A magyar közösségi házak hálózata létrehozásának ötletét a vegyes lakosságú városokban 1998 és 2002 között az Illyés Alapítvány vetette fel. Az 1992-ben életre hívott Nagykapos és Vidéke Alapítvány, amely ma már Nagykapos és Vidéke Társulás néven működik, azonnal csatlakozott a kezdeményezéshez.
Az ötlet 2002-ben valósult meg. Az önkormányzattól megvásárolták és helyreállították a Csepely utca 64. szám alatt álló düledező épületet, amely korábban számtalan funkciót töltött be. Mindezt úgy, hogy megőrizzék eredeti szépségét.
A többiről már Gabri Rudolf, az intézmény igazgatója mesél:
– Feladatunk egyrészt a közművelődés megszervezése, szűkebb hazánk, az Ung-vidék szellemi, kulturális és gazdasági felemelkedésének a szolgálata, illetve a magyar identitás erősítése a régióban.
Olyan központot kívántunk létrehozni, amelyben mindenki otthon érzi magát.
A járvány előtt természetes volt, hogy hétfőnként az Erdélyi János Vegyeskar próbái zajlanak nálunk, csütörtökönként a Ringató foglalkozásai, szombatonként a helyi cserkészcsapat veszi birtokba helyiségeinket, míg vasárnaponként a vasárnapi iskolának adunk teret.
Épületünkben működik a Mécs László Könyvtár is, amely egyben az Ung-vidékhez kapcsolódó kiadványok kutatóműhelye.
Korábban volt egy Erdélyi János Emlékszobánk is, amely mára emlékmúzeummá nőtte ki magát.
Ezt elsősorban városunk szülöttének, Géczi Lajos tanár úrnak köszönhetjük, aki 1964-ben a helyi Csemadok nevében újraindította az Erdélyi János Napokat. Mint ismeretes, arról az ügyvéd, költő, kritikus, esztéta, népköltési gyűjtő, tanár Erdélyiről van szó, aki 1814-ben itt látta meg a napvilágot. Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának és titkára a Kisfaludy Társaságnak.
Géczi felkereste Erdélyi még élő unokáit, Zsuzsannát és Ilonát, akiktől sok-sok relikviamásolatot kaptunk, de a sárospataki könyvtár és Dobay Béla tanár úr is segítette a gyűjtést. 1968-ban Nagykaposon állították fel Nagy János jóvoltából az Erdélyi Jánosról készített első magyar vonatkozású kültéri szobrot is.
Ápoljuk Herczegh Géza magyar jogtudós, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagjának az emlékét is, aki ugyancsak városunk szülötte. Életé-ben ő is sokszor megfordult Nagykaposon. Ő hívta életre az édesapjáról elnevezett Herczegh Károly Alapítványt, amelynek elsődleges célja a tehetséges, hátrányos helyzetű gyerekek felkarolása, valamint olyan pályázatok kiírása, amelyekbe a Kárpát-medence minden magyar fiatalja bekapcsolódhat.
Természetesen a járvány alatt is dolgozunk. Már elkészült a Magyar Házacska nevet viselő gyermekműhelyünk, ahol egy fafaragó vezetésével a gyerekek megtanulhatják ennek az ősi mesterségnek minden csínját-bínját. Most folyik egy kisebb építkezés is, amellyel összekötjük a régi és az új épületrészt egymással. Sokan hiányolják a vásárudvarunkat, amelynek ötlete a hazai termékek népszerűsítésének az igényéből fakadt. Eddig évente négy alkalommal adtunk teret a kistermelőknek, iparosoknak. Éppen a járvány előtt terveztük, hogy a továbbiakban havi rendszerességgel, állandó időpontban szeretnénk a vásárokat megtartani. Augusztusra megszerveztük Tolcsvay Magyar miséjének nagykaposi előadását is.
A nagykaposi Magyar Közösségi Házban sohasem volt munkaerő-felvétel, hiszen nem rendelkezünk tőkével.
Az emberek jöttek, segítettek, ittmaradtak. Valamennyiüket pályázati támogatásból tudjuk honorálni.
Gabri Kornélia a pályázatok elszámolását, illetve a könyvelést végzi, Lakatos Denisza az EU-s pályázatokat menedzseli, Vályi Edit kultúraszervező, Csemadok-titkár, Gabri Lóránt pedig adatbázis-kezelő.
Hogy milyen minőségű munka folyik a közösségi házban, azt leginkább az Ung-vidéki magyarság összetartásáért kapott Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetés fémjelzi, amelyet az intézmény igazgatója 2013-ban vehetett át.
Megjelent a Magyar7 2021/15. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
