Lassacskán legmakacsabb támogatóinak is világossá válik, Donald Trump egy darabig még biztosan nem költözhet vissza a Fehér Házba. Azt is el kell fogadniuk, a távozó elnök által emlegetett választási csalásokra, ha voltai ilyenek, bírósági úton már nem derül fény.
Egy-egy választási vereség után a kárenyhítés fontos része, hogy kiderüljön, mi okozta a kudarcot. Hiába hisz(?) Trump, s még néhány millió ember abban, elcsalták a győzelmet, neki sem mindegy, mit gondolnak választói a politikájáról, mivel indokolják elutasítását azok, akik nem rá szavaztak novemberben.
Néhány nappal ezelőtt igen érdekes írás jelent meg a Trump-pártisággal nehezen vádolható Washington Postban.
A választásokat követő hetekben a távozó elnök kampánycsapata tíz államban (Arizona, Georgia, Michigan, Pennsylvania, Wisconsin, Florida, Iowa, Észak-Carolina, Ohio és Texas) tartott rögtönzött közvélemény-kutatást. Arra voltak kíváncsiak, milyen indokok mentén utasították el a választók Trumpot. A 27 oldalas dokumentumból kiderült, az elemzők nem véletlenül sulykolják hónapok óta, hogy a Fehér Ház rosszul kezelte a járványt. Mind a tíz vizsgált államban ezt az indokot jelölték meg első helyen azok, akik Joe Bidenre szavaztak Trump helyett.
A belső használatra szánt beszámolóból kiderül, a megkérdezettek háromnegyede támogatta a kötelező maszkviselést (emlékezzünk vissza, hányszor láttuk az elnököt maszkban, pontosabban anélkül), illetve pozitívan nyilatkozott a Trump által rengetegszer bírált Anthony Fauci-ról, aki az USA elsőszámú járványügyi szakembere. A jelentés szerint tanácsadói számtalanszor figyelmeztették a makacskodó elnököt, a közvélemény hangulatával szembemegy, ha Faucit kritizálja és viccet csinál a maszkviselésből, sőt , a koronavírus-járványból is.
A választási eredményeket elemző szakértők szerint Trump kudarcát végső soron az okozta, hogy a számára kulcsfontosságú választói rétegekben annyira lecsökkent a támogatottsága, hogy azt számos demográfiai csoportban tapasztalható, a korábbinál jóval szélesebb támogatottsága sem tudta ellensúlyozni. Az elnökre például jóval több afroamerikai és hispán fiatal (18-35) szavazott, mint négy évvel korábban.
Azoknál, akik választási döntésükben a gazdasági mutatókat jelölték meg első helyen, Trump simán nyert, viszont jóval többen voltak azok, akik a járványkezelést tartották prioritásnak, s ez utóbbi indoklás mentén Biden köröket vert Trump elnökre. Egészen megdöbbentő például, hogy a felmérés alapján Trump rengeteg fehér férfi szavazóját veszítette el (különösen a diplomások között), s habár kétszámjegyű javulást ért el a hispán szavazók körében, az afroamerikai szavazati arányok már megegyeznek a négy évvel ezelőttivel. Fontos kihangsúlyozni, a fenti állítás csak a vizsgált tíz államra vonatkozik, ahogy az is, hogy a megkérdezettek nagy része az alelnökjelöltek közül inkább Mike Pence-t támogatta, semmint Kamala Harrist.
Hasonló „pálfordulást” látni a magukat függetlennek mondó, nem regisztrált és a 65 év feletti szavazók körében is. Ezek 2016-ban jóval nagyobb arányban voksoltak Trumpra, mint most.
Nagyon érdekes az is, hogy az utolsó hetekben rengetegen fordultak el a regnáló elnöktől. A választásokat megelőző négy hétben sokkal többen váltottak Trumpról Bidenre, mint fordítva, holott az elnök, fehér házi források szerint, meg volt győződve arról, hogy a tévévitában mutatott szereplésével rengeteg új szavazót szerzett.
A vizsgálat készítői azt állítják, a választók döntésében komoly szerepet játszott, hogy a voksolás előtt néhány héttel Trump keresztülnyomta saját akaratát a Legfelsőbb Bíróságon, és az elhunyt Ruth Bader Ginsburg helyére „saját” emberét, a konzervatív Amy Coney Barrettet neveztette ki. Ez annak fényében különösen ironikus, hogy a választások után sokan éppen a konzervatív többségű testületre hagyatkozva bíztak abban, Trump meg tudja fordítani az eredményt.
Ma már tudjuk, nem így lett!
Végezetül érdemes leszögezni, teljesen mindegy, hogy Donald Trump valóban hisz abban, hogy elcsalták a választást, vagy csak saját brandjét építgeti a folytonos kételkedéssel, a fenti felmérésből világosan látszik, az elnök, hiába kapott jóval több szavazatot, mint négy évvel korábban, a fontos demográfiai csoportokban nem tudott akkorát villantani, mint 2016-ban. A sokak számára ellenszenves Hillary Clinton ellen működött az, ami a joviális, „langyosleves” Joe Biden ellen már nem. Fontos tanulságok ezek, kérdés, akár Trump, akár a republikánusok le tudják-e vonni a megfelelő következtetést.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
