Az államhatalmakba épített híveik hálózatot alkotnak a világon. Ez a deep state, a mély állam. Ezt a „mocsarat” akarja Trump lecsapolni.Zavarokkal teli életünk egyre-másra dob felszínre és tesz közbeszéd tárgyává évtizedekig tabunak minősülő ügyeket a tisztázás nemes szándékával. Ezek közé, főként Trianon centenáriuma és országunk területi és demográfiai megcsonkolása kapcsán beleillik a szabadkőművesség hazai szerepéről – bár nagy késéssel, de – elkezdődött diskurzus. Akik évtizedekig tabuként tudták a témát a társadalommal elfogadtatni, most vad tagadásba kezdenek, kockáztatva történészi szakmaiságuk maradékainak elvesztését is.Történik mindez azok után, hogy a szabadkőműves téma felvetése egy nagy nyilvánosságot kapott újságcikk révén nemrég megtörtént. Egy fiatal, bátor, közéleti ember több évtizedes hallgatást tört meg. Mindeddig az elhallgatóknak feje sem fájt, dacára annak, hogy Raffay Ernő a témát féltucatnyi kötetében – gazdagon merítve archivált és kiváló minőségű szabadkőműves páholyiratokból és korabeli parlamenti vitaanyagokból – évekkel korábban megírta. A téma tabu jellegéhez méltó módon, a sors fintoraként a Raffay által írottak csak csekély nyilvánosságot kaptak, jórészt mert magánkiadásban jelentek meg, és hiábavaló volt keresésük a könyvterjesztők polcain. (Inkább mosolyogni volt divat a konteósokon.)Azonban alapos tájékozódási igénnyel nagyon megéri a köteteket áttanulmányozni, hogy a korábban belénk vert, de hamis dolgok a helyükre kerüljenek. Cáfolatok igényével eddig senki nem élt, csak az elhallgatást szorgalmazták. Végre azonban áttört a hallgatás fala, ezért a dühödt és otromba vádaskodás vagy éppen a megszokott tagadás és a vélt arisztokratikus szakmai felsőbbrendűséget sugalló lesajnálás.Fussunk át röviden a vitathatatlan történelmi tényeken, attól a pillanattól, amikor hazánk területi integritása fél évezred után újra helyreállt az 1867-es kiegyezés évétől. (Megvalósult 1848 tizenkét pontjából az unió Erdéllyel követelés is, felváltva a bécsi erdélyi kancelláriából történő igazgatást.) Azonban 1867-ben nem kaptunk gazdasági önállóságot, kihagytak bennünket a jegybankból, és a hazai bankrendszert is azonnal (már 1867-től) eluralta ugyanazon csoport, amely Ausztriában már 1816 óta domináns volt (Rothschild), magához véve a magyar államrész hitelellátását és számlavezetését és a valóban dinamikusan fejlődő gazdaság finanszírozásának döntő hányadát (Általános Magyar Hitelbank).Ausztriában még sokáig tilos volt, de 1868-tól egy belügyminiszteri rendelet nálunk lehetővé tette a szabadkőműves páholyok működését. A dolgok végleges rosszra fordulását 1886-tól lehet datálni. Ekkor egyesülnek a főpáholyok, és egyben francia irányítás alá kerülnek. (A páholyok mindig is jelentős nemzetközi kapcsolatokkal rendelkeztek.) Megalakul francia szabadkőműves bábáskodással a Szimbolikus Nagypáholy, noha a Habsburg-birodalom és Franciaország évszázadokig riválisok voltak, és ebben nem állt be fordulat. És onnét mást útmutatásként, mint a szakrális elveket megtartó Monarchia elleni ádáz fellépést nem lehetett várni. A „testvérek” nyílt színi radikalizálódása a 19. század végére és főként a 20. század első évtizedére tehető. Ifj. Andrássy Gyula (Károlyi Mihály apósa, Andrássy Katinka édesapja) akkori belügyminiszter annak ellenére nem lépett fel a szabadkőművesek ellen, hogy ők minden olyat buzgón és nyíltan tettek, ami az érvényes jog szerint tilos volt számukra, politizáltak, és a vallást gyalázták, főként a római katolikust.A gyalázat a parlamenti küszöböt is elérte. A szabadkőművességről szóló vitában felvetődött a kérdés, hogy egy szabadkőműves képviselőt a parlamenti esküje vagy a páholy esküje kötelez inkább akkor, amikor a kettő konfliktusba kerül. A konfliktusok mindennaposak voltak ugyan, de a válasz elmaradt. Válaszok helyett tovább erősödött a radikalizálódás, amikor 1908-ban megalakult a Martinovics páholy a mai balliberális körök által is szellemi ikonnak tartott Jászi Oszkárral az élen. A Károlyi-kormány tagjai és a páholy között nyílt átjárás volt 1918-ban. Tagjai közül sokan Károlyinál is miniszterek lettek, de a kommünben is tovább szolgáltak.Az akkori és mai balliberálisok szerint is kiemelkedő szellemi nagyságoknak elkönyveltek szinte kivétel nélkül páholytagok voltak, különös tekintettel a kanonizált irodalmár nyugatosokra. A Tisza István kivégzését vezénylő Pogány Józsefet egyebek mellett Ady Endrével egy időben avatták taggá. A sors fintora, hogy Pogány és más kommünárok baráti tűz áldozatai lettek Moszkvában, vélhetően az NKVD lubjankai pincéjében. (A francia forradalomban Dantont Robespierre nyakaztatta le, később őt mások.)Remélhetően ez a néhány tényszerű mondat megerősíti, hogy a mesét, ami szerint a hazai szabadkőművességnek nem volt szerepe a trianoni országvesztésben, végleg a feledés homályába tegyük, ugyanakkor a mikénteket nagyon érdemes továbbra is kutatni. Az első világháborús forgatókönyv megírásában és színrevitelében is fellelhető bőséges nemzetközi szabadkőműves buzgólkodás, ami nem lehet tárgya egy rövid publicisztikának. Ennek azonban része, hogy Károlyiék még a hazánkra törő szabadkőműves Benešnél is házaltak, hajdani hadügyminisztere, a hadsereget oszlató Linder Béla pedig a szocialista Jugoszláviában Titótól érdemelt ki állami dísztemetést. Ebben közrejátszhatott, hogy 1919-ben a kommün bukása után kikiáltották Pécsett a szerb–magyar köztársaságot, és a szerbeknek rimánkodtak, hogy forduljanak Horthy és a nemzeti hadsereg ellen.A naiv kérdést szükségszerű feltenni, ma mi a helyzet? Vannak-e szervezkedések – akár titkosak vagy nyíltak – a népek önrendelkezése ellen? Vannak bizony nagy bőségben, a szervezkedők soha nem látott anyagi erőforrásokkal rendelkeznek, noha valós szándékaik álcázásáról ma sem mondtak le. (…)Tovább a cikkhez
Forrás:szilajcsiko.hu
Tovább a cikkre »
