Csak azt sajnálom, hogy szegény Attilának ilyesmivel (is) kell foglalkoznia. Ezekkel. Momentummal, ezzel a Fekete-Győr nevű, befelé kunkorodó lelkű, megnyomorodott tudatú, ócska kis senkivel. Ezzel az álombakóval.
A rohadék nagyapja nyomdokain lépkedő fröccsöntött bolsival. Istenem, ezek kipusztíthatatlanok, ezek mindig előmásznak valahonnan, jogfolytonosok 1919 óta.
De hát, miért nekünk lenne könnyebb?
Hírdetés
Semmi baj, Attila, én megyek, amint végre lehet. De Almásra is nézzünk be, lett dézsa a sóskútnál, befűtjük, lazítunk, jobban esik abban a sör is, azt hiszem.
És majd elmélkedünk kicsit a harcosokról.
Mert akkor egészen biztosan nem kell ezekről a momentumos senkikről szót ejteni.
Forrás:badog.blogstar.hu
Tovább a cikkre »
