Emlékszem a cikk témájával hasonló mondanivalójú filmek hatására ígértem meg magamnak, hogy jó apja leszek a gyerekeimnek, mindig törődni fogok velük, és ott leszek a számukra. Rám ilyen szempontból a Steven Spielberg által rendezett Hook hatott nagyon, ahol a főszereplő egy mindig elfoglalt apából egy elérhető, játékos apává vállik. Itt, ebben a filmben Will, a léha és könnyelmú aranyifjú alakul át érett apává. Nagyon egyetértek a film mondandójával, mégis felvet néhány kérdést bennem a férfiakkal, az apasággal és a társadalom felénk, férfiak felé nyújtott elvárásaival szemben.
A filmet Paul és Chris Weitz rendezte, főbb szerepeiben Hugh Grant, Nicholas Hoult és Toni Colette, valamint Rachel Weisz láthatóak.
Tipikus férfiaknak címzett mondandója van: légy felelős másokért! Alapíts családot! Ez a társadalmunk túlélésének záloga, apákra és anyákra van szüksége. Maga a szülőség amúgy a legtöbb férfinak mentálisan kimondottan jót tesz, és a lelki egészségmegőrzés egyik jó receptje. A személyiség is kibontakozik, fejlődik, miközben új generációt adnak át a világnak.
Azt azonban nem értem, miért van ebben a filmben is, és még sorolhatnék jópárat, tipikusan pl. Hugh Grant által alakított főszereplővel is, hogy ezt egyfajta etalonként kezelik, még a “haladó” nyugaton is? Mintha egy férfinak csak akkor lenne haszna, ha családot alapít. Holott jótékonykodni facér férfiak is tudnak, alapítványokat létrehozni, segíteni a bajbajutottakon. Apa párti vagyok, ezer százalékig, de az azért bennem is felmerül, hogy vajon a filmbeli testvére Willnek, miért értékeli a férfi életét totál elveszettnek család nélkül, holott ő kifejezetten jól érzi magát benne? Miért CSAK a család adhat értelmet egy férfi életének? Ne éljen csak magért és a p*náért, de fentebb írtam: felelősséget vállalni lehet más módon is másokért, segíteni még ezerféleképpen lehet a társadalmat.
Tényleg: az egyedüllétet választó férfuitársaim ne érezzék már magukat másodrendűnek a Földön!
Amúgy is: megbecsüli a társadalom az apákat? Létezik a szülői egyenjogúság a gyakorlatban? Egy apa éppen úgy érvényesítheti a jogait, mint egy anya? Mert az elvárás, az megy ezerrel a férfiak felé: önző vagy, ha nem fogsz össze egy nővel és nem alapítotok családot! De arról nem szól a fáma, hogy milyen kiszolgáltatott helyzetbe is kerül egy férfi, ha megházasodik, pláne ha gyereket is vállal. Állítólag a nők válnak kiszolgáltatottá (egyébként ez bizony igaz is, pl. az apa stabilitása a családban határozza meg, hogy a nő vállal-e második, harmadik, sokadik gyereket), DE nézzünk meg egy válófélben lévő párt! Dr Warren Farrell szerint is, a gyerekeit, a pl. nárcisztikus anyától féltő apa, gyakran nem mer kilépni a bántalmazó (igen, fizikailag is legalább annyira, mint fordítva hisszük, hogy a nők az áldozatok) kapcsolatból. Egyszerűen tudja, hogy az éretlen anya elleni egyetlen védelmi vonalat ő, az apjuk jelenti.
Arra kifejezetten ki kell térnem, hogy hazai nőjogi szervezetek mennyit ártanak a gyakran bírónőkkel közösen a gyerekeknek. Nem csak az apáknak, hanem azoknak, akikkel való felelősségvállalásra buzdít az egész világ, de amikor kiélezett helyzetben, az anyával szemben kell ezt megtenni, a közösség egyemberként, konzervatívostúl és liberálistúl egyarámnt áll elfogult, egxoldalú és cinikus módon az anya önző érdekei mellé,
Csak vegyülk a nagyon is létező anyaperselyt melyet hazai szélsőséges feminista szervezetek hoztak létre és tartanak fenn. Egy olyan pénzügyi segélyről van szó, amiből azoknak az anyáknak a büntetéseit fizetik ki, akik a joggal szembemenve nem adják át kapcsolattartásra a gyermekeiket, és ezért a bíróság pénzbeli büntetést szab ki rájuk.
Vagy vegyük azt az esetet, amikor feministák oktatják ki az anyát, hogy mit és hogyan hazudjon a bíróságon, hogy az apát befeketítse, és a gyerekek feletti kizárólagos felügyelet joga és gyakorlata náluk maradjon. Még az anya valódi érdeke sem ez lenne, mert az ő élete lenne könnyebb, ha a volt férjével megoszthatná a gyerekek iránti felelősséget – aminek vállalására amúgy ANNIYRA biztat minket minden film és a politika is – de a gyerekek érdeke egészen biztosan nem ez. És az apákról se feledkezzünk meg, mert már vált öngyilkossá férfi, mert elragadta az anya tőle a gyerekeiket. És azt az apát is megsiratták páran.
Vagy nézzük azt, hogy mennyi szabadság jár és pénzbeli juttatás egy nőnek, ha gyereket vállal, és mennyi egy férfinek? Hatalmas a különbség!
Szóval több társadalmi felelősséget a férfiak és apák felé! Legyen elég a kiszolgáltatottságukból a női önzés, a javarészt női, elfogult bírói gyakorlat, és a valójában cseppet sem nőbarát, ellenben kifejezetten férfigyűlölő szélsőséges feminizmus felé! A közélet, közgondolkozás és a politika emelje kicsit jobban fel az apákat, az apaságot. Már ha tényleg annyira fontosnak tartják ezt a férfiszerepet.
Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »
