Március 25-e Gyümölcsoltó Boldogasszony napja a kalendáriumban. Ez utalás arra a kitűnő megfigyelésre, hogy ez idő tájt lehet a szabadban sikeresen oltani, például a megunt fajtáinkat így lecserélhetjük, új fajtákat helyezhetünk a dajkafák idősebb ágaira, megifjíthatjuk és átolthatjuk az egész fát.
Március folyamán az oldallapozás vagy oldalékezés ajánlható, de idős részek esetében az oltást szinte mindig az oldalékezéssel és kecskelábékezéssel végzik. A párosítás, s méginkább az angolnyelves párosítás inkább a kézbenoltások kedvelt módszere.
Nem szabad viszont elfelejteni, hogy az oltócsapszedésnek az ideje régen volt, a mélynyugalom idején. Az oltógallyakat vizes homokba ágyazva, vagy vizes itatóspapírral körbefontan, műanyag tasakba téve, hűtött térben kellett tárolni. A hűvös és nyirkos pincében, kamrában elhelyezett oltógallyak azonban megtréfálhatnak, ha gyümölcsöt tárolunk a közelükben. Az etiléngáz következtében ugyanis azok kihajtanak, de ha csak megindultak, már az is nagy baj. Abban az esetben ugyanis, ha az oltócsap rügyei megindultak, akkor az átoltott részből indulva, a kalluszosodás nem lesz megfelelő, vagy el is maradhat, aminek következtében az oltás sikertelen marad.
A nemest ugyanúgy, mint a kecskeláb ékezésnél, hűtőszekrényben tároljuk. Az oltócsapot lapos ék alakúra faragjuk és a szétfeszített hasítékba illesztjük. A törzs külső, elhalt része mögött található az osztódó szövet, ettől kissé beljebb kerüljön a nemes, így érintkezik a két háncsszövet, illetve az osztódó szövet (a kambium). A kötözés és viaszolás hasonló az előző oltási módnál leírtakkal.
A módszer előnye, hogy igen egyszerű és elvileg bármilyen vastag alanyt át lehet oltani. Hátránya, hogy a hasítékban csak kis részt foglal el a nemes, a fennmaradó rész pedig lassan forr össze.
Lisztharmat-érzékenysége miatt sokan megszabadulnának a Jonathan almafajtától. A kivágott fa helyébe ültetett oltvány azonban sokára fordul termőre, illetve ugyanarra a helyre, a talajuntság miatt, csak valami teljesen mást szabad telepíteni, almafa helyére például kajszit. Körtét alma helyére, valamint cseresznyét meggyfa helyére semmiképp ne ültessünk.
A kertészeti tudományok fejlődésével számtalan oltásmódot kipróbáltak és leírtak. Ezek közül csak néhányat említünk.
Almatermésűeknél igen bevált módszer a kecskelábékezés. A nemes oltócsapokat még jóval a nedvkeringés megindulása előtt szedjük le. Itt is érvényes, hogy csak ép, egészséges, fajtára jellemzően jól beérett, egyéves vesszőket válasszunk. Ha lehetőségünk van rá, mindig többet és hosszabbat vágjunk, mint amennyire szükségünk lesz. A nemest nedves papírban és nejlonzacskóban 0 fok körüli hőmérsékleten, hűtőszekrényben tároljuk a felhasználásig.
Amikor tavasszal megpattannak a rügyek, elérkezett az idő az alany koronájának ritkítására. Nem olthatunk közvetlenül a törzsbe, ha az túl vastag. A 6-8 cm átmérőnél vékonyabb ágak a legkedvezőbbek, így viszonylag kevés a beoltandó ág és a későbbiekben kevesebbet kell vadalni.
Az ágat ne vízszintesen, hanem a törzs irányában, kis lejtéssel fűrészeljük vissza. Akár több lépésben is megtehetjük ezt, lényeges, hogy a maradó fa- és háncsszövetek ne hasadjanak be. A metszlapot éles késsel faragjuk simára, így gyorsabban és tökéletesebben forrnak össze. Egyenes élű, éles késsel dolgozzunk.
Kötözéshez többszálas műanyag rafiát, sebkezelésre oltóviaszt vagy méhviaszt használjunk.
A hűtőben tárolt nemes vesszőkből csak annyit vegyünk elő, amennyit egy nap alatt felhasználunk. Hűtéssel jelentősen növelhető az eredési százalék. A már nedvkeringésben lévő alany szinte megindítja a még kényszernyugalmi állapotban lévő nemest. Először az alapba ék alakú vágást készítünk. Ez a könnyebbik része az oltásnak, mert 2 vágással biztosan sikerül. A metszlap kialakítása nem mindig sikerül. Ha még nem vágtuk méretre az oltócsapot, nyugodtan lehet újra és újra próbálkozni. Akkor megfelelő a munkánk, ha a héjszövetek találkoznak és a faszövetek szinte légmentesen illeszkednek. Ezután 2-3 rügyre visszavágjuk az oltócsapot. A nemes rügyek helyzete meghatározza a leendő új korona formáját. Nem befelé vagy felfelé, hanem a fa képzeletbeli sugarával merőleges irányba, azaz kifelé és oldalirányba nézzenek.
A következő művelet a kötözés: tartson, de ne vágjon be a háncsszövetbe, mert így megakadályozza a nedvkeringést. Az előre felmelegített oltóviaszt ecsettel vigyük föl. Minden sebfelületet, még a csapon lévő rügyeket is kenjük be, hogy légmentesen zárjon. Ezzel csökkentjük a párologtatást, a rügyek pattanásakor viszont a viasz engedni fog. Az oltócsapot ezután rögzítsük. Ez azért fontos, mert az alig összeforrt részek szél hatására, vagy akár egy madár súlya alatt is könnyen kitörhetnek. Az alany ágához kötözzünk vékony karót, és ennek segítségével rögzítsük az oltócsapot.
A nyár folyamán fokozatosan lazítsuk fel az oltás kötözését. Hirtelen nem célszerű elvágni a rafiát, mert előfordul, hogy az alany erős sebképzése kilöki a nemest. A nyár folyamán az alany vadhajtásait törjük ki. Ezt célszerű egész zsenge korban rendszeresen megismételni, így több tápanyag jut a nemesnek és kisebbek a sebfelületek.
Bodnár István kertészmérnök, Nagybakta
Forrás:karpatinfo.net
Tovább a cikkre »
