Emlékszem még arra, amikor 2011-ben olyan szintet ért el a cigánybűnözés Gyöngyöspatán, hogy különféle nemzeti radikális szervezeteket töltöttek ott heteket, hogy valamit megpróbáljanak tenni, ha már „két hét alatt” mégsem lett rend, ahogy a 2010-ben hatalomra jutó Fidesz belügyminisztere, Pintér Sándor ígérte.
Igencsak paprikás időszak volt, bizonyára fel tudunk idézni egy bizonyos amerikai üzletembert, Richard Fieldet. A hisztériakeltést ő vitte a legmagasabb fokra, segítségével kapott nemzetközi visszhangot Gyöngyöspata, amikor a valósággal teljesen ellenkező képet festett meg. Ennél is továbbment, „evakuálta”a rettegésben élő cigányokat. Mi által az a narratíva alakult ki rólunk a nyugati médiában, hogy békés állampolgároknak kell félniük az öncélúan grasszáló „félkatonai náci” alakulatoktól. A cigányok szállítását a Vöröskereszt segítségével kezdte szervezni. A buszokat a Hatvani Volántól bérelték, és a szervezet nézett közben 300-350 ember elhelyezésére alkalmas szálláshelyek után is.
A valóság persze az volt, hogy a magyar lakosság szenvedett évek óta a cigánybűnözéstől. Ha nem is ekkora horderejű ügyben, de a kis település újra fókuszba került. Főként azóta, hogy Orbán Viktor év eleji sajtótájékoztatóján is felmerült a téma, ahol a miniszterelnök tett valami olyasféle megjegyzést, hogy nem túl szerencsés pénzösszegeket kiutalni olyanok részére, akik ezért nem dolgoztak meg. Annyi történt, hogy a bíróság kártérítést ítélt meg cigánygyerekek részére, akik szerintük mesterségesen ki lettek zárva azokból a lehetőségekből, amiben a többi tanuló részesült. Tehát szegregált formában vettek részt az oktatásban.
Egész pontosan ezt állította:
„Egy etnikailag meghatározó népcsoport tagjai egy nagy jelentőségű összeget fognak kapni mindenfajta munkavégzés nélkül.”
Milyen kár, szúrjuk közbe csak úgy mellékesen, hogy ezek csak szavak, és természetesen az elmúlt évek gyakorlata sokkal inkább igazodott egy másik orbáni gondolathoz, mely „rejtett erőforrásokként” tekint rájuk. Bár az való igaz, a különböző támogatások valóban döntően bejelentett munkához kötöttek, amely indirekt módon tényleg kizár sok juttatásból cigányokat, de nem csak őket, hanem azokat, kik nem dolgoznak. Ezt azért írjuk a javukra akkor, ha összevetjük például a szocialista kormányok „vívmányaival.”
De menjünk tovább, végső soron mire is ez a nagy hangulatkeltés? Mert e kijelentés után Orbán lett légyen „gonosz rasszista”, az Index szerkesztőségében dühtől elborult arccal verték a klaviatúrát és a momentumos Donáth Anna is azon nyomban megkongatta a vészharangot. Arról egyelőre nem tudunk, NATO-beavatkozást kért-e. Ami késik, nem múlik.
Azonban még megmaradt az alábbi kijelentéseknél:
„A miniszterelnök szalonrasszizmussal próbál érzelmeket felkorbácsolni, a Fidesz politikájának újabb szélsőjobboldali üzenetét teszteli. Ezzel durva károkat okoz a társadalomban a romák megítélésében, és saját felelősségét próbálja tagadni. Itt az általa meghatározott oktatáspolitika, az általa kézivezérelt adminisztráció kapott büntetést. És legyen világos: az elvett tanulóéveket, a mellőzöttséget nem lehet gyerekenként 1-2 millió forinttal, visszamenőleg megváltani, visszaadni. Cigányozás helyett arról kéne beszélnie Orbán Viktornak, mit tesz az integrált oktatásért, az egyenlő esélyekért, a rasszizmus csökkentéséért!”
Most teljesen legitim módon nyithatunk vitát arról, mit ért rasszizmus alatt, mert a szegregáció nem mesterségesen kialakított valami, hanem természetszerűleg alakul ki nagyon is meghatározott szociokulturális okok miatt, így hát nem „faji előítéletről” kell beszélnünk, hanem jól megalapozott tapasztalatról.
De egy szó, mint száz, a „rasszizmus” csökkentéséért a legtöbbet ők maguk tehetnének, tehát a cigányság. No nem úgy, ahogy Kaposváron láttuk. Már megtekintettük sokszor, de újra csak kénytelen vagyok ide citálni, Donáth Anna figyelmébe, talán ezek az ezerszámra megtörténő események is hozzájárulnak a csúnya, szegregált oktatáshoz…
https://vk.com/video_ext.php?oid=207753182&id=456239858&hash=9d8cbebd26999fca
Lantos János – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
