(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)
A II. világháború óta nem volt példa arra, hogy Európában olyan, a külvilág számára is kiemelt jelentőséggel rendelkező összecsapásnak legyünk tanúi, mint ami jelenleg Ukrajnában zajlik. Noha jól lehetett tudni, hogy Oroszország beavatkozásra készül, az Ukrajna ellen több irányból meginduló, nyílt katonai támadás minden előzetes becslést felülmúlt. Európának pedig lépnie kell.
Vlagyimir Putyin elnök a héten minden eddigi keretet felrúgott, és nyílt katonai támadást intézett egy szuverén állam ellen. Meggyőződésem, hogy egy ilyen, a civilizált világ normáit semmibe vevő lépés nem maradhat megválaszolatlanul Európa részéről, amennyiben valóban fontos számunkra a kontinens békéje és demokratikus berendezkedése.
Az eléggé nyilvánvalónak tűnik, hogy bár az orosz agresszió minden józan gondolkodású embert felháborít, az orosz haderővel szembeni katonai fellépés nem feltétlenül volna célravezető, hiszen óriási erővel állunk szemben. Ugyanakkor Oroszország – ahogyan történelme során annyiszor – ismét abban a helyzetben van, hogy bár katonailag rendkívül erős, gazdaságilag gyenge. Ez pedig egy óriási lehetőséget ad arra, hogy a nyugati világ anélkül tudja térdre kényszeríteni az agresszort, hogy katonai összecsapásba kellene bonyolódnia vele.
Sajnálatosnak tartom ugyanakkor, hogy az Európai Unió – ellentétben az Egyesült Államokkal és az Egyesült Királysággal – ismét meglehetősen hezitálónak tűnik, amikor a Moszkvát valóban fájdalmasan érintő szankciókról van szó. Holott jól látható: Putyin hátországa korántsem olyan egységes, mint korábban. Akinek eddig kétségei voltak, az is megbizonyosodhatott minderről akkor, amikor Putyin legbelsőbb köre, saját kormányának tagjai is látványosan húzódozva mentek bele az Ukrajna elleni háború megindításába. És bár az információink korlátozottak, az is nyilvánvaló, hogy az orosz társadalomban is komoly felzúdulást keltett a háború megindítása. Ez pedig esélyt ad arra, hogy a megfelelő intézkedésekkel Putyint rá lehessen kényszeríteni az agresszió befejezésére.
Hogy mire is gondolok pontosan, amikor szankciókról beszélek? Mindenekelőtt Oroszország kizárására a globális bankközi fizetési rendszerből, a SWIFT-ből, illetve az orosz elit családtagjait is közvetlenül érintő korlátozó intézkedésekről. A moszkvai vezetésen belüli repedéseket azonban csak úgy lehet kiszélesíteni, ha Európa egységesen tud fellépni.
Be kell ismernünk, hogy ebben még bőven van hová fejlődnünk. Különösképpen azért, mert az európai vezetők között most is ott ülnek Putyin olyan kiszolgálói, mint Orbán Viktor, aki nyilvánvalóan az orosz érdekeket képviselve bomlasztja az európai egységet. Európa korszakhatárhoz érkezett: a mostani válság nem távoli, nem is regionális kérdés, hanem közvetlenül érinti életünket és azt a rendszert, amelyben élünk. Nem engedhetünk Putyinnak, és nem engedhetünk európai csatlósainak sem. Az Oroszország elleni szankciókat be kell vezetni, most.
Gyöngyösi Márton jobbikos EP-képviselő írásának eredeti, angol nyelvű változatát itt olvashatja.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
