A tegnapi nap folyamán országszerte a kommunizmus áldozataira emlékeztek, a megemlékezők összetétele pedig minden bizonyosság szerint – józan ésszel megközelítve – 100%-ban antikommunistákból állt. Azaz teljes egészében már biztosan nem, ugyanis – ahogy arra Lantos János kollégám publicisztikájában már utalt – a tatabányai városi megemlékezésen Fekete Miklós MSZP-s alpolgármester mondta a megemlékező beszédet, ami az alább ismertetett tényállás miatt érdekes.
Fekete Miklós részletes önéletrajza mindenki által elérhető az MSZP hivatalos honlapján, így nem világra szóló titkokat fogok most megosztani a kedves olvasóval. 1981-87 között a KISZ Komárom Megyei Bizottságában működött Tatabányán, majd 1987-88 között az MSZMP Komárom Megyei Bizottságában, szintén Tatabányán. Mindemellett agitációs, propaganda-osztályvezető volt, így ő irányította a városban az efféle agitációs munkálatokat.
Nos, figyelmesen végigolvasva, ez nem igazán az az életút, ami „kényszer hatása alatt való cselekvést” sugallna (nem mintha az megérthető lenne), hanem egy lelkes pártember ’80-as éveit tárja elénk. S, hogy Fekete Miklós Tatabánya alpolgármestereként 2020-ban beszédet mondhatott egy kommunizmus áldozatairól szóló rendezvényen? Igen, ez valóban így volt, még akkor is, ha elsőre egy rosszul elsült FEKETE (ha-ha) humorként rúghatna gyomron minket a történet. Tatabánya persze balliberális vezetésű város, így annyira már nem meglepő a hír, de nagy ízléstelenségről tett tanúbizonyságot a település, hogy pont őt kérték meg a beszéd megtartására, mivel nyilvánvalóan az elvtársai tisztában vannak a múltjával. Ráadásul történt mindez délelőtt 11 órakor, hogy még véletlenül se tudjanak sokan elmenni a megemlékezésre.
Nyilvánvaló provokáció? Minden bizonnyal. Ugyanis a Mi Hazánk Mozgalom helyi alapszervezete már a múlt héten tiltakozott a döntés ellen, így például az Oktatási és Kulturális Bizottságban is, ahol a bizottság meg is fogalmazott egy javaslatot a személycsere szükségességét illetően, amelyet a közgyűlés elé tárt.
Egy valami azonban még mindig nem világos Fekete Miklóssal kapcsolatban. Azontúl, hogy meggyalázták az áldozatok emlékét, szándékosan megsértették a magyarországi antikommunistákat, vajon Feketének nem volt kellemetlen kiállni és elmondani az egyébként vérszegény, önmosdató beszédét? Miért nem maradt hű kommunista elveihez és maradt távol a megemlékezéstől, vagy nyilatkozott bárhol máshol a kommunizmus védelmében? Mire jó ez a kétszínűség? Az ember joggal várhatná el tőle, hogy legalább a saját elveihez legyen hű, elvégre én sem járok el (s főként nem mondok beszédet) antifasiszta megemlékezéseken. De hát úgy látszik, Feketétől már hiába várhatjuk el az ellenkezőjét…
Azt hiszem, a „velünk élő kommunizmus” kifejezés még sosem volt ennyire aktuális.
Keresztes vitéz – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
