikor ez más az adott lokalitás önújrateremtését létében veszélyeztetti. Ezt részben fenyegetéssel, részben „édesgetéssel” igyekeznek elérni, ez utóbbit szokás korrupciónak nevezni, és formálisan akár büntethető is volna, de erre szinte soha nem kerülhet sor, hisz maga az egész jogrend, és az azt működtető személyek és struktúrák eleve e szerveződési mód kiszolgálóiként lettek megalkotva, és ezzel a kör bezárul.
„Édesgetés”… – s-ge.com
A „valóságos valóság” ezt a képet mutatja, de mivel, ahogy már említettem, a globális média véleményhatalmi gépezete éppen azért jött létre, hogy e valóságos valóság elé egy olyan hamis valóságot illesszen, ami ennek éppen az ellenkezőjét sugallja, így a jobb sorsra érdemes választópolgárok valóságos valóságról való informálása roppant nehéz és hálátlan feladat. Sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy a valóságos valóságot bemutatni kívánó személyek és intézmények kerülnek bajba egy ilyen leleplezés során, semmint hogy a globális hatalmat cinikus gátlástalansággal kiszolgáló helyi uralmi struktúrák pusztítására derülne fény.
– A lobbiknak olyan intézményrendszerek álltak az élére, mint maga az Európai Bizottság vagy éppen az Európai Parlament. Csakhogy az Európai Bizottságban magyar és még három V4 tag is tevékenykedik! Az Európai Parlamentben nem több, mint hatszáz olyan személy ül, aki Európa-ellenes érdekeket képvisel. Ám az EU-ban félmilliárd ember él, és ezek túlnyomó része normalitáspárti. Hogyan lehet megvédeni őket az abszurditás jól megszervezett törpe minoritásától?
– A magát demokráciának nevező lételméleti képtelenség valójában nem a többség uralma (soha nem volt és nem is lesz az), hanem egy magát jól megszervezni képes kisebbség alig korlátozott uralma az önmagát megszervezni képtelen többség felett. Ennek az abszurditásnak tragikomikus példája a bolsevikok esete, akik ugyan „többséginek” nevezték el önmagukat (ezt jelenti a bolsevik szó), miközben mulatságosan jelentéktelen szeletét alkották az akkori orosz politikai spektrumnak. Az európai integráció uralmi struktúráinak tényleges irányítása ugyan mindig is ennek a nem létező globális hatalmi szuperstruktúrának a kezében volt, de a kilencvenes évekig Nyugat Európa egy szociokulturális „kirakat” volt számukra, így mindent igyekeztek megtenni, hogy a keleti periféria népei számára minél vonzóbb legyen az ott működő társadalomszerveződési modell. Miután azonban a „rendszerváltás” nyomán Kelet- és Közép-Európa már szabadon lerabolható erőforrásmezővé vált, ez a kirakatfunkció hamar elenyészett. A 2008-as globális „álság-válság” során például már az addig magát történelmi nyertesnek érző déli periféria brutális kifosztása elég drámai módon mutatta meg e fordulat erejét és mélységét. A PIGS rövidítés egy akronima, aminek önálló értelme is van, azt jelenti „disznók”, pedig mindössze Portugália, Itália, Görögország és Spanyolországra utal, disznóknak minősítve őket, akik maguknak köszönhetik sorsukat, és akiket egyetlen évtized alatt a két évtizeddel az előtti pozíciójukba löktek vissza.
PIGS – cooperativecity.org
Az ilyen brutális fordulatok csak úgy vihetők végbe zavartalanul, ha lényegében cinikus bérgyilkossá teszik az Európai Unió legfelsőbb uralmi struktúráit, ami lényegében megtörtént, illetve, ahogy az angol mondja „is in progress” (folyamatban van). Ma valóban csak Közép-Európában vannak szervezett, akár a lokális politikai többséget is uralni képes struktúrák, amelyeknek van némi reflexív viszonya ehhez a degeneratív folyamathoz, nagy kérdés, hogy ez vajon elég lehet-e egy európai szintű fordulathoz. A magyar választások kimenetele döntő hatással lehet erre a drámai folyamatra.
Molnár Pál
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
