Egyre több fogoly számol be a CIA titkos börtöneiben elszenvedett hányattatásairól. Abdullah Szalim ellen nem emeltek vádat, de a nélkül is évekig kínozták.
Alapos fejtörést okozott a rá váró amerikaiaknak Suleiman Abdullah Salim. Világos bőrű, arab férfira számítottak a szomáliai Mogadishu külső repterén. Ehelyett egy színes bőrű afrikai férfit adtak át nekik.
„Te jemeni vagy! Megváltoztattad az arcodat!” – mondták a Tanzániában született férfinak. Mindez még 2003 márciusában történt. A különbség végül nem számított, elindult Salim évekig tartó hányattatása, amelyről a The New York Timesnak is mesélt.
Tizenhárom év telt el azóta, hogy egy afganisztáni CIA-börtönben kínozták, „a Sötétségben” ahogy ő nevezi. Nyolc éve engedték el.
A most 45 éves Salim ennyi idő után sem tudja túltenni magát azon, amit akkor átélt. Poszttraumás stressztől és depressziótól szenved. Visszahúzódóvá vált, a feleségének sem beszél részletesen a borzalmakról. Galambokat tenyészt, azokat árulja a helyi piacon. Szeret az állatok között lenni, azt mondja, lecsendesítik a gondolatait.
A kihallgatási módszerek, amelyeket Salimnál is alkalmaztak, már két éve ismeretesek. Verések, láncról lógatások, alvásmegvonás, „vízbe fullasztás” is a szóra bírás eszközei voltak a fekete helyeken (black site). Suleiman Abdullah Salim egyike volt annak a több mint száz férfinak, akiket a CIA terrorgyanús tevékenységük miatt tartott fogva.
Halászból fogoly
Arra, hogy miért Salimra esett a gyanú árnyéka, csak feltételezések vannak. A The New York Times megpróbálta felkeresni a CIA illetékeseit, hogy pontosítsák a történetet, de nem kapott válaszokat a kérdéseire. A 2003-as sajtóértesülések szerint a Központi Hírszerző Hivatal úgy gondolta, Salim kapcsolatban áll az Al-Kaidával.
A férfi nomád életet élt Afrika egyik legszegényebb térségében, ahol a CIA komoly pénzjutalmat ajánlott a kormányoknak, ha terrorgyanús személyeket adnak át nekik. A helyi kormányok ennek eleget is tettek, sokszor minden konkrét bizonyíték nélkül.
Salim élete az elfogás előtt sem volt tündérmese. A fiú a tizedik osztály után kibukott az iskolából, és halászként dolgozott az Indiai-óceánon. Később egy boltban volt eladó, majd Kenyába költözött, ahol halakat szállított egy teherhajón.
1998-ban az Al-Kaida öngyilkos merénylői felrobbantották az Egyesült Államok kenyai és tanzániai követségét. Salim elmondása szerint arról tudott, hogy az ügybe egy olyan férfi is belekeveredett, akinek a hajóit szállításra használta.
A férfi ezután továbbra is halászattal és szállítással foglalkozott, már Szomáliában. A helyi milicisták egyre nagyobb és nagyobb részesedést kértek a bevételéből, amit Salim nem tudott fizetni, így kénytelen volt feladni a munkáját.
Ezt követően lett sofőr. Mint később kiderült, egy olyan férfit és a húgát kellett szállítania, aki az egyik szomáliai hadvezérnek dolgozott. 2003 márciusában őket vitte, amikor a kocsit félreállították, és három felfegyverzett férfi kiráncigálta, majd véresre verte. A munkáltatója kórházba vitte, itt találták meg újra a fegyveresek. Azzal gyanúsították, hogy a hadvezértől pénzt lopott. Salimnak fogalma sem volt, miről beszélnek, de a férfiak nem sokkal később átadták az amerikaiaknak a reptéren.
A sajtó ekkor arról írt, hogy a CIA elfogott egy jemeni férfit, Szulejman Abdalla Szalim Hamedet, akinek köze volt az 1998-as nagykövetségi robbantásokhoz. Suleiman Abdullah Salim sohasem használta a Hamed nevet, nem jemeni, és tagadta, hogy bármi köze lenne bármilyen terrorszervezethez. Ekkor derült ki, hogy a munkáltatója is azok között volt, akik pénzért cserébe „gyanúsítottakat” adtak át az amerikaiaknak.
Egy afganisztáni börtön magáncellájában kötött ki, ahol olyan sötét volt, hogy semmit sem látott, és huszonnégy órán keresztül szólt a zene. Ha azokat a dalokat meghallja, ma is rosszul lesz. Innen csak akkor ment ki, amikor kihallgatásokra vitték. Előfordult, hogy két napig nem tért vissza a cellájába, mert láncokon lógatták a plafonról. Tizennégy hónap után szállították át a Kabul melletti Bagram börtönbe, ahol további négy évig ült. „Ott már többször is azt mondták az őrök, hogy tudják, ártatlan vagyok. De hozzátették, hogy még egy darabig nem megyek haza” – mesélte Salim egy interjúban.
2008 augusztusában engedték szabadon. Kapott egy papírt, miszerint nem emelnek vádat ellene, és nem jelent veszélyt az Egyesült Államokra. Nincstelenkét került ki. A felesége, akivel elfogása előtt házasodtak össze, addigra elhagyta. Megpróbált újra halászként elhelyezkedni, de a helyiek nem akarták, hogy „bajt hozzon rájuk”. Rémálmokkal küzd, depressziós, nehezen tud az emberekkel kommunikálni.
Közben újranősült, és van egy ötéves kislánya. Szegényen élnek a tanzániai Stone Town melletti kis házukban.
Fekete helyek
Néhány nappal a szeptember 11-ei terrortámadások után George W. Bush amerikai elnök engedélyt adott a CIA-nak, hogy kihallgassa a terrorgyanús személyeket. Ez a legtöbbször kínzást jelentett, ami fölött szemet hunytak, hatékony kihallgatási módszernek nevezték.
A vallatások az úgynevezett fekete helyeken zajlottak. Ilyenekből közel negyvenet állítottak fel világszerte. A kínzások 2009-ig folytatódtak, amíg Barack Obama el nem rendelte az azonnali beszüntetésüket.
2014 decemberében az amerikai szenátus kiadta az úgynevezett Kínzásjelentést, amely nemcsak a brutális módszerekről számolt be, de arról is, hogy ezek teljesen haszontalanok voltak. A megkínzottak közül egyetlenegy ember ellen emeltek vádat, őt végül el is ítélték. A program keretében húsz országból több mint száz férfit szállítottak el.
Többségük nem tett jogi lépéseket a szabadulása után. Suleiman Abdullah Salim és két rabtársa igen. Ők azt mesélték, hogy már az első kihallgatásnál, miután meztelenre vetkőztették őket, közölte velük az egyik tiszt, hogy mostantól nincsenek jogaik. A cellák sötétek voltak, a vécét egy vödör jelentette, egerek mászkáltak rajtuk. Ők azt mondják, szerencsések, mert kijutottak. Sokan odavesztek, családjuk a mai napig próbálja a holttestüket visszaszerezni, hogy eltemethessék őket.
A fekete helyeket a jogvédők szégyenfoltként emlegetik. Donald Trump republikánus elnökjelölt viszont kampányában a kínzás visszaállítását javasolta az Iszlám Állam terroristáival szemben.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
