Vannak egész térségek Magyarországon, ahová egyszerűen nem ér el a rendőrség keze. A vidéket sújtó ezer baj – munkanélküliség, elöregedés, leépülés – mellé így évtizedek óta társul a bűnözés is, amelyet Kunczéék fogalmi öszvére, a „megélhetési bűnözés” és a szemellenzős jogvédők álhumanizmusa csak bátorított. Mindennapossá vált, hogy azt a terményt, amit a kevés megmaradt gazdálkodó paraszti szívóssággal megtermelt, rendszeresen fosztogatták dologtalan, fiatal kezek. Közben a rendőrség vagy korlátokba ütközött, vagy saját tehetetlensége kötötte gúzsba, így a bűnözők aranykorukat élték. Majd jött Olaszliszka, Tarnabod és a Cozma-gyilkosság, s rá a két hét alatti rendteremtés ígérete 2010-ben – de a szavakon túl alig történt érzékelhető változás.
Így nem csoda, hogy sokan nosztalgiával tekintettek vissza a Kádár-rendszerre. Volt, aki magányosan vette fel a harcot a bűnözőkkel, mert a magyar ember sokáig tűr, de aztán kirobban. Mások a maguk és családjuk védelmének illúziójával gárdákba, sőt „betyárseregbe” szerveződtek. Akadt, aki a lopások miatti tehetetlen dühében áramot vezetett a veteményes belső kerítésébe, vagy – mint a vácszentlászlói V. Pál – fagyállót töltött a rendszeresen dézsmált borába, hogy megleckéztesse a tolvajokat. Ennek tragikus következménye lett, mert a szomjas társaság egyik tagja meghalt. Igaz, ő némi dizájnerdrogot is fogyasztott. Társait még meg tudták menteni az orvosok.
A gazdát a haláleset óta az elhunyt férfi rokonai életveszélyesen fenyegetik. Szerdán a bíróság első fokon meghozta az ítéletet: hét év letöltendő börtönbüntetés. A meglepően súlyos ítélet több kérdést is felvet. Például azt, hogy mit keres valaki – méghozzá rendszeres tolvajként – a más kertjében. Aztán meg: vajon beszélhetünk-e egyáltalán emberölési kísérletről? A szándék bizonyosan hiányzott, a gazda csak megleckéztetni, nem megölni akarta a tolvajt. A haláleset oka sem varrható pusztán V. Pál nyakába, hiszen egyedül az a fiatal halt meg, aki drogozott is a bor elfogyasztása után.
Az ítélet súlyossága két szempontból is érdekes. Ha összehasonlítjuk a két igencsak hasonló esetet, az áramos kerítés gazdájánál a Debreceni Ítélőtábla bírája – ténylegesen figyelembe véve az eset előtörténetét – a tolvaj ellen védekező idős embert csak megrovásban részesítette. Ellentétben a V. Pál ügyében eljáró bírónővel, aki egyébként máskor megdöbbentően elnézőnek bizonyult. Például a saját gyerekeiket évekig perverz módon kínzó szigetszentmiklósi pár tagjait mindössze két évre ítélte, de a pilisszentiváni hajléktalant hidegvérrel agyonverő fiatalokra is csak hat, illetve nyolc év börtönt szabott ki.
A szerdai ítélet nyomán óriási felháborodás tört ki – a vádlottakat máskor előszeretettel mentegető jogvédőkön kívül – a társadalom egészében.
Tanulságos, hogy V. Pált kevésbé hibáztatta, inkább sajnálta Vácszentlászló többsége, az ítélethozatal után viszont napok alatt tízezrek csatlakoztak a „Kiállok a borosgazda mellett” nevű Facebook-csoporthoz, és még a szélsőliberális 444 kommentelői is az elítélt mellett szólaltak fel. Közben egy váratlan jogi lépésre is sor került: pénteken maga a V. Pál ellen vádat emelő ügyészség fellebbezett enyhítésért, túl súlyosnak tartván az elsőfokú ítéletet. Ez biztató fejlemény.
A polgárháború poklába vezető út, amelyen huszonöt éve haladunk, máris temérdek sírkővel van szegélyezve. Szögi Lajoséval, Marian Cozmáéval, Bándy Katáéval és ezer meg ezer ismeretlenével. De ott vannak a rendőri tehetetlenség miatti önbíráskodók áldozatainak sírkövei is. Megálljt ezen az úton csak a bűnözés következetes felszámolása, a törvények betartatása és egy józan igazságszolgáltatás jelent.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben is megjelent. A megjelenés időpontja: 2015. 11. 14.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
