Sorra esnek el Aleppó felkelők ellenőrizte negyedei, miután a Szíriai Arab Hadsereg, a libanoni Hezbollah és a palesztin Liva al-Kudsz nevű félkatonai szervezet közös támadást indított a lázadók által ellenőrzött keleti városrészek ellen. Így az elmúlt egy hét során a kormányhoz hű erők a felkelők kezén lévő városrészek több mint 40 százalékát foglalták el, és továbbra is erőteljesen szorítják dél felé a lázadókat.
Oroszország 2015. szeptemberi, Törökország 2016. augusztusi nyílt katonai beavatkozását követően, valamint az elsősorban amerikai támogatású helyi kurd erők térnyerésének köszönhetően alaposan átrendeződött, illetve átrendeződőben van a 2011 eleje óta dúló szíriai konfliktus térképe. Mindehhez alighanem hozzájárul az elnökválasztás utáni, beiktatás előtti washingtoni politika tétlensége, a még hivatalban lévő elnök, Barack Obama úgynevezett béna kacsa állapota is.
Mindent bevetettek
Az Aleppó bekerítéséért vívott csata június 25-én kezdődött, ekkor a déli összekötő sáv még a kormányerők kezén volt. A városba vezető Castello út elvágása volt akkor a tét, amire csak véres összecsapások után, július 17-én került sor, miután a Tigris Alakulatok a libanoni Hezbollah harcosainak segítségével teljes ellenőrzésük alá vonták „a halál útját”. A következő hetekben a kormányerők folyamatosan szűkítették az ostromgyűrűt, ebbe már a kurdok is beszálltak, akik a Népvédelmi Egységekkel valamelyest ki is terjesztették a területeiket.
Csakhogy július 31-én a lázadók óriási erővel célba vették az 1070. számú lakónegyedet és a katonai komplexum környékét, amelyen át korábban éppen a kormányerők ellátási vonala húzódott. A támadás intenzitását jelzi, hogy a lázadók – akiknek tekintélyes részét az iszlamisták adják – nyolc-tízezer harcost, 95 tankot mozgósítottak, rakéták százait vetették be, sőt nagyszámú öngyilkos terroristával vették célba a kormányerők állásait. A lázadók végül augusztus 6-án űzték el a hadsereget erről a területről, ekkor már úgy tűnt, csak idő kérdése, mikor kerül a kezükre Szíria egykori gazdasági fővárosa.
De nem késett sokáig a kormányerők támadása: az orosz légierő innentől szüntelenül bombázta a területet elfoglaló lázadókat, akik viszont hosszú hetekig szívósan tartották a vonalaikat. Augusztus közepére így már 548 kormánypárti katona halt meg ezért a pár négyzetkilométerért, a lázadók veszteségei még ennél is nagyobbak voltak, ők 898 harcossal lettek kevesebben.
Visszavágnak a kormányerők
A döntő fordulatot végül az hozta el, hogy a szíriai hadsereg visszafoglalta a Szíriatel magaslatot déli irányból, majd az Umm Kara domb következett, ahová korábban az iszlamisták fészkelték be magukat. Utóbbi azért volt különösen fontos, mert innen a kormányerőknek már rálátásuk nyílt a lázadók állásaira. Az összecsapásra jellemző, hogy az al-Kaida szíriai fiókszervezete, az an-Núszra Front – amely újabban csak Dzsabhat Fatah as-Samnak nevezi magát, hogy „szalonképesebb” legyen – azt jelentette ekkor, hogy megölték Szuhejl al-Hasszánnak, vagyis a Tigris Alakulatok vezetőjének két testőrét.
Az Aszad-párti erők kitartó előrenyomulása végül meghozta az eredményt. Ezért viszont óriási árat kellett fizetniük: öt nap alatt 140 embert veszítettek, míg a másik oldalon 114-en estek el szeptember 4-ig. Az Aleppó körüli gyűrű azonban újra bezárult, ami után a város nyugati részét vették tűz alá a lázadók, az elvesztett területeket végül a kormányerők mind visszafoglalták.
Beindul a gőzhenger
A mostani offenzíva, melyben részt vállalnak a szövetségesek, Oroszország és Irán is, november közepén vette kezdetét. Akkor az ellenzéki harcosok, illetve a lakosság még elhagyhatta volna a várost, de csak néhány százan éltek, élhettek a lehetőséggel a keleti városrészben maradt, súlyos helyzetben lévő mintegy negyedmillió ember közül. Ezúttal viszont már több tízezres menekülthullámról érkeztek jelentések.
A fejlemények értékelésének alapkérdése, hogy az iszlamista an-Nuszra Frontra alapuló, az Egyesült Államok térségi szövetségeseinek támogatását bíró ellenállás, mely eddig sikerrel védte Kelet-Aleppót, most miért nem képes a szükséges erőkifejtésre. Ellátásának ellehetetlenülése, megvonása ebben éppúgy szerepet játszhat, mint a külső hatalmi szereplők közötti alku, hiszen nem szabad elfelejteni, hogy nem messze ide, a török hadsereg és az általuk támogatott szíriai ellenzéki csoportok északról folyamatosan nyomulnak előre, magabiztosan elválasztva egymástól a török határ menti, kurd kézen lévő területeket.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 11. 29.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
