Ez a világ tényleg teljesen megveszett.
Az elmúlt hetekben megtanultuk, hogy egy kamu bűnöző miatt gyakorlatilag polgárháborús állapot alakult ki, ahol fehér idióta tyúkok ordítják, hogy náci, a fekete rendőr szemébe, hogy megszűnt a rend, és mély szomorúsággal és gyásszal szívükben rabolják ki az üzleteket az afroamerikaik.
Fekete bűnözők (nem a szín számít, de akkor is tény, hogy csak a „black lives matter”, ezt ők mondják) bakancsait csókolgatják retardált, mazochista, szőke nők.
Ez a világ már megért a pusztulásra.
Vajon elgondolkodtak valaha – persze, ha egy ilyen polgárjogi idióta gondolkodni tudna -, hogy ha elpusztítják a termelő, őket éltető gazdatestet, nem lesz, akitől rabolni, akit kifosztani, és éhen fognak dögleni…
Persze hogy nem. Ők ledöntik most már a szobrokat is, Jefferson, Lincoln, Churchill, Kolumbusz szobrát, lesz majd helyette Michael Jackson, meg néhány transzgender.
Egy frászt, az sem lesz, mert ezek képtelenek egy gyurmafigurát készíteni, nem hogy szobrot.
Kíváncsi vagyok, Mátyás kolozsvári szobrára mikor festik fel, hogy egy rasszista görény volt. Ahogy ezt a világot elnézem, elkövetkezik. Nem akarok ötleteket adni, de hát van még néhány szobor a hazában. Zrínyi, Wesselényi, Török Bálint.
Ja, Árpád és Attila pláne nácik voltak.
És itt eljutunk oda, hogy most, a mai Magyarországon, Budapest szívében a XII. kerületben a Turul-szobrot le akarják bontani. Vagy áthelyezni. Vagy átnevezni.
Vagy legutóbb: átminősíteni. Ez is egy érdekes formula.
Tehát többé nem a második világégésben meghalt hősök emléke lenne, nem, valami szép sztaniolba csomagolt akármi, hogy mindenki boldog legyen, virágozzék ezer virág, és hajrá Pride, és sok érzékeny lelkű seggfej és balfasz.
Bocsánat, elragadott a hév.
Ez a szobor, a jelkép, maga a Turul, nemzetünk jelképe. Hogy aki nem magyar, ezt nem érzi, az az ő baja. Tudtommal ma még ez az ország Magyarország, a Turul jelkép, és aki hozzányúl, minimum letöröm a kezét.
Jómagam a Székelyföldön eddig két Turul-szobor alapzatára írtam feliratot, Csíkszentkirályon és Sepsiszentgyörgyön. Még rémálmaimban sem gondolok arra, ehhez valaki hozzányúljon.
Van egy határ.
Hungarian lives also matter.
( György Attila)
(Borító: intezet.nori.gov.hu)
Forrás:badog.blogstar.hu
Tovább a cikkre »
