December 1-je közeledtével Történelmünk rovatunkban két részben – tegnap és ma – közöljük a Budapesten kiadott Az Újság című politikai napilap kiküldött munkatársának helyszíni tudósítását az 1918. december 1-jei (a Romániában akkor érvényes julián naptár szerint november 18-i) gyulafehérvári román nemzetgyűlésről. Megjelent a lap 1918. december 3-i számában (XVI. évfolyam, 283. szám). Szerkesztéskor a szövegben magyarul közölt neveket zárójelbe téve megadtuk románul.
El Magyarországtól
Pap György (Gheorge Pop de Băsești) elnök rövid beszéde után, amelynek szavai sok ízben zokogásba fúltak, Goldis László (Vasile Goldiș) terjesztette elő a Romániával való egyesítésről szóló határozati javaslatot. Történelmi visszapillantást vet a román nemzet aspiráczióira, hangsúlyozza, hogy Erdély mindig román terület volt, még ha idegeneket is telepítettek a románok földjére. Jog helyett azonban brutalitást kaptak a románok, akik már várva-várják a jobbágyság és a zsarnokság alól való felszabadítást és ez csak egy lehet: Romániához csatlakozni. Pontban 12 órakor kezdi Goldis felolvasni a határozati javaslatot, amely így hangzik:
I. Az erdélyi, magyarországi és bánáti románok 1918. évi november 18-án (deczember 1-én) Gyula-fehérvárott megtartott nemzetgyűlése deklarálja az összes magyarországi románok egyesülését és mindazon területek egyesítését Romániával, amely területeket románok lakják. A román nemzetgyűlés kijelenti elidegeníthetetlen jogát egész Bánátra, a Maros, Tisza és Duna közt fekvő területekre. II. A nemzetgyűlés e területek lakosainak ideiglenes autonómiát biztosít addig is, amíg az általános választójog alapján egybehívandó alkotmányozó gyűlés másképp nem határoz. III. Ezzel kapcsolatosan, mint alapelveket az újonnan alakítandó román államban a nemzetgyűlés a kővetkezőket juttatja kifejezésre:
1. Teljes nemzeti szabadság az összes itt lakó nemzeteknek. Mindegyik nemzet önmagát fogja saját nyelvén kormányozni, saját közigazgatása és igazságszolgáltatása szerint, amelynek hivatalnokait ő maga választja meg saját kebeléből, saját fiai közül. Minden nemzet jogot nyer a törvényhozási képviseletre, az ország kormányzásában pedig a népességek számának arányában részesülnek. 2. Az összes hitfelekezetek egyenjogúak és autonómia joga megilleti őket. 3. A közélet minden terén demokratikus kormányzat véglegesítendő. Általános, egyenlő, titkos, községenkénti választójog, amely 21 éves kortól a nőkre is kiterjed. 4. Teljes sajtószabadság, gyülekezési és egyesülési jog. Minden emberi gondolat szabadon terjeszthető. 5. Radikális földbirtokreform. Összeírják az összes birtokokat és különösen a nagybirtokokat. Ezen összeírás alapján eltörlik a hitbizományokat, csökkentik a latifundiumokat, lehetővé teszik a földművelőknek, hogy saját gazdaságukat megteremthessék, (földmívelés, legeltetés, erdő) legalább is olyan nagyságú s tulajdonukba jutott földterületen, amelyet családtagjaikkal együtt megművelhetnek. Ezen agrárpolitikának vezetőelve egyrészt az, hogy a szocziális életszükségletre vonatkozó különbségeket kiegyenlítse, másrészt, hogy a termelést fokozza. 6. Az ipari munkások részére biztosítják ugyanazon jogokat és előnyökét, amelyek már a legelőrehaladottabb nyugat-európai ipari államokban törvény szerint biztosítva vannak.
IV. A nemzetgyűlés azon óhajának ad kifejezést, hogy a békekongresszus hozza létre a szabad nemzetek egyesítését olyképpen, hogy az igazság és jog egyaránt biztosítva legyen a nagy és kis nemzetek részére, hogy a jövőben a háború nemzetközi konfliktusok elintézésénél szerephez ne juthasson. V. A nemzetgyűlés üdvözli az osztrák járomból felszabadult és az anyaországgal egyesült bukovinai testvéreket. VI. Együttes lelkesedéssel és szeretettel üdvözli a nemzetgyűlés az Ausztria–Magyarország által eddig leigázott és most felszabadult nemzeteket: a csehszlovákokat, az osztrák-németeket, jugoszlávokat, lengyeleket és ruténeket és adjuk ezen üdvözletünket tudomásukra. VII. A nemzetgyűlés hódolattal meghajlik azon hős románok előtt, akik a háborúban vérüket ontották a mi eszméinkért, meghaltak a román nemzet szabadságáért és egységéért. VIII. A nemzetgyűlés háláját és csodálatát fejezi ki az összes szövetséges hatalmaknak, akik egy évtizedek óta felkészült ellenség ellen elszántsággal viselt harczaik által felszabadították a czivilizácziót a barbárság karmai közül. IX. Az erdélyi, bánáti és magyarországi román nemzet ügyének intézésére a nemzetgyűlés egy nagy nemzeti tanács megalakulását határozza el, amelynek teljes joga lesz arra, hogy a román nemzetet képviselje bármikor és bárhol a világ összes nemzeteivel szemben és azon rendelkezéseket megtehesse, amelyeket a nemzet érdekében szükségesnek tart.
A mikor az első pontot felolvasta, tetőpontját érte el a lelkesedés. Az elnökség és a püspökök felállanak helyeikről. A tisztek sapkáikat lobogtatták. Olyan lelkesedés zúgott végig a kaszinó nagytermében, amely sok embert könnyekig meghatott.
A nagytanács
Goldis a határozati javaslat felolvasása után még néhány lelkesítő szót intézett a nemzetgyűléshez: – Most eljött az a pillanat – mondotta – amikor a szabad román nemzet boldogan rohan anyja karjaiba. Éljen Nagyrománia!
Perczekig tartó hatalmas lelkesedés követte e szavakat.
Maniu Gyula (Iuliu Maniu) lépett ezután az elnöki asztal elé és a határozati javaslat pontjait ismertette. Rámutatott arra a megmásíthatatlan tényre, amely a román nemzetnek életérdekében a Romániához való csatlakozást szükségessé tette. Beszéde végén a tömeg éljenezni kezdte Ferdinánd román királyt. Utána Jumanka (Iosif Jumanca) szocziálista (szociáldemokrata – szerk. megj.) vezér beszélt, majd Vajda Sándor (Alexandru Vaida-Voevod) bejelentette, hogy addig is, míg az ügyek végleges rendezésére sor kerül, megalakítják a nagy román nemzeti tanácsot, amelyben 166 polgári egyén, nagyobbrészt ügyvédek, orvosok, tanítók, 16 szocziálista és 20 katona vesz részt. Ennek a tanácsnak minden valószínűség szerint Maniu Gyula lesz az elnöke.
Még Radu Demeter (Demetriu Radu), majd Pap János (Ioan Ignatie Papp) püspök beszélt, akinek utolsó szavai fohászként hatottak, de már felcsendült a terem végén a román himnusz, a Desteaptate Romane (Deșteaptă-te române = ébredj, román – szerk. megj.), melynek hangjai mellett véget ért a nemzetgyűlés.
A szabad ég alatt
Mialatt a nemzetgyűlés tartott, a vár tetején püspökök és népszónokok négy emelvényről ismertették az ott egybegyűlt mintegy százezer főnyi román néppel a határozati javaslatot. A nép óriási lelkesedéssel vette azt tudomásul és zene hangjai mellett vonult vissza zászlók alatt a városba. Az egész városban tökéletes a rend. Az esti órákban szüntelenül hallatszanak ugyan örömlövöldözések. A piaczteret szekérrel, batyukkal állják el a románok. A különvonatok az esti órákban kezdtek elindulni, hogy hazaszállítsák a Gyulafehérvárott egybegyűlt óriási embertömegeket.
A nemzetgyűlés után
Délután 2 óra lesz, mire a nemzetgyűlés véget ér és az óriási tömeg levonul Mihály vajda várából a városba. Eleinte nagy izgalmat keltett a hír, hogy Tövisen magyar nemzetőrök, állítólag egy ezredes parancsára, belelőttek egy Gyulafehérvárra tartó különvonatba. Az egyik golyó Árion János (Ioan Arion) tordaaranyosi román földművest, aki a község küldöttségének zászlóvivője volt, szívén találta és megölte. A támadás híre, amint a szabad ég alatt megtartott gyűlésen elterjedt, talán végzetes következményekkel járt volna, ha nem érkezik meg Kolozsvárról az erdélyrészi katonai bizottság távirata, amelyben a román nemzeti tanácsnak őszinte sajnálkozását fejezi ki az eset fölött és kijelenti, hogy a legszigorúbb hadbírósági vizsgálat alá veszik azokat, a kik a támadásban résztvettek s a bűnösöket feltétlenül megbüntetik.
A román lovasbandérium a délután folyamán a vasúti állomás töltésére járőröket küldött ki, hogy az induló különvonatokat megvédjék az esetleges támadások ellen. A vonatok rendben hagyták el a gyulafehérvári vasúti állomást. Mindössze Alvinczen fordult elő jelentéktelen inczidens, amelyet azonban kölcsönös megértéssel gyorsan elintéztek. (…)
A román nemzeti tanácsnak tegnap a nemzetgyűlés elé terjesztett határozati javaslata, mint már jelentettem, hosszabb vitára adott alkalmat. A román szocziálisták voltak azok, akik azt követelték, hogy a határozati javaslatban a románlakta területek más nemzetei részére is teljes autonómiát biztosítsanak. Ezt a pontot a nemzeti tanács az utolsó pillanatig nem akarta bevenni. A román szocziálisták azt követelték a nemzeti tanács ülésén, hogy a Romániához csatolódó magyar területeknek feltétlen autonómia biztosíttassék, holott a románok minden feltétel nélkül akarták a csatlakozást kimondani. Ezt a pontot hosszabb vita utána román szocziálisták követelésére be is vették a határozati javaslatba.
A földbirtokreform kérdésében a román szocziálistáknak az volt az óhajuk, hogy a lehetőséghez képest mindenki kapjon földet. Ezt a pontot a román nemzeti tanács elfogadta. A szocziálisták ezzel szemben elejtették azt a követelésüket, hogy a határozati javaslatban tétessék ki az, hogy a román hadsereg vonuljon vissza a megszállott erdélyi területekről.
Megválasztották a végrehajtó bizottságot
Vasárnap (december 1-jén – szerk. megj.) délután 5 órakor a nagy román nemzeti tanács, amelyet a nemzetgyűlés választott meg, alakuló ülésre jött össze, az ülésen azonban csak formalitásokat beszéltek meg. Ma reggel 8 órakor a városházán gyülekezett a nagy tanács. Onnét átvonultak a törvényszék épületébe, a hol Illyésfalvi Pap György (Gheorge Pop de Băsești) elnöklésével megkezdődött a gyűlés. Ezen a gyűlésen választották meg a végrehajtó-bizottságot és a nagy választmányt, a melynek a Romániával való egyesítés keresztülviteléig az ügyek intézése lesz a feladata.
Megalakult a román nemzeti kormány
Délelőtt negyed tízkor Illyésfalvi Pap György (Gheorge Pop de Băsești) elnöklésével összeült a nagytanács. Maniu javaslatára bizottságot küldtek ki a kormányzótanács, valamint a nagytanács elnökségének megválasztására. A nagytanács elnöke Illyésfalvi Pap György, alelnökei Hosszu Gyula (Iuliu Hossu) szamosújvári, Christea Miron (Miron Cristea) karánsebesi püspökök, valamint Burzan András (Andrei Bârseanu) és Mihályi Tivadar (Theodor Mihali). A kormányzótanács (románul: Consiliul dirigent) elnöke Maniu Gyula dr. (Iuliu Maniu) miniszterelnöki hatáskörrel. A kormányzótanács tagjai Lukács László (Vasile Lucaciu), Goldis László (Vasile Goldiș), Vajda Sándor (Alexandru Vaida-Voevod), Pop-Csicso István (Ștefan Cicio Pop), Suciu János (Ioan Suciu), Vlád Aurél (Aurel Vlad), Goga Oktávián (Octavian Goga), Hetzegan Emil (Emil Hațieganu), Braniste Valér (Valeriu Braniște), Lázár Aurél (Aurel Lazăr), Bontescu Viktor (Victor Bontescu), Boila Romulus (Romulus Boilă), Flueras János (Ion Flueraș) és Jumanka József (Iosif Jumanca). A két utóbbi szocziálista. A kormányzótanács nem minisztérium, noha tagjai miniszteri ügykört töltenek be. Székhelye ideiglenesen Nagyszeben, hová szerdán vagy csütörtökön költöznek át.
Maniu megköszönte a bizalmat. A román királyi párt a nemzeti tanács feliratban üdvözölte, a román kormánynyal és parlamenttel pedig küldöttségileg közlik a román nemzet egyesülését. Pap János (Ioan Ignatie Papp) aradi püspök kezébe a kormányzótanács tagjai letették a hűségesküt a román alkotmányra és a román törvényekre. Délután a kormányzótanács végleg megalakult.
Munkatársunk beszélt Maniuval, aki kijelentette, hogy a szászok és székelyek teljes önkormányzatot kapnak, sőt számarányukban részesednek az államhatalomban is. A kományzótanács működése ideiglenes, a Romániával való egyesülésig tart. A Bánáthoz és Torontálhoz a románok ragaszkodnak, mert az ottani lakosság is román hatalmat óhajt. Jugoszlávia jogát a Bánátra a románok nem ismerik el. Az impérium átadására Nagyszebenbe érkezés után kerül a sor.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
