Elnéztem ma a Hableány kiemelését. Precíz irányítás, felesleges szavak és mozdulatok nélküli megfeszített munka. Mint amikor a sebész ott áll a beteg szívénél a műtőasztal előtt, érzi és tudja, hogy a szike élének minden milliméterét ember feletti koncentrálással és biztonsággal kell követnie. Igaz, a jó sebésznél ez idővel rutinná váló művészet..
Amit viszont itt láttunk napok óta, abban a mérhetetlen tragédia és a fájdalom talán azért volt képes egy parányit csillapodni, mert, a lelki és fizikai káosz csírakezdeményét is képes volt legelsőre is maga alá gyűrni a rend, a hely és az idő. Sok-sok száz ember tevékenység-harmóniája.
Maradt még emberi összetartás, tragédiában a kiszámított pontosság, az egymásra utaltság és a rendezett segítőkészség nem csak kötelességből él. Hiába, az önzetlenség talán a legmagasabb szintű emberi tulajdonság! Van remény a legújabb kori felemelkedésre!
(Bár ne csak tragédia idején látnánk! R.I.P. Odaveszettek! Vivat Minden Segítők!)
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
