Olaszország rendfenntartó erői egy hete folyamatosan próbára vannak téve. Obama a hét elején Toszkánában nyaralt, majd Trump látogatása blokkolta egész Rómát, a hétvégére pedig Szicíliára összpontosul a figyelem a G7 találkozó kapcsán. A szicíliai Massimo elmondása szerint „a sziget hetek óta olyan, mintha háborús helyzet lenne: minden lehetséges pontot katonák szálltak meg, folyamatosan le van zárva több út, és rendszeresen ellenőrzik az autókat, a helyzet még ha lehet fokozódik Messinában” (a találkozó közelében lévő nagyváros, amely közvetlen kapcsolódási pont a sziget és a kontinens között, ide érkeznek elsősorban a hajók, vonatok, repülők). Ennek a találkozónak – teszi hozzá Massimo – a fejlett világot kellene képviselnie, és látva, hogy ilyen fajta katonai beavatkozásra van szükség, úgy érzi az ember, hogy a világ visszafelé fejlődik, még mindig nem érti meg, hogy az erőszak nem vezet sehova.
A G7 egy festői tengerparti városban ült össze: Taorminában. Massimo kiemelte, hogy hatalmas megtiszteltetés az egész sziget számára, hogy egy ilyen fontos esemény náluk kerül megrendezésre, és ez a kisváros annyira különleges és szép, hogy méltán képviseli egész Szicilát, a hagyományaikat és a kultúrájukat. Maga a helyszín kiválasztása nyilván szimbolikus. Legutóbb amikor a G7 Olaszországban találkozott, akkor a nem sokkal előtte földrengéstől sújtott L’Aquila adott otthont a csúcsnak. Szicília az első számú szenvedője a migrációs helyzetnek, és mivel ez a téma áll a G7 megbeszélések középpontjában, ez a sziget az egyik legnagyobb jelképe a problémának. Massimo is azt várja, hogy valamiféle megoldás születik, mint mondja a migráció mára vaddá vált, nincs semmiféle kontroll. – A tervezett migráció elengedhetetlen és sok esetben hozzá tudna járulni a gazdaság fejlődéséhez, de így, mint ahogy most van rendezve Szicíliában, csak a katasztrófához vezet. Szicíliában sok migráns az utcán alszik, nincs semmije. Egy pillanat alatt kapcsolatba lép velük az alvilág, maguk is bűnözőkké válhatnak, és onnan már csak egy lépés a terrorizmus – folytatja.
Sokak szerint a tény, hogy Szicíliában rendezik meg a találkozót, más miatt is nagy jelentőséggel bír. Olaszország két részre van szakadva, és a különbség évről-évre erősödik. Egyfelől ott a fejlődő, gazdasági központ, észak, másfelől a jóval elmaradottabb, „csak a turizmusra épülő” dél. A G7 találkozó közeledtével nagyon sok új beruházást valósítottak meg, fejlesztették az utakat és új látogatóközpontok is épültek. Bár egyesek kritizálták a beruházásokat, mert félő, hogy a találkozó után az új épületek nagy része nem lesz megfelelően kihasználva és elenyészik, sokan kifejezetten örültek a fejlesztéseknek. Massimo szerint „úgy mint ahogyan a világ országainak is össze kell fogniuk, és ennek a csúcsa a G7 találkozó, úgy talán Olaszország két része is közeledik egymáshoz a csúcs közeledtével, mert Taormina nem csak Szicíliát képviseli, hanem az egész országot.”
Nem ennyire pozitív a magát Niké-nek nevező, 40-és éveiben járó olasz hölgy, aki 2001-ben a genovai csúcs ellen tüntetett. Niké szerint bár a problémák időközben változtak, ez is csak egy formális találkozás, és nem fog megoldani semmit, mint ahogyan a 2001-es csúcs sem vezetett sehova, sőt – folytatja az egykori tüntető – ma már egy rendes, önálló, politikai ideológiára támasztott gondolat sincsen, mindenki egy síkon mozog, aki nem, az inkább el sem jön. Niké 2001-ben sok társával együtt a globalizáció ellen tüntetett, attól tartva, hogy emiatt az emberek elvesztik identitásukat, és hogy a rosszabb körülmények között élők helyzete még tovább romlik. – Ma is lenne miért, vagy inkább mi ellen tüntetni, de nincs értelme – jegyzi meg keserűen. – A tüntetések, a terrorcselekményekhez hasonlóan, lassan a mindennapok részévé válnak. Párizs után mindenki „Párizs volt”, ma senki nem Manchester. 2011-ben még hallgattak a szavunkra, ma már csak arra gondolnak, hogy hány rendőrt kell mozgósítani, hogy ne okozzunk gondot – panaszolta.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
