Gyerekek és digitális eszközök: miért nem a teljes tiltás a megoldás? Tornyai Bianka2026. 02. 16., h – 14:00
A szülőknek címzett felhívásában a rendőrség arra hívta fel a figyelmet, hogy rendkívül fontos kiemelt figyelmet szentelniük a gyerekeik internetes tevékenységére. Számos veszélynek vannak kitéve a fiatalok, és a mértéktelen eszközhasználat akár függőséget is okozhat. A pszichológus azt mondja, az arany középutat kell megtalálni, hiszen a tinédzserek társas kapcsolataikat is részben az online térben élik meg.
A Dunaszerdahelyi Járási Rendőrkapitányság prevencióval foglalkozó szakembere, Végh Iveta arról tájékoztatott, a rendőrség egyre több olyan esettel találkozik, amikor idegen személyek visszaélnek a gyermekek jóhiszeműségével: személyes adatokat csalnak ki tőlük, fenyegetőznek, vagy akár személyes találkozót is kezdeményeznek.
A szülők felelőssége
A szakember szerint az első lépés, hogy a szülők megvédjék gyermekeiket, hogy beszélgessenek velük az online tér veszélyeiről. A legfontosabb szabályok, amelyeket meg kell tanítani a gyerekeknek, hogy ne nyissanak meg ismeretlen személytől érkező e-maileket vagy üzeneteket, mert azok akár vírusokat is tartalmazhatnak. Fontos a bonyolult jelszavak használata, amelyek tartalmaznak számokat, kis- és nagybetűket, valamint speciális jeleket. A jelszavakat meg kell jegyezni, nem szabad sehová felírni vagy másokkal megosztani. A Facebook, Instagram vagy más közösségi oldalakon közzétett fényképekkel bárki visszaélhet, ezek letölthetőek, továbboszthatóak, és akár éveken át is keringhetnek az interneten, illetve biztonsági szervereken archiválva maradhatnak, ezért mindig alaposan kell mérlegelni, mit osztunk meg a világhálón.
A rendőrséghez kell fordulni
Ha egy gyerek veszélybe került, például valaki fenyegeti, feltöri a profilját, megváltoztatja a fényképeit, vagy a nevében üzeneteket ír az ismerőseinek, azonnal kérje a szülei vagy más felnőtt segítségét. A www.stopline.sk oldalon lehet kérni az oldal vagy tartalom letiltását. Mivel az online támadás, fenyegetés szabálysértésnek vagy bűncselekménynek minősül, a rendőrséghez is lehet fordulni.
Szabálysértésnek minősül például, ha valaki trágár vagy sértő megjegyzéseket ír a képek alá, ilyen esetben az elkövető 15 éves kortól büntethető. Bűncselekményről beszélünk például rágalmazás vagy súlyos fenyegetés esetén. Ilyen esetekben az elkövető már 14 éves kortól felelősségre vonható. Ezért is fontos, hogy mindig gondoljuk át, kivel és miről kommunikálunk az interneten. Ez nem játék, könnyen nagyon komoly következményei lehetnek
– magyarázza Végh Iveta.
A számítógép-függőség
A gyerekek egészséges fejlődése szempontjából az is fontos, hogy ne töltsenek túlzottan sok időt a képernyő előtt. Sikula Gábor pszichológustól, a Tandem nonprofit szervezet vezetőjétől megtudtuk, hogy a pszichiátriában létezik a játékfüggőség fogalma, de az eszközfüggőség, vagy okostelefon-függőség még nem szerepel a mentális betegségek jegyzékében, helyette a problémás eszközhasználat fogalmát használják a szakemberek.
Előfordul olyan mértékű függőség is, amikor kórházi kezelésre van szükség, de általában a családokban inkább arról van szó, hogy túlhasználat van, vagy nincs kézben tartva az időbeosztás. Akkor beszélünk problémáról, amikor valakinek a hétköznapi működését már negatívan befolyásolja az, hogy túl sokat játszik, sokat használja az okoseszközöket vagy a számítógépet. Például nem végzi el a feladatait, kialvatlan, fáradtan érkezik az iskolába, emiatt nem úgy teljesít, ahogy kellene, mert nincs meg az egészséges mennyiségű alvásideje
– fejtegette a pszichológus. Sikula Gábor megemlítette a szociális kapcsolatok megváltozását vagy megszűnését is. Érdekes jelenség szerinte, hogy a gyerekek, főként a tinédzserek szerint nekik az a kapcsolattartás a barátokkal, hogy együtt játszanak az online térben, miközben valamilyen felületen, mondjuk cseten vagy online hívásban kapcsolatban vannak egymással.
„Az idősebb generációnak ez nagyon furcsa, de nekik ez a természetes kapcsolattartási mód, nem mondhatjuk azt, hogy sokat ülnek a számítógép előtt, miért nem játszanak a barátaikkal, mert ők épp a barátaikkal játszanak, csak ezt online teszik. Megvan tehát ennek a szociális szerepe és lehet ennek egészséges mértéke, viszont amikor azt látjuk, hogy ez már a hétközi működést is negatívan befolyásolja, akkor már baj van. Ha már maga a diák is úgy nyilatkozik, hogy ő ezt látja is, de nem tud tenni ellene, vagyis egy olyan jellegű fiziológiai folyamatot látunk, amit még ha akar, se tud abbahagyni, akkor kezdünk beszélni függőségről” – egészítette ki a szakember.
Kapcsolódó cikkünk
Az okostelefonok korában élünk. A világhálón pedig minden karnyújtásnyira van. Elöntenek a hírek, a reklámok, a videók. Ellen tudok állni a kísértésnek? Le tudom tenni a telefont? El tudunk igazodni felnőttként ebben az összevisszaságban? És mi a helyzet a gyerekeinkkel? Langermann Szilvia pszichológus és coach válaszol.
Ha manapság telefonhasználatról beszélünk, leggyakrabban a függőség kerül szóba. Valóban ilyen súlyos a helyzet?
Állandóan online vagyunk, állandóan információt keresünk, állandóan tudnunk kell, hogy éppen most, ebben a pillanatban mi történik a világban – mert az az érzésünk, hogy valamiről lemaradunk. De az iskola is digitalizált, hiszen állandóan jelez a telefonom: ha a gyerek belépett az iskola épületébe, ha kilépett onnan. Jelez, hogy milyen jegyet kapott, mit csinált, mi a házi feladat… Szülő is, gyerek is függő.
Te is annak érzed magad?
Valószínűleg én is függő vagyok. És ezt úgy mondom, hogy nincs sok „kütyüm”, csak a telefon és a laptop, de azt is a munkában hagyom a nap végén, nem viszem haza a feladatokat. Nincs otthon tévénk sem. De ennek ellenére nem szeretem, ha nincs nálam a telefonom. Nem érzem magam jól, ha a gyerekeim nem tudnak elérni. Vagy például ha valahol várakozni kell, akkor automatikusan a telefonhoz nyúlok. Nem azt nézem, hogy éppen jön fel a nap, vagy milyen jó szoknyája van a hölgynek, hanem a telefonomat. És ez az egyik jele a függőségnek.
A fiatalokkal is ez a helyzet?
Én azt látom, hogy nagyon sokszor a gyerek is függő, és gyakran pont úgy függő, mint a szülő. De azért a gyereknek gyakran a szülő szabja meg, hogy mennyi időt tölthet a készüléket bámulva.
Mi, felnőttek is korlátozhatnánk magunkat…
De nem tesszük. Legalábbis kevés ilyen esetről hallottam. Pedig már az is sokat segítene, ha időnként megnéznénk, hány órát töltünk naponta a telefonunk társaságában.
Az az érzésem, ha alkohol- vagy drogfüggőségről beszélnénk, az emberek jobban megijednének, felkapnák a fejüket. Mintha a készülékfüggőséget nem éreznék olyan súlyos problémának.
Normalizálva van a készülékhasználat, mint ahogy az alkoholt is meg tudod vásárolni a boltban, sőt, el is várjuk, hogy legyen otthon mindenkinek, ezzel fogadjuk általában a vendégeket. És ezzel nincs is baj, amíg tudom, hol a határ.
Hol a határ?
Ezt nehéz megválaszolni. Ki az alkoholista? Ki a telefonfüggő? Rengeteg olyan ember van, aki azt mondja: napi szinten iszom, de nem vagyok alkoholista. Én azt mondom, oké, ha le tudod tenni a poharat, akkor tényleg nem vagy az. Ugyanígy van a telefonnal is. Ha le tudom tenni a telefont, ha nem hiányzik, nem vagyok attól ideges, ha nincs velem, ha el tudom felejteni, hogy egyáltalán van, vagyis ha én használom és irányítom a telefont, akkor rendben vagyok, de amint a telefon irányít engem, akkor nem vagyok rendben.
Hogyan segítsem a gyermekemet, hogy „lekattanjon” a telefonjáról? Egyszerűen tiltsam le?
Nézd, a tiltásnak van egy óriási előnye: megtanítjuk a gyereket hazudni és megtalálni a kiskapukat. Először is nézzük meg, hogy mi hogyan használjuk a saját készülékünket. Ha úgy ülünk a vasárnapi ebédhez vagy a vacsoraasztalhoz, hogy a telefon a tányér mellett van, és bárki hív, felveszem, vagy ha értesítés érkezik, megnézem, akkor mit várok el a gyerektől? A legjobb, ha beállítunk egy otthoni rezsimet, ami szülőre is, gyerekre is vonatkozik. Például legyenek időszakok, amikor a szülő is lenémítja a telefonját, és csak egymásra figyelünk.
Tehát kínáljunk alternatívát a telefonozás helyett?
Így van. Tervezzünk be olyan tevékenységeket, amikor egyszerűen együtt vagyunk a gyerekkel. Ültessük át a virágokat közösen, nézzünk meg egy filmet, és együnk sok popcornt közben. Járjunk ki sétálni, és közben beszélgessünk nagyokat – legyenek közös rituáléink, amikor nem zavar a telefon. Randizzunk: ne csak a partnerünkkel, de a gyerekünkkel is legyünk olykor kettecskén – még ha testvérek vannak, akkor is, mindegyikkel külön-külön. Olyan programokat válasszunk, ami a gyerek korához és érdeklődési köréhez passzol.
Így kevésbé vágyik majd az online világra?
Ha ezek megvannak, akkor már mondhatjuk azt, hogy figyelj, legyen olyan szabály, hogy csak hétvégén játszol a fiúkkal online, vagy napi fél óra, egy óra, bármi. A lényeg, hogy ha nincs közös program, ha nincs példamutatás, csak szabályok felállítása van, akkor a szabálynak nincs értelme.
A közösségi portálokat elárasztják a képek – önmagunkról, másokról. A szelfik világát éljük. Hogyan hat mindez a fiatalokra?
A gyerekektől azt hallom vissza, hogy hatalmas nyomás van rajtuk – nem hibázhatnak. Az interneten azt látják, hogy mindenki tökéletes, mindenki boldog, tökéletesen vékony, gazdag, mindenki mindent tökéletesen csinál. Pár napja volt nálam egy kisfiú, aki rendszeresen szokott sütni mindenféle finomságokat. Most mégis azt mondta nekem, hogy ő már nem süt. Kérdeztem, miért. Azért, mert neki nem mindig sikerül minden elsőre. Elkezdett youtubereket és mindenféle cukrászcsatornákat nézni, ahol a tökéletes konyhában készül a tökéletes süti – ráadásul nagyon olcsón és szuper gyorsan. Ő pedig úgy gondolja, hogy ha ezt nem tudja így, ilyen tökéletesen elkészíteni, akkor inkább sehogy nem csinálja. És ez így van mindenben, a sportban, a teljesítményben, a párkapcsolatban, akárhol.
A kommentek világáról még nem ejtettünk szót…
Egy kislány mutatta nemrégiben, hogy egyik osztálytársnője azt írta neki az egyik képére reagálva: „látod, vannak olyan emberek, akiknek megváltás lenne, ha savat öntenének az arcukra, mert még az is megszépítené őket”. Miközben egy okos, jólnevelt lányról beszélünk, aki az osztályelsők között van. Persze volt annyi esze, hogy nem a kép alá írta kommentbe… Mintha a világhálón nem lenne határ. Fontos, hogy lássuk, a gyermekünk hogyan kommunikál az online térben, és hogy beszélgessünk vele minderről.
„Belemászhatok” a gyerekem telefonjába?
Szülőként felelősséget vállalok a gyermekemért, tehát tudnom kell, mi történik vele a virtuális térben. Azt gondolom, a virtuális világ sokkal-sokkal veszélyesebb, mint a fizikai, mint a létező világ, ami körülvesz bennünket. A környezetünkben körülbelül néhány száz, néhány ezer emberrel kerülünk kapcsolatba, de a világhálón milliók, milliárdok vannak, és minden ajtó nyitva áll, a gyermekem bárhova „betévedhet”.
A magánbeszélgetéseit is nézzük meg?
Nagyon fontos része a dolognak, hogy tisztázzuk a gyerekkel, hogy nem azért nézem meg a csetjeit, mert zavarba szeretném hozni, hanem hogy védjem, hogy beszélgethessünk arról, hogy mit tehetünk vagy mit nem tehetünk meg online. És ezzel a bizalommal soha nem élhetünk vissza.
Meddig tartod fontosnak ellenőrizni a gyerek telefonját?
Addig, amíg azt nem érezzük, hogy a gyerek felelősségteljesen „közlekedik” az online térben.
Kapcsolódó cikkünk
Az örökbefogadás nem hőstörténet és nem „őrültség” – hanem elköteleződés. Mit kell a pároknak előre megbeszélniük? Hogyan kommunikáljunk a gyerekkel, a családdal és a külvilággal? Langermann Szilvia pszichológus és coach válaszol kérdéseinkre, aki maga is érintett szülő.
A gyermek születése előtt általában kilenc hónapig készülünk az új családtag érkezésére. Örökbefogadáskor hogyan zajlik a felkészülés?
Nehéz megítélni, melyik esetben hosszabb az „előkészületi folyamat”. Ha valaki – férfi, nő vagy házaspár – az örökbefogadás mellett dönt, elsőként egy hosszadalmas ügyintézésbe kezd bele. Bejelentkezik a hivatalba, rengeteg papírt ki kell töltenie – aminek a nagy részét feleslegesnek gondolom. Ezután az ún. felkészítő következik, majd sokáig semmi. Pontosabban, a várakozás.
Milyen hosszú a várakozási idő?
Minimálisan két évvel kell számolni, ha valaki újszülöttet, illetve majdnem újszülöttet szeretne.
Az idősebb gyermekek esetében ez lehet rövidebb idő is?
Ha valakinek nem számít az érkező gyermek kora, származása, az meggyorsíthatja a folyamatot, de így is érdemes legalább másfél évben gondolkodni. Ha viszont szőke, kék szemű, fehér bőrű újszülöttet szeretnénk, ez a folyamat lehet sokkal hosszabb is.
Miért tart ez ilyen sokáig?
Képzeljünk el egy várólistát, amelyikre nagyon sokan iratkoztak fel. Eltart egy ideig, amíg a listán az első helyre kerülünk, és végre felhívnak, amikor egy gyermek – adott esetben az újszülött – „jogilag szabad” lesz, vagyis örökbe fogadhatóvá nyilvánították.
Valószínűleg nem hangzik jól a következő kérdés, de azért felteszem: az örökbe fogadó szülők „válogatnak” a rendelkezésre álló gyerekek között?
Van egy hosszú kérdőív, nagyon-nagyon sok kérdéssel. Hozzá kell tennem, hogy a férjemmel ezt a kérdőívet 11-12 éve töltöttük ki, lehetséges, hogy azóta változott a helyzet – bár erősen kétlem. Tehát ebben a kérdőívben bejelölhetjük a preferenciáinkat – például a gyermek nemére, korára vagy nemzetiségére vonatkozóan –, vagy dönthetünk úgy, hogy nem jelölünk be semmit. Azt gondolom, nem szabad elítélni senkit azért, mert konkrét elképzelése van az örökbe fogadott gyermeket illetően.
Milyen okok, indokok szoktak közrejátszani?
Gyakran nagyon racionális dolgok állnak a döntés mögött. Például van olyan kliensem, aki azt mondta, azért szeretne háromévesnél idősebb gyermeket örökbe fogadni, mert így az anyukája is be tud segíteni a gyereknevelésbe, valamint nem adhatja fel a munkáját, mert akkor anyagilag nem tudná biztosítani a megélhetésüket. Ugyanúgy létezhetnek ésszerű érvek a gyermek nemzetiségét illetően. Ha például a szülő olyan környezetben él, ahol a roma gyermeket nem fogadnák el, akkor érthető a választása a gyermek származását tekintve.
Az örökbefogadás alatt azt értjük, amikor egy gyermek számára családi környezetet hozunk létre olyan esetben, amikor egyik vér szerinti szülője sem gyakorolja, illetve nem tudja gyakorolni, esetleg a jövőben sem fogja gyakorolni a szülői felügyeleti jogokat és kötelezettségeket.
Örökbefogadó szülők lehetnek:
házastársakegyedülálló személy (nő vagy férfi)a szülő házastársa
Ha a gyermek korát nézzük, feltételezem, az ő szempontjából az a jobb, ha minél korábban családhoz kerül.
Attól függ, miből indulunk ki. Ha a gyermeket egyik intézményből a másikba helyezik, akkor természetesen minél előbb kerüljön családhoz. Viszont ez gyakran jogi akadályokba ütközik. Például, ha időnként elviszi őt a vér szerinti anyja vagy apja, vagy járnak őt látogatni, akkor az a gyermek nem örökbe fogadható. Viszont ez a helyzet senkinek nem jó, a gyerek esélyeit pedig nagyban rontja. Persze ilyen esetben sem kell feltétlenül rosszra gondolnunk a vér szerinti szülőket illetően.
Vagyis ne ítélkezzünk elhamarkodottan?
Lehet, hogy a szülők igyekeznek, de nem tudják a megfelelő körülményeket biztosítani a gyereknek. Mindenki más környezetből érkezik, és nagyon gyakran ez a környezet az, ami nem enged tovább. Vagy például az apa börtönbe kerül, és az anyuka nem tud annyi pénzt keresni, hogy eltartsa a gyereket, gyerekeket. Olyan is előfordulhat, hogy a gyereket a biológiai szülei nevelik, akiket egy tragédia során elveszít, és így kerül tizenévesen gyermekotthonba.
Te középiskolásként önkénteskedtél gyermekotthonban. Mit láttál? Mit tapasztaltál? Egyáltalán hogyan kerültél oda?
Volt már ennek előzménye a családunkban, ugyanis a nagynéném szintén járt korábban önkénteskedni otthonokba, és szokott mesélni erről, tehát nem volt számomra idegen a téma. Középiskolásként azt láttam, hogy olyan ez, mint egy tábor: nagyon sok gyerek van egy épületben, egy étkezdébe jártunk enni, különböző tevékenységeket végeztünk, ahol mi, önkéntesek általában csoportvezetői feladatokat kaptunk. Csakhogy a nap végén én felültem a buszra, és hazamentem, de ők ott maradtak. Erről szólt minden napjuk. Azok a gyerekek nem tudták, hogy lisztet kell venni ahhoz, hogy kalácsot süssünk, mit kell megvásárolni a reggelihez… Ma már más a helyzet, ilyen szempontból változott a rendszer, kisebb közösségekben, családszerű egységekben élnek a gyerekek a nevelőkkel.
Ez a korai tapasztalat motivált téged az örökbefogadásra?
Már akkor is az járt a fejemben, ha lesz rá lehetőségem, illetve olyan párom lesz, aki nyitott erre, akkor megtesszük.
Miket érdemes tisztázni a házaspároknak, mielőtt belekezdenek a folyamatba?
Azt gondolom, hogy a gyereknevelést érintő kérdések megbeszélése és egyeztetése nem csupán az örökbefogadás előtt nagyon fontos, hanem azelőtt is, hogy biológiai szülőkké válunk, hiszen gyakori a „pofára esés” a gyermek születése után. Például a nő azt hiszi, hogy a férj majd nagyobb részt vállal a házimunkában a gyermek születése után, vagy éppen a férj azt gondolja, hogy az a „normális”, ha az anyuka nem megy vissza dolgozni, míg a gyermek hároméves nem lesz… és így tovább. Vagyis mindketten azt hiszik, hogy a párjuk ugyanúgy gondolkodik a gyereknevelésről, mint ők maguk.
Ezeket jó előre tisztázni?
Mindent érdemes átbeszélni, még a legbanálisabbnak tűnő dolgokat is. Akár azt is, hogyan képzeljük el a közös karácsonyozást, kinek mit jelentenek az egyes ünnepek…
Ezeket a kérdéseket tehát fontos megbeszélni a vér szerinti és a nem vér szerinti gyermekek nevelése előtt is. De melyek azok a témák, amelyek alapvetően az örökbefogadó szülőket érintik?
Örökbefogadás esetében azt kell tudatosítanunk, hogy az érkező gyermek már átesett egy óriási traumán – még az újszülött is megélte az első cserbenhagyás élményét. Itt valóban nincs kivétel – mindegyik gyerek átesett valamin, de azt, hogy ez milyen nyomot hagyott benne, milyen következményekkel jár majd a későbbiekben, nem tudhatjuk. Ezeket a dolgokat ki kell mondani. Érdemes továbbá megbeszélni azt, hogyan fogjuk hívni azt a hölgyet, aki kihordta a gyermeket – például „vér szerinti anya”, „biológiai” anya, vagy esetleg keresztnevet használunk. Illetve még egy fontos dolog: tudatosítani kell, hogy itt nincs visszalépés. A gyermeket soha, semmilyen körülmények között nem adhatom vissza!
A traumák jelentkezhetnek konkrét diagnózis formájában is?
Senkit nem szeretnék megbántani vagy megsérteni, hiszen nagyon-nagyon sok ügyes, okos, intelligens örökbe fogadott gyerek van. De érdemes számolni azzal, hogy a gyermeknél valamilyen sérülések lehetnek – ami jelentkezhet akár IQ-hiány vagy diszlexia, diszgráfia formájában, esetleg más tünetekkel. Ugyanezek természetesen előfordulhatnak a vér szerinti gyermekek esetében is.
Beszéljünk a kommunikációról. Mit mondok a gyermeknek az érkezésével kapcsolatban? És mikor?
Az örökbefogadásról az elejétől fogva kommunikáljunk a gyerekkel is – természetesen az ő korának és értelmi szintjének megfelelően. Jó, ha mesébe tudjuk ágyazni a történetet – például „sokáig kerestelek, míg végül ebben és ebben a városkában találtalak meg”. Ha vannak idősebb testvérek, számukra is segítség, ha nyíltan beszélgetünk az új testvér érkezéséről.
Mi a helyzet a rokonokkal, ismerősökkel? Adódhatnak kellemetlen helyzetek…
Fel szoktam a klienseimet készíteni arra, hogy vannak kínos helyzetek, de csak akkor, ha az az örökbe fogadó szülőknek kínos – egyébként nem kell hogy az legyen. Például gyakran mondják nekem, hogy „van három saját gyereked, meg egy nem saját”. Ilyenkor, ha a szülő nincs kiegyensúlyozott állapotban, akkor rosszul érintheti egy ilyen mondat. Számomra inkább viccesek ezek a helyzetek, igyekszem én is viccelődve reagálni: „Tényleg? Pedig azt hittem, mindegyik az enyém…”
Mit tesz a szülő akkor, amikor az örökbe fogadott gyermeke érdeklődni kezd a vér szerinti szülők iránt?
Ha gyerek meg akarja ismerni, hogy honnan jött, ez szerintem nagyon jó dolog, és alapvetően várható is. Általában tinédzserkorban szokott megjelenni ez az igény, amikor kamaszként szörnyűnek látja az adoptív szüleit, és kezdi foglalkoztatni a fiatalt, hogy ki is ő valójában. Ilyenkor kutya kötelessége az anyukának meg az apukának ott lenni, és felfedezni vele a világot.
Az örökbe fogadó szülő mennyit tud a gyermek hátteréről?
Az adopció során kapunk valamennyi információt a vér szerinti szülőkről, viszont azt ajánlom minden szülőnek, aki örökbe fogadja a gyerekét, hogy ezt a borítékot zárja le, tegye el, és soha senkinek ne mutassa meg. Tudatosítani kell, hogy az én lányom az én lányom, és nincs Etelka vagy Feri, meg három vagy nyolc testvér, hanem van Tomáš és Szilvia, illetve van a gyereknek egy bátyja és két öccse.
Minden, ami az örökbefogadást megelőzően történt, azt töröljük?
Nem töröljük, de ez a gyermekem privát szférája, amihez a nagyvilágnak semmi köze. Ezt a csomagot akkor nyitja ki, és annak kommunikál róla, amikor és akinek ő szeretne. Ezzel a résszel legyünk mindig óvatosak és körültekintőek, mert az emberek sajnos nem mindig jóindulatúak.
Információgyűjtés több forrásból.Felkeressük az állandó lakóhely szerint illetékes Munka-, Szociális és Családügyi Hivatalt (ÚPSVaR), ahol kérvényezzük felvételünket az örökbefogadásra váró kérelmezők nyilvántartásába – ehhez csatoljuk a szükséges dokumentumokat.Fogadjuk a Munkaügyi Hivatal szociális munkatársának helyszíni látogatását a lakhatási, családi és szociális körülmények felmérése céljából.A Hivatal beszerzi a községi hivatal jelentését az életvitelünkről.Az örökbefogadásra felkészítő képzésen való részvétel a Munkaügyi Hivatalnál vagy valamely akkreditált szervezetnél.
Valószínűleg furán hangzik a következő kérdés: kinek ajánlod az örökbefogadást? Milyen személyiségjegyekkel érdemes rendelkeznie annak, aki belevágna ebbe a kalandba?
Valószínűleg annak az embernek ajánlanám, aki egyébként is vállalna gyereket. Az viszont tény, hogy a világ nincs még felkészülve az örökbefogadásra.
Ezt hogy érted?
Ez még mindig „hűha-jelenség” – az emberek felkapják rá a fejüket. Erre is fel kell készülni. Mert vagy úgy tekintenek rád, mint aki megmentette a világot, mert örökbe fogadtál egy gyermeket, vagy éppen te vagy a legnagyobb bolond a világon, mert örökbe fogadtál egy gyermeket. Sokkal elfogadottabb például a mesterséges megtermékenyítés, mert arra vállalkozások épülnek. Sajnos még mindig nem tartunk ott, hogy normalizálva lenne az adopció.
Nem tiltani kell, hanem jó kapcsolatot tartani
Sikula Gábor hangsúlyozza, a digitális eszközök használatát a szülőnek nem tanácsos megakadályozni, inkább keretet kell adni neki. A kamaszoknak már erős igényük van arra, hogy saját maguk dönthessenek az idejükről, ezért a legjobb, ha a digitális eszközökre valamilyen szülői felügyelet applikációt töltünk le, amellyel szabályozni lehet a képernyőidőt és az egyes oldalak, alkalmazások használatát. Ami viszont ennél is fontosabb a pszichológus szerint, az a jó kapcsolat a gyerekkel, ami kamaszkorban egyre nehezebb.
Elengedhetetlen, hogy lássuk azt szülőként, hogy mivel tölti az idejét a gyerekünk, hogy éli meg az online térben tapasztaltakat, valóban ez az az időtöltés, amivel az idejét tölteni akarja, vagy akár ajánlhatunk neki erre alternatívákat is. Fontos az is, hogy olyan tartalmakkal találkozzon a gyerek, amelyek az életkorának megfelelőek, ugyanis nem csak az a kérdés, hogy mennyi időt tölt a képernyő előtt, hanem hogy neki való-e az a játék, amivel játszik vagy az a tartalom, amit néz
– hangsúlyozta.
Mikor kérjünk segítséget?
A pszichológus felhívta a figyelmet, ha a fáradtság, kialvatlanság, a túlzott stressz, feszültség jeleit látjuk a gyerekünkön, vagy azt tapasztaljuk, hogy nem végzi el a feladatait, esetleg kivonja magát a családi beszélgetésekből, programokból azért, hogy a digitális eszközökkel tölthessen több időt, akkor már foglalkoznunk kell a problémával. Ha a gyerekkel közösen nem találunk erre megoldást, érdemes először szülőként szakember segítségét kérni. Egy ponton azonban szükség lehet a gyereknek is beszélnie a szakemberrel, mert a játék- vagy eszközfüggőség tünet is lehet, ami mögött valamilyen probléma állhat.
Lehet, hogy éppen valami olyasmi dolgot él meg a gyerek, ami miatt elhúzódik a társaságtól, nem akar róla beszélni, vagyis a túlzott eszközhasználat egy menekülőút számára
– pontosított Sikula Gábor. Kiemelte, az egészséges testi, lelki, szellemi fejlődéshez hozzátartozik a szabad levegő, a mozgás, az, hogy a gyerekek tudják levezetni a hétköznapi stresszt. Szülőként az is a felelősségünk, hogy az egészséges fejlődést, testmozgást valamiképpen kézben tartsuk, ugyanakkor a digitális eszközök használata a gyerekek számára önmagában nem rossz dolog, csak a megfelelő egyensúlyt és mértéket kell megtalálni benne.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
