Miközben nemzetrészünk számára fontos és látványos dolgokról döntöttek a közelmúltban a szlovák parlamentben (táblatörvény, Csemadok-törvény, a szlovák nyelv idegen nyelvként való oktatása), a parlament első olvasatban elfogadta a sokat vitatott kórházreformot is. Ez viszont joggal töltheti el félelemmel a déli régiók lakosait, mivel félő, hogy egészségügyi intézményeink a jövőben csupán elfekvőként fognak működni, és ha kórházi kezelésre szorulnak, nagyobb távolságra kell majd utazniuk. Például Rimaszombatból Besztercebányára.
Így aztán az egyik szemünk sír, a másik nevet! Eme parlamenti szavazások párhuzamba állítása – a kórházreform és a nemzetiségi jogokkal összefüggők – nem biztos, hogy szerencsés dolog. Köztudott, hogy nemzetiségre való tekintet nélkül az ember számára az egészsége a legfontosabb!
Pedig pár napja sokan fellélegeztek, mert
a közlekedési táblatörvény a vizuális kétnyelvűség tekintetében jelent előrelépést, a szlovák nyelv idegen nyelvként való tanításának elfogadása pedig gyerekeink szlovák nyelvű kommunikációjának elsajátítását segítheti hatékonyabb formában.
Az első olvasatban átment a Csemadok-törvény is, melynek alapján rendszeres állami támogatásban részesülne kulturális szervezetünk. Bár ez utóbbi örömébe némi ürüm is vegyült, végső kimenetele még kétséges, mert a Sme rodina szerint a Csemadok nem finanszírozható az állami költségvetésből, mivel nincsenek államilag előírt feladatai. Kollárék szerint a nemzetiségi kultúra megőrzése, ápolása és fejlesztése nem állami feladat, sőt lehet, hogy államellenes?
A magyarságunkat érintő kérdésekben jó felvidéki szokás szerint nem kell most a kákán is csomót keresni, mert a táblatörvény végső változatát egyeztették a Szövetség szakpolitikusaival,
a Csemadok-törvényt a kulturális szervezet vezetőivel és jogászokkal is. A szlovák nyelv tanításának jövőképe is ígéretes a magyar iskolákban tanuló gyerekek számára, amennyiben a szakemberek összeállítanak hozzá egy jó és mindenre kiterjedő módszertant, elkészülnek a kommunikációt előtérbe helyező új tankönyvek és munkafüzetek, valamint a tantárgy pedagógusképzését és továbbképzését is ehhez igazítják.
Mindezekben vitathatatlan érdemei vannak Igor Matovičnak, az OĽaNO elnökének, aki még tavasszal felvetette a Csemadok évi járandóságának szükségességét, a többire pedig a legerősebb kormánypárt elnökeként rábólintott. Sokat tett az ügy érdekében Gyimesi György is, aki pártja engedelmével benyújtotta ezeket a törvényjavaslatokat. Ennek kapcsán sokan már szinte hőssé magasztalták fel a Felvidéken.
Még Eduard Heger miniszterelnök szerint is hős a magyar nemzetiségű kormánypárti képviselő, csak egy egészen más dolog miatt!
Azért, mert egyike annak a 76 parlamenti képviselőnek, akik megszavazták első olvasatban a kórházreformot! Tehát a déli régiók kórházainak leépítésére rábólintott a magyar nemzetiségű parlamenti képviselő is!
Talán úgy lehetne legszemléletesen kifejezni Gyimesi kettős hősiességet, ha belegondolunk abba, milyen elégedetten fogja magát érezni Józsi bácsi, amikor Rimaszombat mellől egy kis magyar faluból szállítják őt a besztercebányai kórházba, és kitekintve a mentő ablakán, látni fogja a falu határában a magyar nyelvű közlekedési táblákat is. Feleségét már ritkábban, aki őt Rimaszombatban minden nap meglátogatná a kórházi kezelés ideje alatt….
Pénteken a rimaszombati kórház előtt tartott sajtótájékoztatón tiltakoztak a Szövetség politikusai is.
Elmondták, hogy a Lengvarský vezette egészségügyi minisztérium még arra sem méltatta a 36 ezer petícióaláírót, hogy fogadja őket, és meghallgassa panaszaikat.
A királyhelmeci petíciós bizottság tagjai 18 ezer aláíró nevében kérték a minisztériumot, hogy hagyják meg a kórházat a jelenlegi állapotban, mert minden évben nyereséggel zárnak, nincsenek tartozásaik. Ha megszüntetik a királyhelmeci kórházat (Gyimesi is királyhelmeci), abban az esetben tőlük minden legközelebbi kórház 55-60 km-re lesz. Közben mindenhol elismerik, hogy a reform szükséges, csak nem így, nem ebben a formában.
Forróék meghívták az érintett régiókba a kormány képviselőit, a 76 parlamenti „hőssel együtt”, köztük természetesen a „felvidéki Rambóként” is emlegetett Gyimesi Györgyöt, hogy magyarázzák el az embereknek, miért csak ebben a formában lehetséges az egészségügy megreformálása pont egy olyan időszakban, amikor az ország hatalmas uniós pénzeket fordíthat erre a célra.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
