Gondolatok a vallásszabadságról Kulcsár Péter2023. 06. 29., cs – 17:22
A vallásszabadság nagyon érzékeny téma, ugyanis a történelem során mindig is jelen volt az egyes valláskultúrák „tökéletes” elnyomása és ellehetetlenítése. Néhány napja röppent fel a hír, hogy minden harmadik országban veszélyben a vallásszabadság.
A statisztika azt mutatja, hogy 2021 májusa és 2022 decembere között a világ 61 országában érte súlyos támadás a vallásukat gyakorolni kívánó embereket. Igazából ez nem egy új dolog, csak a felmelegített burgonyafőzelékbe dobtunk egy-két fasírtot.
A vallás mint olyan ugyanazokkal a bélyegekkel néz szembe, mint a szexualitás vagy épp a nemzetiség egy idegen országban. Minden államban van egy többség, ami egy X vallást képvisel. Példánk lehetne Szlovákia a maga kis keresztény/keresztyén kultúrájával. Ugye megfér itt még néhány felekezet az „egy igaz hit” lobogója alatt, azonban furán néznénk egy mecsetre a szomszéd településen (Jáj, mert azok rosszak, meg gyilkosok! Ugyan…).
„Vallási csoportokat érintő elnyomást 28 országban tártak fel, az esetek között volt gyilkosság, deportálás, országból való kiutasítás, más vallásra való erőszakos áttérítés, kikényszerített házasság és tulajdontól való megfosztás. Ezen országok lakossága a világ össznépességének a felét teszi ki, és 13 ország található közülük Afrikában, melynek egyes területein jelentősen romlott a helyzet az előző két év adataihoz képest” – áll a hírügynökség digitális hasábjain. Súlyos a helyzet valóban, hisz a felsorolt tettlegességek egyike sem emberbarát, azonban a dolog nem meglepő, pláne nem meghökkentő. Egyes vallások égisze alatt élők fanatizmusa gyakran elfajulhat a radikalizmus irányába, és egy ilyen közösség nem lesz tekintettel senkire sem. A vallásháborúk és a körülöttük lévő erőszak melegágya évezredes múltra nyúlik vissza, csak épp ezek már olyan régen voltak, hogy nem emlékszünk rá, vagy épp senki nem beszél róla (benne van az is a pakliban, hogy nem akarunk rájuk emlékezni). A zsidók honfoglalása, a keresztes háborúk, az inkvizíció vagy épp a mészárlás Szent Bertalan éjszakáján. Nemcsak a katolikusok, hanem a protestánsok sem szentek ebből a szempontból.
Akkoriban nem volt ilyen mértékű információs hullám, hogy „világmegváltó” statisztikákat tudtak volna összerakni az alapítványok a „szebb” jövő érdekében. Mi többnyire Európa történelméből táplálkozunk, hisz ez határozza meg kultúránkat és a legelérhetőbb a számunkra. Azonban biztos voltak keleti valláshódítások és nyugati kultúraeltiprások a legtöbb évszázadban. Nem nagy csoda napjainkban Kínát és Indiát is azon országok közé sorolni, ahol elemzők szerint jelentősen sérül a vallásszabadság. Adatok millióiból tudnak dolgozni. Száz évvel ezelőtt nem volt ám ilyen könnyű adatokat összevadászni. Az iszlamizmusról is azért beszélünk, mert az most van. Már nem beszélünk a gyerekek „öngyilkos” és „önkéntes” keresztes hadjáratáról, ami a IV. és az V. keresztes hadjárat között volt. Francia, illetve német gyerekekből álló sereg indult el a Szentföld felszabadítására. Itt a Szentföld „felszabadítása” is erőszakkal történt, és a gyerekek bevonása is. (Hol van itt a vallásszabadság? Ugyanott, ahol ma: egy bizonyos szinten túl sehol.)
Egyértelmű, hogy valamennyire beszélünk róla, hisz megdöbbentő, hogy egy egész közösséget, esetleg emberek százezreit a határ túloldalára száműznek vallási nézeteik miatt, vagy épp kivégzik őket, mert más istenségben hisznek, de egyáltalán nem meglepő. Ha csak elkezdjük lapozgatni a krónikákat, rájövünk, hogy igazán sosem létezett a kikiáltott vallásszabadság, azonban valamivel mindig foglalkozni kell… Emberek vagyunk, nem? Vannak dolgok, amik nem változnak…
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
