„Már hosszú ideje mindenhol elismerik a magyar katona tudását, felkészültségét, mert katonáink külföldön is a legmagasabb szinten tudják ellátni feladataikat. Hozzáadott értéket nyújtva tudunk NATO-szinten is dolgozni” – vallja Fucsku Sándor vezérőrnagy, aki több, mint négy esztendőn át töltötte be az ulmi Többnemzeti Összhaderőnemi Parancsnokság (Multinational Joint Headquarters) parancsnokhelyettesi beosztását.
Fucsku Sándor vezérőrnagy
2016-ban még az akkori MH Összhaderőnemi Parancsnokság parancsnokaként szolgáltam, amikor értesültem erről a lehetőségről. Komoly feladatok álltak akkor az ulmi parancsnokság előtt és a parancsnok-helyettesi beosztásra kerestek megfelelő személyt. Egyeztettem a Magyar Honvédség akkori vezérkari főnökével, Benkő Tibor vezérezredessel, és úgy döntöttem: megpályázom ezt a beosztást. Noha a munkanyelv természetesen az angol, előnyt jelentett, hogy jól beszélek németül. A vezérkari akadémiát is Németországban végeztem el. Szerencsére az illetékesek tetszését elnyerte a pályázatom, így kezdhettem meg a külszolgálatot 2016. áprilisában. Egyébként a nemzetközi szerződés alapján működő szervezetekre jellemző, hogy a vezető nemzet adja a parancsnokot és a törzsfőnököt, míg a parancsnok-helyettesi és egyéb kulcsbeosztásokat más nemzeteknek ajánlják fel.
Melyek voltak az elmúlt időszakban az ulmi Többnemzeti Összhaderőnemi Parancsnokság fő feladatai?
Más, hasonló parancsnoksággal együtt – mint például a Strasbourgban települt Euro-hadtest (Eurocorps) – a fő feladat Európai Uniós szintű műveletek vezetése volt, tulajdonképpen Németország erre a feladatra hozta létre. De a parancsnokságot felajánlották a NATO-nak is, így a megfelelő ellenőrző-értékelő folyamatok után nem csupán EU-szinten, de NATO-szinten is képessé váltunk hadtest szintű, összhaderőnemi műveletek vezetésére.
Hogyan lehet ilyen nagy volumenű feladatra felkészülni?
Külszolgálatom első évében még az EU-s műveletekre koncentráltunk. A Joint Derby 2016 és az European Endeavour 2016 elnevezésű gyakorlat keretében készültünk fel esetleges EU-szintű műveletek vezetésére, ám 2017-ben már a NATO-szintre koncentráltunk. Az észak-atlanti szövetség készenléti feladatait a kilenc többnemzeti parancsnokság rotációban látja el. Minden évben két hadtest szintű parancsnokság áll készenlétben: az „Alpha” (JTF HQ „A”) és a „Bravo” (JTF HQ „B”) Összhaderőnemi Műveleti Erő (Joint Task Force). 2017-ben a Saber Strike 2017 gyakorlaton készültünk fel a feladatok ellátására és egy évvel később zajlott a Trident Jaguar 2018 elnevezésű ellenőrző-értékelő gyakorlat. Átlag feletti jó eredményeink alapján kijelöltek minket egy évre Joint Task Force „Bravo” készenléti szolgálatra, amelyet párhuzamosan a görög vezető nemzetű NATO Gyorsreagálású Hadtest (NATO Rapid Deployable Corps – Greece) parancsnoksággal közösen hajtottunk végre. 2019 nyarától pedig ismét az Európai Uniós műveletekre fókuszáltunk és megkezdtük az European Endeavour 2020 törzsgyakorlás és tervezési folyamat végrehajtását, a felkészülést követően 2021. január 31-éig láttuk el ezt a készenléti szolgálatot az EUBG2020-II vezetésére, mint EU OHQ, melynek végén az én kiküldetésem is befejeződött.
Milyen feladatokat foglal magában egy-egy ilyen felkészülés és értékelés?
A több, mint egy éves folyamatnak különböző felkészülési fázisai vannak, és mindegyik fázisban más-más részterületek állnak fókuszban. Végre kell hajtanunk – többek között -műveleti tervezési folyamatot; a felderítő-elemző-értékelő munkától kezdve a hadműveleti tervezés különböző fázisáig bezárólag. A felkészülés részét képezi az is, amikor a hadtestparancsnokság törzse kitelepül terepre. Ott, a NATO- ellenőrök például azt vizsgálják, hogy a hadtest törzs telepíthetősége megfelelő-e és miként tudja tábori körülmények között vezetni az alárendelt katonai szervezeteket. A felkészülés során szerencsére alkalmam nyílt egy úgynevezett Műveleti Összekötő és Felderítő Csoportot (Operational Liaison Reconnaissance Team – OLRT) vezetni, amely szűk vezető állománnyal kitelepül a hadműveleti területre és ott különböző feladatokat lát el. A gyakorlat utolsó fázisában a teljes törzs kitelepült a norvégiai Stavangerbe, a NATO Összhaderőnemi Hadviselési Központba (NATO Joint Warfare Center), ahol minden feltétel adott a hadtestek felkészítésére és ellenőrzésére. Több száz fős alájátszó csoportok segítségével, kéthetes hadműveleti tervezési ciklusban értékelik a törzs munkáját, a végén pedig kiállítják a megfelelt/nem megfelelt bizonyítványt. Általában persze a parancsnokságok megfelelnek ezen az ellenőrzésen, hiszen mindenki nagy súlyt fektet az alapos felkészülésre.
A Magyar Honvédség részéről mások is részt vettek az ellenőrző gyakorlaton?
Igen, szerencsére a Magyar Honvédség vezetése támogatta azt az elképzelésem, miszerint minél több törzsmegerősítő elemet hozzunk ki Magyarországról – tizenöt fős hazai főtiszti csoport erősítette meg a törzset. A gyakorlat kiváló lehetőséget nyújtott számukra is arra, hogy nemzetközi környezetben, NATO-elvek szerinti, hadműveleti szintű tervezési folyamatok minden fázisában részt vegyenek. Nem mellesleg Jürgen Knappe altábornagy, az ulmi parancsnokság parancsnoka nagyon meg volt elégedve a magyar törzsmegerősítő elem tevékenységével. Nagyon gyorsan integrálódtak a törzsbe, jól felkészültek voltak, azonnal fel tudták venni azt a ritmust, amit a többiek már begyakoroltak. Előzetesen folyamatosan rendelkezésre bocsátottuk azokat a felkészülési dokumentumokat, amelyeket menet közben kidolgoztunk, így, amikor tisztjeink megérkeztek, a törzsnek nem kellett a betanítással foglalkoznia.
A sikeres minősítés után mire volt képes a parancsnokság?
Arra, hogy ha a NATO, nemzetközi felkérés alapján, vagy ENSZ mandátum alapján feladatot kap válságkezelő művelet végrehajtására, akkor a felajánlott erőket a mi parancsnokságunk alá rendelték volna. A parancsnokság pedig képes rövid időn belül a műveleti területre kitelepülni, és azonnal a csapatokat vezetni, a megfelelő híradó-informatikai berendezésekkel, tábori körülmények között. A készenléti szolgálat ideje pedig azzal telik, hogy folyamatosan különböző begyakorlásokat, műveleti tervezési fázisokat tartunk és készülünk az esetleges 48 órán belüli kitelepülésre. A németen kívül még tizenöt nemzet katonáit kellett felkészíteni a telepíthetőségre, képességekkel és felszereléssel együtt. Természetesen egyéb feladataink is voltak: részt vettünk például NATO-szintű dokumentumok, doktrínák kidolgozásában.
Említette már, hogy a német parancsnok elismerően beszélt a magyar tisztek ottani munkájáról, de milyen katonáink általános megítélése határainkon túl?
A magyar katonák megítélése igen pozitív, mind az EU-n, mind a NATO-n belül. Ugyanolyan szinten el tudjuk látni azokat a feladatokat, amelyeket az úgymond klasszikus NATO-országok katonái, akik már generációk óta a Szövetség tagjai. NATO-tagságunk kezdetén igyekeztünk „ellesni”, hogy hogyan is csinálják ezt a nagyok – tanuló, vagy másképp fogalmazva árnyék-beosztásokban tanultuk ki a szakma csínját-bínját. Úgy gondolom, hogy nagyon jól sikerült bizonyítanunk az elhivatottságunkat, így ma már mindenhol elismerik a magyar katona tudását, felkészültségét, mind a törzstisztek, mind az altisztek tekintetében. Értéket teremtve tudunk dolgozni. Egyébként sem a németek, sem az angolok, sem az amerikaiak nem udvariaskodnak akkor, ha egy parancsnokság hadműveleti szintű felkészültségéről kell nyilatkozni, hiszen ez adott esetben élet-halál kérdés. Világosan értésünkre adják, ha valami nem jól működik, ha valamin esetleg változtatni kell. Ilyen értelemben a magyar katonákra vonatkozó elismerő szavakat – akár mostani külszolgálatom ideje alatt, a gyakorlatok során is – igen komolyan kell venni. Ezt megerősíti az is, hogy közülünk többen elismerést kaptak (Fucsku Sándor vezérőrnagy munkáját a Bundeswehr szolgálati érdemjelének arany fokozatával ismerték el – a szerk.). Példaként említhetem Somogyi Zoltán dandártábornokot, aki akkor még ezredesként élesben gyakorolhatta a NATO-szintű munkát. Részlegvezetőként kiválóan teljesített, nem kellett tanulnia, sőt, időnként ő tanított másokat. Ugyanebben a sorban említhetném Tajti Norbert ezredest, Faragó Péter ezredest és Guttmann György alezredest is. Hadtest szintű tervezési feladatokban egy olyan kis nemzetnek, mint a miénk, korlátozottak a lehetőségei, ezért az ehhez hasonló alkalmak duplán értékesek.
Mit hoz ön számára személyesen a jövő?
Figyelembe véve a Honvédelmi és Haderőfejlesztési Program célkitűzéseit, és az ahhoz kapcsolódó feladatokat, valamint a német-magyar kapcsolatok fontosságát, a katonai felsővezetés és a politikai vezetés döntése értelmében véderő attaséként fogok dolgozni Berlinben. Rendelkezem a megfelelő katonai és nyelvismerettel, valamint kapcsolatrendszerrel, ami biztosan segíteni fogja a német-magyar katonai együttműködést. A cél, hogy a program célkitűzései a terveknek megfelelően valósuljanak meg. Nagy örömmel tettem eleget ennek a felkérésnek, nagy várakozással tekintek a feladat elé!
Kép: Többnemzeti Összhaderőnemi Parancsnokság/Ulm
Kálmánfi Gábor
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
