Egy ismert ausztrál szerző írt cikket a kínai napilapban, amely így kezdődik:
A Washingtont eluraló politikai káosz és az Egyesült Államokra leselkedő nagyobb globális kihívások miatt sok kínai azon tanakodik, vajon nincs-e összeomlás előtt a nyugati demokrácia. A Virginia állambeli Charlottesville-ben lejátszódott „kulturális forradalom”, az amerikai állam elsorvadása, Amerika hanyatló globális vezetése egyesek szemében az amerikai rendszer működési bajait példázza és azt az érzést, hogy az amerikai hanyatlás a nyugati világ gyászos végének bizonyítéka.
Ezt az érzést még nyilvánvalóbbá teszi Kína viszonylagos stabilitása és sikere. Mint ahogyan nemrégiben a Financial Times-ban Michael Moritz rámutatott, Kína gyorsan megy előre, míg az USA egy helyben topog vagy hátramenetbe kapcsolt. Amerika növekvő politikai, társadalmi és gazdasági problémáinak listája bajt jelent az USA-nak és az egész világnak, de nem jelenti az amerikai rendszer végét és nem is jelenti szükségszerűen annak a bizonyítékát, hogy a kínai rendszer jobb. Ugyanakkor az fényt vet a két rendszer viszonylagos erős és gyenge pontjaira.
Tény, hogy Kína és az Egyesült Államok tanulhat egymástól. Mindkét rendszerben vannak pozitív és negatív vonások, és ésszerűen nem lehet érvelni, hogy az egyik jobb a másiknál. Például a kínai rendszer egyértelműen jobb a hosszú távú országos fejlesztési stratégiák és politikák tervezésében és végrehajtásában, mint például az infrastrukturális tervek és az ambiciózus tudományos és technológiai tervek, és ugyanakkor a korrupcióval és más problémákkal is sikeresen száll szembe. Hasonlóan, míg az amerikai rendszer erős egyes területeken, mint az önkorrekció, gyenge más területeken.
Ez a valóság szétpukkasztja az amerikai felsőbbrendűség mítoszát, és megnyitja az ajtót a békés egymás mellett élésre, azon racionális eszmére, hogy a különféle rendszerek békésen tudnak egymás mellett létezni.
A cikk ezután példákat ismertet, mint például Kína fantasztikus vasúti rendszerének építése, a szegénység óriási ütemű csökkentése és az a terv, hogy az országban 2020-ig megszüntessék a szegénységet.
/Megjegyzés: mindez szép, csak itt Kína egy olyan amerikai kormánnyal áll szemben, amely csak a háborúban, szankciókban, konfrontációkban és „megelőző csapásokban” gondolkodik./
Forrás:lovasistvan.hu
Tovább a cikkre »
