Az Országház felsőházi nagyterme jelentőségéhez, örökségéhez méltó helyszínt biztosított a Duray Miklós tiszteletére rendezett emlékkonferenciának.
Az elmúlt évtizedek legmeghatározóbb felvidéki magyar közszereplőjéről, a 77 éves korában tavaly decemberben elhunyt Duray Miklósról barátai, tisztelői, kollégái emlékeztek meg egy helyenként igen személyes hangvételű, néhol pedig kifejezetten megható szakmai összejövetelen.
Bár megérdemelnék, de két oldalon képtelenség a nekik kijáró hangsúllyal bemutatni az elhangzott előadásokat (remélhetőleg lesz majd egy konferenciakötet, amely erre vállalkozik), így az alábbiakban csak egy vállaltan szubjektív, a teljesség igényét messziről elkerülő válogatást szeretnénk átnyújtani az olvasóknak.
A konferencia jelentőségét emelte, hogy Semjén Zsolt, a magyar kormány miniszterelnök-helyettese mondta a nyitóbeszédet. Előbb Duray pályaívét rajzolta meg a József Attila Ifjúsági Klubtól, a Csemadokon, a Magyar Ifjúsági Szövetségen és a Csehszlovákiai Magyar Kisebbségi Jogvédő Bizottságon át az Együttélésig, illetve a Magyar Koalíció Pártjáig. Duray Miklós egy korábbi beszédét idézve Semjén Zsolt arra hívta fel a hallgatóság figyelmét, hogy Európa elmúlt ezer éve a sokszínűség és a nemzeti értékek megőrzésének fontosságáról tanúskodik, de ez a sokszínűség nem jelenthet egyet a multikulturalizmussal, amelyet Duray a „jellegtelenséggel és zagyvasággal” azonosított.
Semjén mellett Deli Gergely, a társszervező Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektora, Ján Čarnogurský, Szlovákia korábbi miniszterelnöke, Forró Krisztián, a Szövetség országos elnöke és Németh Zsolt, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke mondott nyitóbeszédet. Az esemény emelkedettségéhez méltó szövegek között külön kiemelendő Németh Zsolt nagyívű politikai tablója, amely úgy tudott aktuális maradni, hogy közben nem feledkezett meg az esemény lényegéről, Duray Miklós emlékezetéről sem. „Merre tovább Duray Miklós nélkül?” – tette fel a kérdést, kiemelve, hogy a magyar nemzet jövője nagyban függ attól, használjuk-e, alkalmazzuk-e majd ezt az örökséget.
Duray „hajthatatlansága” és „hajlíthatatlansága” segítségünkre lehet egy olyan korban, amikor a kisebbségpolitikát, a nemzeti érdekérvényesítést megbélyegzik. Mivel a háborús agresszor Oroszország hasonló, de hamis indokokkal rohanta le Ukrajnát, így a kisebbségi jogok békés, demokratikus érvényesítése mind nehezebbé válik – hangsúlyozta a külügyi bizottság elnöke.
Forró Krisztián, a Szövetség országos elnöke beszédében elsősorban Duray jogvédő küzdelmeit emelte ki, hozzátéve, hogy a nemzetvédő küldetést, amelyet ő maga végzett, ránk hagyta örökül. Duray Miklós tudta, „csakis emelt fejjel, mély hitből, meggyőződésből táplálkozó elszántsággal” maradhatunk talpon. Forró szerint Duray következetesen képviselte a felvidéki magyar együttműködést, de következetesen elutasította az oligarchák és gazdasági lobbicsoportok ténykedéseit.
Esterházy és Duray példája
A konferencia második részében panelbeszélgetések és szakmai előadások váltották egymást. Pánczél Károly moderálása mellett Bárdos Gyula, a Csemadok országos elnöke, Tőkés László erdélyi református püspök és Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség vezetője személyes hangvételű visszaemlékezések mentén járták körbe Duray rendszerváltás utáni politikai pályafutását.
Ezt követően Bukovszky László kisebbségi kormánybiztos, Szekeres Zsolt, a Magyar Emberi Jogok Alapítványának elnöke, Horony Ákos kisebbségi jogi szakértő és Molnár Imre történész, az Esterházy-hagyaték avatott gondozója tartott beszámolót Duray Miklós pályafutásának, munkásságának egy-egy fontos szeletéről. A csehszlovák állambiztonság általi megfigyeléséről, üldözéséről Bukovszky László prezentált egy igen érdekes előadást, külön kiemelve azokat, akikről állambiztonsági iratok alapján igazolható, részt vettek Duray Miklós megfigyelésében, lejáratásában és a „magyar burzsoá nacionalizmus” elleni harcban.
Csak néhány név a teljesség igénye nélkül: Szőke József (TS Lipa), Varga Sándor (TS Archivár), Püspöki Nagy Péter (TS Horizont), Balla Kálmán (TS Bal) és id. Gyimesi György (TS Július).
Szintén kiemelendő Molnár Imre történész, kultúrdiplomata előadása. Molnár, aki az Esterházy-hagyaték ápolásában elévülhetetlen érdemeket szerzett, Duray Miklós és a mártír gróf pályaívének párhuzamaira fűzte fel szövegét, amely az
Esterházy János példájának jelentősége Duray Miklós életművében” címet viselte. Molnár szerint, amennyiben e két ember pályafutása és életpéldája szolgálna erkölcsi alapul a felvidéki magyar politikum minden szereplőjének, nem lenne okunk a csüggedésre. Kiemelte, Duraynak óriási szerepe volt abban, hogy Esterházy János a rendszerváltás után az őt megillető helyre kerülhetett a felvidéki és az egyetemes magyar közgondolkodásban. „Miklósnak az igazság folyamatos keresése és az igazságért való szüntelen küzdelmének erősítése miatt volt szüksége Esterházy János hitet és reményt adó példájára”
– jelentette ki. Molnár, a haldoklók szentségét Duray számára kiszolgáltató Kerényi Lajos atyát idézve úgy fogalmazott halála kapcsán, „Miklóssal egy nagy lélek távozott közülünk”.
A nemzetpolitika intézményesülése
Az emelkedett előadás után egy legalább annyira érdekes, de egészen más jellegű beszélgetés következett. Duray kollégái, pályatársai emlékeztek vissza a magyar nemzetpolitika intézményesülésének korszakára, a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulójára. Tabajdi Csaba, az MSZP korábbi országgyűlési képviselője, Szabó Tibor és Entz Géza, a Határon Túli Magyarok Hivatalának volt elnökei, valamint Kiss Gy. Csaba irodalomtörténész, rendszerváltó politikus Tárnok Balázs által vezetett közös panelje a konferencia egyik legtartalmasabb, legszórakoztatóbb blokkja volt. A hallgatóság nevetésétől kísért személyes visszaemlékezéseknek, anekdotáknak, történeteknek, illetve Gyurcsík Iván, az Együttélés társalapítója, Duray korábbi munkatársa eseményhez igen méltó záróbeszédének köszönhetően a konferencia alanyához és helyszínéhez méltó hangulatban zárulhatott a rendezvény.
Végezetül még egy dolgot fontos kiemelnünk. A konferencia súlyát emelte, hogy azt jelenlétével hitelesítette Duray Áron Bálint, Duray Miklós egyetlen gyermeke is. A konferencia napján az ifjabb Duray kiadott egy közleményt, amelyben udvariasan, de határozottan leszögezte, feladatának érzi, hogy a hagyatékot édesapja szándékának megfelelően és jelentőségéhez méltóan őrizze meg. Az általa kezdeményezett Duray-emlékbizottság ezt a szándékot önti majd intézményes formába. Ahhoz nem férhet kétség, hogy a nemzet templomában megrendezett emlékkonferencia érdemesnek bizonyult erre a feladatra, de ismerve közéletünk állapotát, lesznek majd próbálkozások, amelyek nem elsősorban a Duray-örökség gondozását, hanem a szervezők saját motivációit helyezik majd előtérbe.
A konferencia legfontosabb üzenete tulajdonképpen egyetlen bővített mondatban összefoglalható. Duray Miklós hajthatatlansága és hajlíthatatlansága adott, rajtunk, az utókoron múlik, halhatatlanságát biztosítjuk-e!
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
