Sokan mondják, hogy Izland és Grönland nevét valaki véletlenül összekeverte. A jégföld jelentésű Izland ugyanis jobban illene földünk legnagyobb szigetére, amelynek nagy részét vastag jégpáncél fedi. A hévforrások által melegített Izland pedig sokkal zöldebb, mint Grönland: a zöld föld. A globális felmelegedés azonban okafogyottá teszi a névadáson való elmélkedést. Bár a változás az egész bolygó tekintetében katasztrofális hatásokkal jár, a grönlandiak egyelőre lubickolnak a boldogságban, és az évszázadok óta tartó tél végét ünneplik.
Negyvenkilenc éve az amerikai hadsereg leszerelte Camp Century nevű bázisát Grönland végeláthatatlan jégmezőinek egy eldugott (szovjet kémműholdak számára láthatatlan) szegletében. Mivel arra számítottak, hogy az elkövetkező években jégpáncéllá tömörülő hó hamarosan örökre betemeti az épületeket, nem bontottak le semmit, és a hulladékkezeléssel sem sokat törődtek. Így a bázison maradt sok ezer liter hasadóanyag és más veszélyes hulladék.
A bázis hivatalosan kutatóállomás volt, de igazi célja a jégmezőkre telepítendő atomrakéta-kilövő állomások tesztelése volt. Grönland felől, az Északi-sarkon keresztül viszonylag közel a Szovjetunió, ez tette stratégiai fontosságúvá az egyébként sivár földdarabot a hidegháborúban. A tesztek után maradó nukleáris hulladékot alig tizenöt méter mélyre ásott alagutakba temették, bízva a hó és a jég szigetelésében, írja a The Telegraph. Csakhogy manapság a jég túl gyorsan olvad ahhoz, hogy a frissen hullott hó pótolni tudja, így félő, hogy néhány évtizeden belül szabaddá válik az atomhulladék, amely gyakorlatilag azonnal eléri az óceánt.
Ám ez a kis „kellemetlenség” nem veszi el a grönlandiak, különösen a turizmusból élők örömét. Egyelőre örülnek az évről évre hamarabb érkező olvadásnak, a jég alól felszabaduló, zöldellő fűvel borított mezőknek, a napsütésnek és az egyre megbízhatóbban fagypont fölé emelkedő hőmérsékletnek. A grönlandi jég azonban a legborúlátóbb modellekre is rácáfoló gyorsasággal olvad. Szinte naponta hallani a rekordok megdőléséről szóló klímahíreket, de a folyamat tényleges volumenéről kevés fogalmunk van. Nos, hogy milyen sürgető a helyzet, azt egyetlen adat is szemléltetheti: Grönlandon nyaranta másodpercenként nyolcezer tonna jég tűnik el, télen pedig közel sem fagy vissza ennyi.
Más megközelítésben a sziget 110 millió ötvenméteres úszómedencét megtöltő mennyiségű jeget veszít évente. Bár a grönlandi jégtakaró még most is több kilométer vastag, a klimatológiai mérések és a modellszámítások szerint az olvadás nemhogy lassulna, hanem egyenesen gyorsul. Más furcsaságok is vannak. Néhány hete kelt szárnyra a nyugtalanító hír, hogy az Északi-sarkon húsz fokkal melegebb van, mint amennyinek a sokéves átlag alapján lennie kéne, és a hőmérséklet a normális csökkenés helyett emelkedik. Akkor ezt a jet streamnek, azaz futóáramlásnak nevezett magas légköri széllel hozták kapcsolatba. A grönlandi olvadás gyorsításával is e szelet gyanúsítják. A futóáramlás okozza azt az első látásra észbontó jelenséget is, hogy Grönland északi része jobban olvad, mint a déli tájai, írja a The Washington Post.
Jelenleg Grönland területének nyolcvan százalékát, mintegy 1,71 millió négyzetkilométert borít jég. A jégpáncél átlagos vastagsága 2135 méter. Ha a teljes, 2,85 millió köbkilométer térfogatú grönlandi jég elolvadna, az több mint hét méterrel emelné meg a világtengerek szintjét. Hogy bekövetkezhet-e egyáltalán – és ha igen, mikor – a teljes jégtömeg elolvadása, az tudományos vita tárgya. Abban azonban megegyeznek az éghajlatkutatók, hogy már a részleges olvadás is visszafordíthatatlan klimatikus következményekkel járhat az egész bolygó számára.
Tehát a grönlandi jégolvadás veszélyes folyamat, már innen, messziről nézve. Nem úgy ott, az (egykor) örökké fagyos északi szigeten. Sokan élvezik az évezredek óta várt kikelet első napsugarait. A pokolba kívánják a havat, a jeget és a mínuszokat, és optimistán tekintenek a felmelegedés okozta rövid távú gazdasági előnyök elé.
Az előnyök jelentős része a nagymértékben élénkülő turizmusban jelentkezik. Az utóbbi években öt fokkal volt a sokévi átlag fölött a nyári középhőmérséklet Grönlandon, ezért egyre több hajózási útvonal válik szabaddá, a turisták ezreit szállító tengerjáró hajók olyan helyekre is elvihetik az utasokat, amelyek korábban az örök jég miatt szinte megközelíthetetlenek voltak. A Smithsonian magazin riportja szerint az évtized elején már évi harmincezer turista érkezett üdülőhajón Grönlandra, ez duplája a hat évvel korábban fogadtaknak.
A globális felmelegedés nemcsak lehetővé teszi a turistautak szervezését, hanem sok esetben az apropót is az éghajlatváltozás adja. Amikor arról kérdezik a turistákat, miért jöttek a szigetre, általában így válaszolnak: „Még el akartam látogatni Grönlandra, mielőtt végleg eltűnik”, illetve „látni akarok jegesmedvét, mielőtt kihal”.
A grönlandiak persze szívesen látják a látogatókat, és várakozásaik szerint a felmelegedés más téren is kedvező fordulatot hoz az életükbe. A szigeten jelenleg 56 ezren laknak, a fővárosban, Nuukban 16 ezren. A terület jégmentes húsz százalékán (ami azért így is majdnem öt Magyarországnak felel meg) összesen 120 kilométernyi út épült eddig. Tehát az infrastruktúra fejletlen. A mezőgazdaság szerepe csekély, hiszen eddig sem hely, sem megfelelő éghajlat nem volt a növénytermesztésre. A part menti területek hegyesek, sziklásak, kevés a művelésre alkalmas talaj. A lakosok által fogyasztott élelmiszer nagy részét eddig exportból fedezték, a hőmérséklet emelkedése azonban hamarosan lehetővé teheti, hogy beinduljon a növénytermesztés. Az elolvadó jég után maradó területekről kibányászható ásványkincsek, főként a kőolaj szintén fordulatot hozhat az ország lakóinak életébe. Az elolvadó jégtáblák alatt legalább 48 milliárd hordónyi kőolajtartalékot sejtenek. Ironikus, hogy a globális felmelegedés következtében a jövőben várhatóan növekedni fog a fosszilis energiahordozók kitermelése, holott éppen elégetésük okozza az éghajlatváltozást.
A hagyományos grönlandi életforma hívei már sokkal borúlátóbbak. A halászok attól tartanak, hogy a felmelegedés hatására a halrajok eltűnnek, a kutyaszánon közlekedő vadászok pedig az elolvadó jégtáblák hiányában nem tudják megközelíteni prédaállataikat. Ám kesergéseiket könnyen elnyomja a kitermelési jogokért sorban álló bányavállalatok hangja. Az optimista cégek aranyat, rezet, vasat és gyémántot sejtenek a jégpáncél alatt.
Grönland mindmáig – noha független kormányzata van – Dánia protektorátusaként él. A főként a halászaton alapuló helyi gazdaság nem képes magas életszínvonalat biztosítani a lakosoknak, így Grönland dán segélyekre szorul. Magas a munkanélküliség, és a születéskor várható élettartam alacsonyabb, mint más nyugati országokban. Az utóbbi években azonban egyértelmű a gazdasági fellendülés. Nuukban virágzik az ingatlanszektor, a bányák keresik a munkaerőt, a turisták pedig özönlenek.
A jó idők szelét érezve egyre többen vetik föl, hogy a sziget akár teljesen függetlenedhetne Dániától. Amikor a legenda szerint Vörös Erik partra szállt a szigeten, dús zöld legelőket látott. A XIV. században azonban lehűlt az éghajlat, gyakorlatilag alkalmatlanná téve a szigetet a mezőgazdaságra. A grönlandiak úgy gondolják, a sok évszázadnyi nehézség után már igazán megérdemeltek némi enyhülést.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 12. 24.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
