A cím azt hiszem, némi magyarázatra szorul. Olvasom, hallgatom, milyen a Férfi, az alfa, a Red Pill, az erős férfi. Feministák, nők, férfiak, Red Pillek és Bedő Imre írja, mondja milyennek kellene lennem.
Értem, persze, van elvárás a férfival szemben, védje a nőt, éjjel ő nézze meg, ha gyanús zaj hallatszik a házból, ő ölje meg az egeret, ő menjen a belső oldalon a gyorsforgalmi szélén… stb.
Állni kell a shit teszteket is, humorral oldani a feszültséget, testbeszéddel kifejezni, hogy nyugodt, erős, szeretetteljes vagyok, mikor a nő éppen hisztizik, akkor is.
Cserepet kell igazítani, én megyek a tetőre, fát vágni, én kezelem a motorfűrészt, eldugul a csap én szerelem meg, de a saját holmimat is nekem kell rendben tartanom, illatosnak, tisztának lennem… persze értem én.
Csak pont nem érdekel. Úgy érzem a sok “igazi férfi” elvárás között elveszek én. Akiről szól mindez, akiért, akinek a személyiségfejlődéséért kitaláltuk mi, közösen mindezt, talán az idők elején. Csak akkor kőkést kellett készíteni, ma motorfűrészt berántani. Mindegy. Elegem van az elvárásokból.
Mi van, ha néha megharagszom, amikor nőm hülyeségért veszekedni kezd? Ha nem nyírom le időben a füvet? Ha akkor húzok ágyneműt és pókhálótlanítok, amikor nekem jólesik, és nem amikor a vendég szeme kívánná?
Hát az van, hogy pont nem érdekel mi van. Leszek egy ideig pária, számkivetett, jön a magány sivataga. …és talán a belátás, hogy én vagyok az ostoba, vegyek már erőt magamon, fűrészeljem fel azt a fát, takarítsam ki a szobám, váltsak tiszta alsót, stb. Kezeljem helyén a női hangulatokat.
… de az is lehet, hogy kunyhót építek a magány sivatagának közepén és beköltözöm. Az én komfortérzetem, az én közérzetem és az én örömöm lesz a fontos és nem mások elvárásai. Kerül, amibe kerül.
Nem biztos, hogy mindig ki akarok törni a középszerűségből, mindig hős akarok lenni – néha csak őszinte és kényelmes. Ez van, elég a külső kényszerekből, ha azok még oly jó szándékúak is.
Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »
