Görögök

A görög nemzeti öntudat hasonlít a magyarhoz abban, hogy bár a mai görögük elődei sokféle nép, ezek közül egyet választ ki – nyelvi alapon – a nemzeti önkép.

Bár többféle elmélet van, a legelterjedtebb szerint a görögök az i. e. XVIII. században jelentek meg a mai Görögország kontinentális déli részén. Indoeurópai nép, pontos eredetük ismeretlen. A betelepülés két fő hullámban zajlott, az első i. e. XVIII. században, a második a i. e. XI. században – a hagyomány szerint az első hullámban jöttek az akhájok, az iónok, az aiolók, a másodikban a dórok, ez a 4 törzsi elkülönölés megmaradt eredettudatként egészen az i. e. III. századig. (Az “akháj” megnevezéssel óvatosan kell bánni, később használatos lett minden görögre is.)

A betelepülés során asszimiláltak a helyi fejletlenebb népességet (akiket a görögök “pelazgok” névvel illettek), majd elkezdődött a szigetek meghódítása is. A legkésőbb a mai török partvidék benépesítése és Kréta meghódítása zajlott.

A krétai kultúra jóval fejlettebb volt a görögnél. A krétai nyelv eredete máig vitás, a megmaradt krétai szövegeket nem sikerült megfejteni, így töb elmélet is van: szemita nép, esetleg az indoeurópaiak önálló ága, vagy valamilyen ősi nyelv, az indoeurópai betelepülés előtti időkből (esetleg az etruszk rokonnyelve).

Kréta meghódítása a görögök által az i. e. XI. században fejeződött be, a krétaiak lassan asszimilálva lettek, a nyelv nyomai megmaradtak még az i. e. III. századig. Azóta Kréta teljesen görög identitású.

Az i. e. XI. században a görög civilizáció összeomlott, visszaesett szinte kőkori szintre, az írástudás is megszűnt. Az ok máig ismeretlen: éghajlati katasztrófa vagy idegen rablótámadások. Az i. e. VIII. században fejeződött be ez a korszak, onnantól már sok információ áll rendelkezésre.

Az i. e. VIII. században elkezdődött a görögök nyugat és kelet felé terjeszkedése, a legnyugatibb görög városállam a Gibraltári szoroson túli Kalathusza volt (mai neve: Aljaraque, Spanyolországban). Kelet felé a legtávolabbi görög városállam pedig Kolkhisz volt (ma: Kutaiszi, Grúziában).

Ekkortól alakult ki a görög városállamok rendszere. Becslések szerint kb. 1000 városállam volt, ezek közül 600-ról ismertek részletesebb adatok is. A 10 legjelentősebb görög városállam:

• 1. – Ajgina – sziget Attika és a Peloponnészosz-félsziget között, most párezres lakossággal,
• 2. – Argosz – máig létező kisváros a Peloponnészosz-félsziget északkeleti részén,
• 3. – Athéné (Athén) – nagyváros Attikában, a modern Görögország fővárosa,
• 4. – Eretria – jelenleg falu a Euboia(Evveja)-szigeten,
• 5. – Éleia – romváros, a Peloponnészosz-félsziget északnyugtai részén,
• 6. – Korintosz – máig létező kisváros a Peloponnészosz-félsziget északkeleti részén,
• 7. – Rodosz – a negyedik legnagyobb mai görög sziget,
• Szirakuszai (Siracusa) – olasz nagyváros Szicíliában (ennek nincs száma, mivel a térképen kívül esik, de úgyis mindenki tudja hol van Szicília),
• 8. – Szparté (Spárta) – jelenleg Szparti, kisváros a Peloponnészosz-félsziget déli részén,
• 9. – Thébai (Thiva) – máig létező kisváros Boiotiában.

Az i. e. VIII-V. sz. között kiemelkedett két városállam, Athén és Spárta. A különbözó érdekeken kívóül a két fő városállam politikai rendszere is eltért: Athén a magántulajdonra és a demokráciára épített, míg Spárta egyfajta sajátos kommunisztikus és arisztokratikus elvekre.

Természetesen az athéni demokrácia nagyon más volt, mint a mostani. Ha egy korabeli athéninek elmondanánk mlyen a mai myugati demokrácia, nagyot nevetne, s azonnal megjegyezné, ez nem demokrácia. Amit egy akkori athéni teljesen elfogadhatatlannak tartana, az 5 legfontosabb:

• a hatalommegosztást – a korabeli elképzelés szerint az osztatlan teljhatalom a népé, abszurdum külön törvényhozást, végrehajtást, ítélkezést üzemeltetni,
• a szakértőséget – a korabeli elképzelés szerint nem kell szakértelem a kormányzáshoz, minden polgár joga mindenbe beleszólni, s ha helyette szakértők vannak hatalmon, az a népszuverenitás lerontása,
• a közvetettséget – a korabeli elképzelés szerint a közvetett, delegált hatalom csakis kivételes lehet, míg ma ez a fő megoldás,
• a független gazdaságot – a korabeli elképzelés szerint a gazdagok közhatalma összeegyeztethetlen a demokráciával, így a népnek hatalma van a gazdaságban is, az nem lehet szabad magánügy,
• a független igazságszolgáltatást – a korabeli elképzelés szerint az ítélkezés a nép joga, nem lehetnek független, hivatásszerűen működő bíróságok.

Az i. e. V. században viszály tört ki a görögök és Perzsia között. Athén és Spárta, valamint több más görög állam perzsaellenes szövetséget kötöttek, s legyőzték a perzsákat. Ez után Athén jobban ki tudta használni helyzetét, s egyre dominánsabb erő lett. Spárta ezt nem tűrhette, kitört a háború köztük. A háborúban először Athén aratott sikereket, de a végén Spárta győzött.

Spárta azonban ugyanúgy nem volt képes biztosítani dominanciáját tartósan, ahogy korábban Athén se. Később ez folyamatosan váltakozik, a felek sok esetben perzsa segítséggel harcolnak egymás ellen. Rövid időre Thébai is felzárkózott Athén és Spárta mellé mint domináns hatalom.

Az i. e. IV. században a macedónok meghódítják a görög városállamokat, így először egyesítve őket. A Macedón Birodalom szétesése után az i. e. III. században az egyes macedón utódállamok közti viszályt kihasználva több görög városállam függetlenedik, két fő szövetségbe tömörülve. Ekkorra már nincs Athén-Spárta ellentét, mindketten ugyabban a szövetségben tagok.

A II. sz. közepére Róma meghódítja mind a két szövetséget. A mai Görögország területen a legutoljára Rómához csatolt terület Kréta volt, az i. e. I. sz. közepén.

A római hódítás azonban politikai alávetettséget jelentett, de kulturálisat nem: a rómaiak tisztelték a görög kultúrát, még a hivatalos nyelv is a görög lett a latin mellett az egész Római Birodalom keleti felében.

A Római Birodalom felosztása után az összes göröglakta terület keletre került, ahol az i. sz. V. századtól a görög nyelv lett a fő nyelv, a latin szerepe csökkent, majd a VIII. századtól a görög lett a Birodalom egyetlen hivatalos nyelve.

A görög identitás azonosult a rómaival. Bár a Birodalom lakosságának kb. fele nem volt görög.

A XV. században a törökök meghódították az egész területet, egyedül 7 görög sziget maradt meg – 6 sziget a Jón-tengerben, a legnagyobb Korfu, s 1 sziget a Peloponnészosz-félszigettől délre, ez volt a klasszikus időkben Spárta legfontosabb kereskedőtelepe, Kithra, ógörögül Küthéra -, ezek velencei gyarmatok voltak, majd 1799-ben az oroszok hódították meg őket, de ettől kezdve de facto autonóm terület, ez megmaradt a terület 1807-es francia és 1815-ös brit megszerzése után is, majd 1864-ben a britek hivatalosan lemondtak a területről az immár független Görögország javára.

Vicces tény: a kriket teljesen idegen sport Görögországban, kivéve Korfut, ahol a fél évszázados brit uralom alatt elterjedt.

Görögország 1829 óta független ország. A függetlenségkori területéhez nem tartozott az említett 7 szigeten kívül a mai görög területből még: az egész mai Észak-Görögország, az Égei-tengeri szigetek nagy része, Kréta – ezek maradtak török területek, kivéve Szamoszt, mely autonómiát – de facto függetlenséget – kapott Törökországon belül.

Görögnek lenni kulturális identitás. Az egész Balkán szinte azonos genetikailag: nagyjából negyed szláv gén, negyed közel-keleti gén, negyed őshonos balkáni gén, negyed minden egyéb: közép-európai, közép-ázsiai, germán. Minden a nyelvtől függ: a szláv-görög nyelvhatár egykor a mainál délebbre volt, s voltak kis foltok, ahol se a görög, se a szláv nyelv nem győzött: ezek az albán hegyek és egyes részek Macedóniában, ahol a latin nyelv fennmaradt a római korból – innen vándoroltak a későbbi románok mai területükre.

Egy sajátos emlékem 1989 húsvétjéről. Szófiában vagyok, elmegyek a központi templom, az Alekszandar Nevszki (Alekszandr Nyevszkij) Katedrális mellett, s látom, egy osztálynyi gyerek áll ott tanárnénikkel, bemenésre készen. Nos, ez akkor szürreális kép volt: a kommunista Bulgáriában képtelenség volt, hogy iskolai osztályt szervezetten templomlátogatásra vigyenek. Pedig láttam: ott van kb. 25 gyerek, 2 tanárnő, s minden arra mutat, ez egy osztály. A rejtély megoldódott, amikor a közelbe értem, hallótávolságba: ugyanis meghallottam, görögül beszélnek. Na, így már más, görög osztály a templomban = semmi különös ebben. De kinézetre képtelenség volt megállapítani, hogy ezek nem bolgárok, hanem görögök. Míg egy angol, német, sőt lengyel vagy orosz csoport esetében ezzel semmi gond: látszik, hogy nem bolgárok.

Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »