Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke több alkalmon is jelen volt Ferenc pápa magyarországi látogatásán. Vele beszélgettünk tapasztalatairól.
– Mely eseményeken vett részt a pápalátogatás három napján?
– Végigkövettem a programot, de személyesen a nyitóalkalmon, a Sándor-palota előtt Ferenc pápa érkezésekor, a Karmelita kolostorban tartott beszédénél, majd a Kossuth téri zárószentmisén lehettem jelen. Ezekre kaptam meghívót. Szeretettel és tisztelettel, ugyanakkor egy kis kritikával jegyzem meg: sokunkat csalódásként ért, hogy most nem volt idő, lehetőség egy ökumenikus találkozóra. Főleg azután, hogy 2021 szeptemberében Ferenc pápának az eucharisztikus kongresszushoz kapcsolódó rövid látogatásába is belefért negyven-negyvenöt perc a protestánsokkal és a zsidó felekezettel. Megértem, hogy sok egyébre kellett figyelniük a szervezőknek, de jó lett volna ezen a téren is a kontinuitás, hiszen ennek is üzenete van.
– Melyik beszéd, buzdítás, gondolat fogta meg most a leginkább?
– Erős volt a Lánchíd-metafora, ami másfél évvel ezelőtt is elhangzott már Budapesten, de ez a „kép” most még további árnyalatokkal gazdagodott. Az „összetartozás-érzésbe” Ferenc pápa belevette a „láncszemeket”, a többi felekezetet is. Szó szerint azt mondta:
– emlékszem az összejövetelre, melyen együtt voltam velük másfél évvel ezelőtt –, tisztelettudóan, építő szellemben együttműködve.” Szent István intelmeinek beemelése a beszédbe, a nyitottság és a befogadás említése – amelyre a Kossuth téren bemutatott szentmisén az ajtó metaforával is visszatért – ugyancsak fontos üzenet volt számomra. Talán harmadik momentumként azt a közvetítésben látott, sokakat megragadó pillanatot emelném ki, amikor a Szent István-bazilikába érkező Ferenc pápa megállt a kerekesszékbe kényszerült Kardos Mihály atyánál, akivel röviden szót váltott, megfogta és megcsókolta a kezét.
– Köztudott, hogy kezdettől szimpatizál a Szentatya irányvonalával, törekvéseivel. A 2016-ban megjelent Ferenc pápa útján című interjúkötetben részleteket érintően beszélhettünk erről. Időközben változott, módosult a katolikus egyházfőről alkotott képe?
– Az ökumenikus vonatkozásokra már utaltam. Amikor az interjúkötet készült, ez a vonal talán még nem volt annyira határozott, mint később. A Lutheránus Világszövetség alelnökeként 2016 végén találkozhattam Ferenc pápával, így személyesen is meggyőződhettem arról, mennyire elkötelezett az ökumené irányában is. A másik dolog „sajnos” a korral függ össze.
Így sajátos összefüggésbe került az is, amikor Jézus és az „ostya” törékenységéről beszélt.
– Ferenc pápa személyét többször szóba hozta már a Kossuth Rádió hajnalonta elhangzó Napi ima című néhány perces vallási, lelkiségi programjában is. Evangélikus egyházi vezetőként leginkább tehát az ökumené szempontjából értékeli a katolikus egyházfőt?
– Persze ez nagyon fontos, de én elsősorban az „Egyház megjelenítését” látom benne, az ökumenétől függetlenül. Ha a Katolikus Egyház lelkileg, odaadásban, felebaráti szeretetben erősödik, az minden felekezetre, az egész országra pozitívan hat.
És ha mindez még ökumenikus elköteleződéssel is együtt jár, az mindannyiunk számára előremutató és építő.
Szerző: Pallós Tamás
Fotó: Merényi Zita (nyitókép, archív), Lambert Attila, Zuggó Zsolt
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
