Május 26-án a lévai Reviczky Házban került sor a Reviczky Társulás berkein belül működő Léva és vidéke helytörténeti szakosztály immár 115. helytörténeti előadására, melyen Dobó Istvánra emlékeztek, halálának 450. évfordulója alkalmából.
Az előadót, Novák Margarétát, a Barsi Múzeum nyugalmazott régész-történészét Müller Péter, a Reviczky Társulás helytörténeti szakosztályának vezetője köszöntötte.
Ezt követően az előadó lebilincselő módon, számtalan kordokumentumot felvonultatott gazdag vetített előadásban – melynek „A levéltárak porában, a múzeumok csöndjében is az élő embert kell keresni” alcímet adta – mutatta be Dobó István életét.
Bevezetőként Dobó korának, a 16. századnak szépen felvázolt korrajzával, majd a magyar nemesség életvitelének fő jellegzetességeivel ismerkedhettünk meg. Megtudhattuk, hogy ebben az időben a Magyar Királyság területén mintegy 10 500 nemes családfő élt. Ebből mindössze 32 személy (0,3%) sorolható a 300 portánál többel rendelkező „igazi nagybirtokosok” közé. Ők a teljes portaállomány 30,8%-át birtokolták. Majd az előadó Dobó István származását mutatta be.
Édesapja Dobó Domonkos 1498-ban kötött házasságot Czékei Zsófiával. Házasságukból hat gyermek született: Ferenc, László, István, Domokos, Anna és Katalin. Dobó István édesapja 1511-ben bekövetkezett halála után a családot az édesanya, majd a legidősebb fiú, Ferenc irányította, aki 1526-ra már megkétszerezte a család apja halálakor meglévő vagyonát.
A Dobó család Ung vármegyei birtokáról, Ruszkáról nyerte előnevét. Az előadó részletesen leírta a család címerét és annak jelképeit, természetesen szót ejtett az 1552-es egri diadalról, annak jutalmaként az erdélyi vajda címről, majd a trónviszályok miatt Dobó és családja erdélyi fogságáról és birtokvesztéseiről, melyekért kárpótlásul az uralkodótól megkapta Léva és Végles várát, valamint két mezővárost.
1563-ban Miksa koronázásakor a díszes kíséretben Szlavónia zászlóját ruszkai Dobó István vitte. Amilyen jó katonai vezetőnek bizonyult, éppen olyan jó főispán is volt. A Bars megyei főispánságot átvéve Lévát jelölte ki állandó lakhelyéül.
Az előadás ezután Dobó Istvánt, mint gazdálkodó nemest mutatta be. Megtudhattuk, hogy a család első jelentős birtokteste Szerednye központtal Ung megyében volt, ahol szőlészettel és bortermeléssel foglalkoztak. Innen indultak nagy hasznot hozó borszállítmányaik a határon túlra. Borospincéjüknek 8 vájata volt, hossza majdnem elérte az egy kilométert. Ezt a kiterjedt pincerendszert török rabokkal vájatták ki, akiket István Egernél ejtett rabul. A pince falán a mai napig latin nyelvű felirat tudósít arról, hogy:„Kivájatott a ruszkai jeles Dobó fivérek, Ferenc, István és Domokos, a szerednyei földbirtokok és vár örökösei és tulajdonosai fáradságával. A pince védőfallal és árokkal erősíttetett meg. Krisztus urunk 1557. esztendejében.”
Az 1558. év a Dobó család birtokpolitikájában is fordulatot jelentett. Ekkor szakított a főúr a korábbi hagyományokkal, miszerint addig a családi birtokok döntően Északkelet-Magyarországon (Ung, Bereg és Zemplén megyékben) koncentrálódtak. Ennek oka Bars megye főispáni tisztsége volt, Léva lakhellyel, mely hosszú távon is Északnyugat-Magyarországhoz kötötte.
Dobó István előszeretettel foglalkozott az akkor nyereséges marhakivitellel is. 1542-ben a legnagyobb marhaexportőrök között szerepel. Északi, tehát Bars, Hont és Zólyom megyei birtokain a szarvasmarhatartás dominált, viszont Zemplén, Bereg és Ung hegyesebb vidékein levő domíniumain inkább juhot és sertést tenyésztettek. A gyapjút feldolgozás céljából külföldre szállították, ha mód volt rá.
Mint jószágtartót és mint katonát érdekelték a lovak is, 50, 60, sőt, akár 70 aranyforintot is hajlandó volt adni egy jó tenyészménért.
Birtokain foglalkozott még gabonatermeléssel, amelyből időként külföldre is szállított. Ennél állandóbb és jelentősebb volt a városok gabonával történő ellátása. Így Selmecbányának az 1560-70-es években Dobó István volt az egyik fő szállítója.
Az előadás végén meghallgathattuk a Kárpátia nemzeti rock-zenekar Tinódi Lantos Sebestyén nyomán szerzett „Summáját írom Egör várának…”. c. zeneszámát és videóklippjét, mely bizonyítja, hogy Dobó egri hőstette és személyisége minden korban megszólítja és alkotásra készteti a jelenkor emberét.
A hálás közönség vastapssal jutalmazta a színvonalas és tartalmas előadást. Majd a rendezvény szervezői nevében Müller Péter virágcsokorral, oklevéllel és egy kis ajándékcsomaggal köszönte meg az előadóknak ezt a felejthetetlen délutánt.
Majd az évforduló alkalmából a hallgatóság átvonult a Reviczky Ház szomszédos közösségi helyiségébe, ahol a „Lévai Történelmi Arcképcsarnok – Gondolati Emléktáblák” állandó tárlaton már 2013-tól megtekinthető Dobó Istvánnak a lévai várudvaron felállított gondolati emléktáblája.
Egy rövid felvezető után Ševeček Judit tolmácsolásában Uzelman János Egri hősök című verse hangzott el. Majd a világhálót kihasználva Dobó István korának hangulatát idézték meg Kobzos Kiss Tamás (*1950-†2015) Kossuth-díjas históriás énekes lantkíséretében Tinódi Lantos Sebestyén „Summáját írom Egör várának…” kezdetű, gyönyörű énekes-verses krónikájának részletei. Ezt követően Novák Margaréta és Ševeček Judit, a Reviczky Társulás titkára megkoszorúzták Dobó István lévai gondolati emléktábláját. Az emlékezetes délután az előadó, a szervezők és az érdeklődő hallgatóság szívélyes beszélgetésével és újabb tervek szövögetésével folytatódott.
(Müller Péter/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
