A kőkori emberek szándékosan merészkedhettek a barlangok azon részeibe, ahol a levegő xigéntartalma csekély volt, hogy testen kívüli élmények és hallucinálások hatása alatt fessenek – állapította meg egy nemrég publikált kutatás.
A 19. század során a kutatók barlangok egész sorát fedezték fel Nyugat-Európa-szerte, amelyek ember alkotta díszítései a 40 000 és 14 000 évvel ezelőtti időszakban, az úgynevezett felső paleolitikumban, a késő őskőkorszakban készültek. A főként Spanyolországban és Franciaországban talált barlangrajzok gyakran olyan szakaszaiban helyezkedtek el a barlangoknak, amelyek megközelítése csak igen keskeny járatokon keresztül volt lehetséges. Az alkotások főként fekete, illetve vörös színekkel készültek, és állatokat, kéznyomokat, valamint absztrakt geometriai alakzatokat egyaránt ábrázoltak.
Miért a barlangok legnehezebben hozzáférhető részein alkottak ezek az emberek? A Tel Aviv-i Egyetem kutatói úgy döntöttek, megvizsgálják e mélyen fekvő, mesterséges fényforrást igénylő „galériák” egyik közös jellemzőjét: levegőjük alacsony oxigéntartalmát.
A kutatók számítógépes szimulációkat futtattak különböző modellezett barlangokon, variálva a szűk járatok hosszát, illetve a belőlük nyíló nagyobb terek (ahol a barlangrajzok találhatók) méretét. A szimulációk során azt vizsgálták, hogy a termek különböző pontjain fáklyával álló emberek miként befolyásolnák az idő múlásával a levegő oxigénszintjét.
Az eredmények alapján az oxigénkoncentráció erősen függött a járatok belmagasságától, a szűkebbek levegője kevesebb oxigént tartalmazott. A legtöbb szimuláció során a levegő oxigéntartalma a természetes, légköri 21%-ről mindössze 15 perc alatt 18%-ra esett.
Az ennyire alacsony oxigénszint már képes a hipoxia (oxigénhiány) előidézésére az emberi testben, ami felfájással, légszomjjal, zavartsággal és nyugtalansággal is járhat, azonban egyúttal megnöveli a dopamin nevű hormon termelését az agyban, ami akár hallucináláshoz és testen kívüli élményekhez is vezethet.
Az alacsony mennyezetű, illetve szűkebb járatú barlangokban a levegő oxigéntartalma akár 11%-ra is eshetett, ami már súlyos hipoxiás tüneteket idézne elő. A kutatók hipotézise szerint az egykor élt emberek kimondottan tudatállapotuk módosítása érdekében másztak le ezekre a helyekre.
„A hipoxia hihető magyarázat lehet az ábrázolások elhelyezkedésére, hiszen messze vannak a barlangok bejáratától, és alacsony, keskeny járatokon át lehet hozzájuk eljutni” – írták a szerzők. „Amellett érvelünk, hogy az e mély, sötét barlangokba való belépés tudatos választás volt, amelyet a föld alatti, oxigénhiányos terek tudatmódosító hatásának ismerete motivált.”
„A barlangok különleges jelentőséggel bírtak eme ősi civilizációk számára. Az alvilághoz kapcsolódó átjáróknak tekintették őket” – mondta el Yafit Kedar, a Tel Aviv-i Egyetem doktorjelöltje és a tanulmány vezető szerzője. A kutatás eredményei szerinte arra utalnak, hogy az ősi emberek keresték a módosult tudatállapotot, és „az alvilági entitásokkal való kapcsolattartás” céljával alkották rajzaikat.
Egyes esetekben azonban hasonló rajzok fordultak elő a barlangok olyan szakaszaiban, amelyek jól szellőznek. A tanulmány szerzői szerint itt a módosult tudatállapotot „a hipoxiától eltérő módokon érhették el”. Emellett a kutatók a tanulmányban kizárólag az égő fáklyák oxigénszint-csökkentő hatását vizsgálták – az egyéb ilyen tényezők, például az emberi légzés vagy más természetes kémiai reakciók a hatást tovább erősítenék a valóságban – írták.
Kedar és csapata számára a következő lépés annak elemzése lesz, hogy hány ember tartózkodhatott egyszerre e korlátozott oxigéntartalmú barlangi helyiségekben, és mennyi ideig. Tanulmányuk március 31-én jelent meg a The Journal of Archaeology, Consciousness and Culture cmű tudományos folyóiratban jelent meg.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
