Egy háborún mindig a hadiipar nyer a legnagyobbat, ettől azonban a biztonságra ilyen helyzetben költeni kell. A békéhez előbb fegyverkezni kell – fogalmaz Stier Gábor.
Főtitkár – wgcu news
Hatalmas profitot zsebelhet be a következő években a nyugati hadiipar, rengeteg ukrán és orosz katona fog meghalni, a háború vége a beláthatatlan időre tolódott ki – állapíthatjuk meg a vilniusi NATO-nyilatkozatból. Stier Gábornak a moszkvater.com főszerkesztőjének tett föl kérdéseket a Gondola.
– Főszerkesztő úr, a NATO-vezetők a háború befejezését ahhoz a feltételhez kötik, hogy Oroszország vonja ki haderejét Ukrajnából, és adja vissza a Donbászt és a Krímet. Rögzíthetjük-e, hogy ez a feltétel újabb több tízezer ukrán és orosz katona halálát jelenti a vilniusi atyák bőszültsége miatt?
– Cinikus hozzáállás ez, mert egyértelmű, hogy a NATO nem akar harcolni, ugyanakkor mindent megtesz azért, hogy a háború ne érjen véget. S igen, egy anyagháborúban a katonák tömegével halnak. Méghozzá addig, amíg az egyik, vagy mindkét oldalon végképp el nem fogy az élőerő. Ezt támogatni, ráadásul ezzel párhuzamosan valamiféle morális felsőbbrendűséget hirdetni meglehetősen álságos dolog. Azzal nem lehet takarózni, hogy az oroszok nem vonulnak ki, ezért folytatni kell a háborút. Ez csupán annyit jelent, hogy nem akarunk békét. Legalább az ukránok felfoghatnák, hogy semmit nem ér a terület visszaszerzése, ha közben pusztul a lakosság. Az életek megmentését szem előtt tartva az egyébként szomorú realitásokat figyelembe vevő kompromisszumot kellene kötni. De ennél most úgy látszik, fontosabbak a geopolitikai, a gazdasági érdekek.
– „Oroszország teljes felelősséget visel az Ukrajna elleni illegális, indokolatlan és provokálatlan agressziós háborújáért, amely súlyosan aláásta az euro-atlanti és a globális biztonságot, és amelyért teljes mértékben felelősségre kell vonni. Mennyiben juthat gyakorlatba az az igény, hogy ha Putyint nemzetközi bíróság elé citálják, akkor a vádlottak padján ott kell ülnie Stoltenbergnek is, sőt utóbbinak az első számú vádlottként?
– A jelenlegi helyzetért nem csupán Oroszország a felelős. Persze, Ukrajna ellen Moszkva indított inváziót, ám hogy idáig fajult a helyzet, arról a nyugati tömb, sőt Ukrajna is tehet. Jens Stoltenberg egy báb, ezért nem rajta verném el a port. Nagyon jól tudjuk, hogy a NATO-ban lényegében az történik, amit Amerika akar. Ezt a tényt nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Egyébként pedig az Egyesült Államok és Németország azzal, hogy nem adott konkrét csatlakozási menetrendet Ukrajnának, nagyon is józanul cselekedett. Persze, ez is cinikus hozzáállás, de értekelni kell e lépésben, hogy nem zárták le ezzel kaput a béketárgyalások előtt. Mert azt, hogy Ukrajna semleges marad vagy a NATO tagja lesz, egy béketárgyaláson, nem pedig Vilniusban dől el.
– Pistorius német védelmi miniszter bejelentette, hogy Berlin további 700 millió euróért ad fegyvert az ukrán haderőnek, benne 25 régi típusú Leopard tankot. Alátámasztja-e ez azt a feltételezést, hogy a Nyugat igyekszik a régi, kiselejtezésre váró fegyverzetét Ukrajnára sózni, és ezért még hálát is vár?
– Hálát már nem vár. Inkább szeretné megúszni ezt az egészet anélkül, hogy ebbe a háborúba belekeveredjen. Inkább fegyvert és pénzt ad, csak harcolni ne kelljen. Ezért nem veszik fel Ukrajnát a NATO-ba sem. Akkor ugyanis meg kellene védeni. Inkább így nyugtatják meg a lelkiismeretüket. S hogy miért a régi fegyvereket adják át? Mert új nem nagyon van. Főképp felesleg nincs. Európa ugyanis a védelemre évtizedekig nem nagyon költött, így örül, ha önmagát meg tudja védeni. Nem mérte fel itt senki, hogy mivel jár egy ilyen tömegháború. Sem az oroszok, sem az amerikaiak, sem az európaiak. Az ukránokat meg nem kérdezte senki.
– „Elkötelezzük magunkat, hogy védelmi költségvetésünk legalább 20 százalékát jelentősebb felszerelésekbe fektetjük, beleértve a kapcsolódó kutatást és fejlesztést. Elismerjük, hogy ezt a GDP éves védelmi kiadásainak legalább 2 százalékával együtt kell teljesíteni” – írják. Értelmezhetjük-e ezt úgy, hogy a NATO-vezérkar immár leplezetlenül a nyugati hadiipar kiszolgálója, és ezt vélhetően nem ingyen, karitatív módon gyakorolják?
– Egy háborún mindig a hadiipar nyer a legnagyobbat, ettől azonban a biztonságra ilyen helyzetben költeni kell. Főleg, ha korábban ezt megspóroltuk. A békéhez előbb fegyverkezni kell. Aki erős, és meg tudja védeni magát, az nagyobb biztonságban van. A jelenlegi helyzetben tehát a populizmus nem igazán felelősségteljes hozzáállás.
Molnár Pál
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
