Grigorij Patyomkin válogatta ki II. Katalin cárnő szeretőit

Grigorij Patyomkin válogatta ki II. Katalin cárnő szeretőit

Kétszázhuszonöt éve, 1791. október 16-án halt meg Grigorij Alekszandrovics Patyomkin orosz államférfi, hadvezér, diplomata, Nagy Katalin cárnő kegyence. Az Orosz Birodalom legbefolyásosabb férfiújának nevét őrzi a “Patyomkin-falu” kifejezés és az 1905-ös oroszországi forradalom jelképévé lett Patyomkin páncélos is. 

Középnemesi-katonatiszti családban született 1739. szeptember 24-én a szmolenszki kormányzóság Csizsovo nevű falucskájában. Tizenhat évesen felvették a lovas gárdába, egyidejűleg a moszkvai egyetemre is, így katonai szolgálatát tanulmányai idejére felfüggesztették. Az egyetemen jól tanult, még aranyérmet is kapott előmeneteléért, de 1760-ban kizárták, mert nem látogatta elég szorgalmasan az órákat. Patyomkin két év múlva részt vett a II. Katalint trónra juttató palotaforradalomban, ami egész további életútját meghatározta.

A sikeres puccs után gárdahadnagyi rangot kapott, s kitüntette magát vitézségével a török elleni háborúban. 1763-ban elvesztette egyik szemét, de nem párbajban vagy csatában, hanem azért, mert orvosai félrekezeltek egy fertőzést. Katalin felfigyelt a jó kiállású, vonzó katonatisztre, akit tábornokká és gróffá nevezett ki, s megtette főhadsegédének. A Katalin kegyeiből miatta kiesett Grigorij Orlov gróf intrikálni kezdett ellene, de sikertelenül, Katalin rajongott a férfias és szenvedélyes Patyomkinért. Több tucatnyi szenvedélyes levelet írt hozzá, ezekben így emlegette: “tanítványom, tanárom és bálványom”. Patyomkin is élete végéig hű maradt az általa anyácskának nevezett cárnőhöz. Szerelmi viszonyuk ugyan néhány év múlva véget ért, de kapcsolatuk bizalmas maradt, olyannyira, hogy a továbbiakban Patyomkin válogatta ki a cárnő újabb és újabb szeretőit.

Patyomkin egyre nagyobb befolyásra, vagyonra és rangokra tett szert. Katalin hatalmas földbirtokokat adományozott neki, ő pedig az ország leggazdagabb és legbefolyásosabb embereként a cárnő legközelebbi segítőtársa lett a “felvilágosultnak” nevezett abszolutista államrend megszilárdításában. 1774-ben büntetőexpedíciót vezetett a Pugacsov-lázadás letörésére, 1775-ben ő kezdeményezte a zaporozsjei kozákok autonómiájának felszámolását, mert az újabb felkelés fészke lehetett volna. 1776-ban megkapta a birodalmi hercegi címet, az orosz hadsereg főparancsnoka és az összes déli tartományok főkormányzója lett. Olyan városok megalapításában és felépítésében vett részt a törököktől elfoglalt területeken, mint Nyikolajev (ma Mikolajiv, Ukrajna), Herszon, Szevasztopol és Jekatyerinoszlav (ma Dnyipro, Ukrajna). Kimagasló szerepe volt abban, hogy a Krím-félszigetet 1783-ban visszacsatolták Oroszországhoz, amiért megkapta a tábornagyi rangot. Több katonai reform is fűződik a nevéhez, az ő vezetésével indult meg a fekete-tengeri hadiflotta kiépítése, amelynek főtengernagya lett.

Patyomkin 1787-ben elhívta Katalint, hogy tekintse meg a töröktől elfoglalt új birtokokat. A legenda szerint (melyet leglelkesebben politikai ellenfelei terjesztettek) a herceg csak távolról mutatta meg a cárnőnek és a vele inkognitóban utazó II. József Habsburg császárnak a színházi díszletekből összeállított falvakat, várakat és hadihajókat, majd betanított küldöttségeket vezetett eléjük. Innen ered a látszateredményekkel való hivalkodás, a hazug propaganda jelképévé vált “Patyomkin-falu” kifejezés. A valóságban azonban Patyomkin valódi településeket alapított és valódi erődöket építtetett, a látogatás pedig megerősítette helyzetét. A cárnő tetszését a herszoni erőd, a szevasztopoli kikötő és a flotta mellett különösen az a nőkből álló amazon század nyerte el, mely végigkísérte útján. A látottaktól elkápráztatott Katalin jutalmul újabb címmel tüntette ki Patyomkint, aki tauriai hercegnek (knyaz tavricseszkij) is nevezhette magát.

Az 1787-ben kezdődött újabb török háborúban sikeresen vezette a hadakat, s Katalin a béketárgyalások irányításával is őt bízta meg. 1791 őszén Jászvásárban (Iasi) súlyosan megbetegedett, s amikor kicsit jobban lett, Nyikolajev felé indult. A besszarábiai síkságon halt meg tüdőgyulladás okozta váltólázban, halála helyén ma 14 méteres obeliszk áll.

Miután törvényes gyermeke nem volt, hatalmas birtokait nővérei gyermekei örökölték. Hamvait fényes külsőségek között a herszoni Szent Katalin-székesegyházban temették el, koporsójába II. Katalin briliánsokkal díszített miniatűrportréját is elhelyezték. Több emlékműve áll, többek között a kedvenc városának nevezett Nyikolajevben is. Róla nevezték el azt a csatahajót, amelynek legénysége fellázadt az 1905-ös forradalom idején, az eseményekről 1925-ben Szergej Eizenstein forgatott világhírű némafilmet. A forgatás odesszai helyszíne, a Patyomkin lépcső a fekete-tengeri kikötőváros legismertebb szimbóluma, amely szerepel az európai filmkultúra kincseinek listáján is.


Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »