1970 óta minden évben április 22-én ünnepeljük a Föld napját, amely bolygónk mostani állapotát figyelembe véve inkább minősül a vészharangok megkongatásának, esetleg gyászszertartásnak mint tényleges ünnepnek. Persze maga a jeles nap is figyelemfelhívás céljából jött létre az Egyesült Államokban, mai kereteit ismerve pedig 1990-ben indult hódító útjára. Ebben az évben csatlakozott egyébként Magyarország is – az elsők között – a Föld napjához. A 20. század második felében megfogalmazott problémák, noha a mai bajok eredői, összehasonlíthatatlanok a mostani állapotokkal (erre érzékletes példákat éppen a Google szolgáltat a Föld napja alkalmából készített, képekkel illusztrált témájukban).
Környezetünk egyre gyatrább helyzetét korábban próbálták „természetes okokkal” leírni (eltérő periódusokkal a Föld történetében, természetes melegedés stb.). 2022-re azonban eljutottunk odáig, hogy bolygónk kisemmizését, az emberi beavatkozás káros hatását ma már gyakorlatilag senki nem vitatja, maximum annak súlyosságáról folynak viták. Érdemi előrelépések persze mindezek ellenére sem történnek pár, még tűzoltásnak is gyenge, egyébként ezzel párhuzamosan dicséretes próbálkozástól eltekintve (műanyag evőeszközök, poharak száműzése, a nagyobb gyorséttermi láncok műanyag-mentesítése stb.). Amíg a fogyasztói társadalom, a multik uralma vagy éppenséggel a tervezett elavulás tart, addig túl sok meglepetést nem árulok el azzal, hogy tartós javulást hiába is várnánk. Ez pedig egyben magyarázat arra is, miért nem szerepel a Föld egyetlen országa sem jól az élhető környezet megteremtése szempontjából.
Bűnbakképzés
Az okok keresésének egyik vadhajtása a fehér ember kollektív bűnösségének kikiáltása, amiért a legtöbbet fogyaszt és pazarol a bolygó kárára. Ez a gondolatmenet eredetileg a jelenlegi nyugati „politikai elit” és holdudvarának tárházából származik, de idővel befészkelte magát az „átlag” balliberális gondolatvilágába is. Röviden ez annyit takar, hogy a fehér ember ne vállaljon gyermeket (egyet se), mert a bolygót terheli, illetve teljesítsen olyan környezetvédelmi feltételeket, amely egy halandó ember számára teljesíthetetlen (ne egyen húst, a szemetének 100%-át hasznosítsa újra, stb.). Az természetesen már nem zavarja őket, hogy egyetlen óriásvállalat egyetlen napján több szemetet termel és több környezetkárosítást végez mint egy 5 tagú európai család egy egész évben, de a baloldali kritika „valahogy” mindig megfeneklik, ha a multikat kell kritizálni.
Nyilvánvalóan ez nem azt jelenti, hogy ne lenne mindenkinek egyéni felelőssége bolygónk sorsának alakulásában, vagy éppenséggel sokan ne élnének pazarló és környezetvédelmi szempontból felelőtlen életmódot, ám a baloldali „környezetvédelem” erősen eltolja és elmossa a határokat, amely az átlag fehér ember felelősségét illeti.
A „fejlődő világ” környezetkárosítása
Ironikus, hogy a túlzott mértékű gyermekvállalás valóban környezetkárosító hatású, azonban pont nem azok szülik tele a bolygót, akiket ezért okolnak. Ázsia egyes országaiban és kiemelten Afrikában úgy ontják az újszülötteket, mintha nem lenne holnap, utóbbi kontinens esetében a 15-16 gyermeket „nevelő” családok sem ritkák. A fekete kontinensre is egyre inkább betörő modern orvoslás és a rendszeres nyugati segélyszállítmányok miatt a gyermekhalandóság csökken, az élettartam nő, ez pedig azt jelenti, hogy minél többen élik meg a felnőttkort, minél nagyobb népességet generálva ezzel. A minél több éhes száj és a harmadik világ népességrobbanása pedig túlterheli a bolygót és annak készleteit. A születésszabályozásnak tehát igenis van értelme, csak pont nem azokon a területeken, ahol az álkörnyezetvédő baloldal ezt követeli. Akinek kétségei vannak efelől, az vessen pár pillantást az Afrikában kiirtott esőerdőkre, ahol az arra alkalmatlan talajon az éhes kis négerszájaknak akarnak rossz minőségű élelmet termelni kezdetleges termelőeszközökkel (amely még több termelésre szánt irtást eredményez), vagy mondjuk a tömegek által leélt Indiára, a Gangesz folyó állapotára. Amit pedig nem a túlszaporodott tömegek irtanak ki vagy tesznek tönkre, megteszik helyettük majd a multinacionális cégek, akik a fejlődő világban újabb kizsákmányolandó kincsesbányát látnak olcsó munkaerővel vegyítve, s ahol a silány vagy nem létező környezetvédelmi szabályozások miatt bármit megtehetnek.
Mit tehet az egyén?
Elsősorban társadalmi szinten szorítsa vissza a globalizációt, de némi odafigyeléssel mi is sokat tehetünk, hogy legalább minimálisan megóvjuk a Földet. Amikor lehet, csökkentsük az autóval való közlekedést (gyalogolni egészséges), gyűjtsük szelektíven a szemetet (az erre irányuló infrastruktúra több mint katasztrofális Magyarországon), ne pazaroljuk feleslegesen az energiát, ültessünk fákat (óvjuk a már meglévőket), szemetelni pedig amúgy se szemeteljünk, mert az egyik legbunkóbb dolog a világon. A gyermekvállalás megtagadása helyett pedig neveljük erre születendő gyermekeinket is.
Az egyéni felelősség mellett az igazi fordulópontot a társadalmi-politikai szemléletváltás hozná el. A multik beszabályozása, a vidék felvirágoztatása kisüzemek, kisgazdaságok által, ökológiai sokszínűség védelme, a féktelen fogyasztás és vásárlás visszaszorítása, stb-stb. Ezek persze már önmagukban a ma ismert berendezkedés és életfelfogás végét, a tervezett elavulás alkonyát jelentenék, de hát pozitív módon változni-változtatni sosem rossz dolog, főleg, hogy a jelenleg uralkodó piaci felfogás, amely a folyamatos és minél intenzívebb vásárlóerőre, a hitelezésre épít, nem éppen a legerősebb korszakát éli.
A magunkon végrehajtott pozitív reformok persze mit sem érnek a környezet- és élettérkárosítók elleni, drákói szigorral történő fellépés nélkül. Magyarország sem kivétel, ahol a legtöbb esetben nemhogy elrettentő ítélet nem születik, de még a felelősöket sem „találják meg”. Ez a kérdéskör gyakran összefonódik a cigányság problémakörével és itt nem csak a borsodi erdők eltüntetésére gondolok, hanem a saját életterük minősíthetetlen, vagy éppen közveszélyes állapotára. Ide tartozik (tartozna) a felelős állattartás is. Legutóbb Mérán téptek szét brutális módon cigányok által „nevelt” harci kutyák egy ártatlant, ahol a hivatalára alkalmatlan polgármester válasza mindössze annyi volt, hogy „majd az önkormányzat pénzén beoltatja őket” (mármint a kutyákat). Lefordítva emberi nyelvre ez annyit takar, hogy majd az adófizetők (vagyis a mi pénzünkön) beoltatja olyan véglények gyilkos, harci kutyáit, akik vélhetően egy forintot nem adóztak egész életükben.
Mindezekből arra is következtethetünk, hogy a cigányság jelentős részének körében a környezetvédelem bármilyen fogalma teljesen ismeretlen, ahogy a harmadik világ országaiban is, mint azt már fentebb említettük. Ennek ellenére a baloldali zöldpolitika nem ismer más bűnbakot, kivéve az átlag fehér fogyasztót.
Végkövetkeztetés
A környezetvédelem, Földünk megóvása közös érdek, társadalmi és egyéni felelősség is. A személyes példamutatás azonban értelmezhetetlen, ha a környezetpolitikán és úgy általában a globalizált világ rendszerén nem változtatunk jottányit sem. Ennek pedig origója, hogy a környezetvédelmet, környezetpolitikát és a „zöld témákat” kicsavarjuk a baloldal kezéből, hiszen jól tudjuk, hogy az első környezetvédelmi intézkedések – korukat fényévekkel megelőzve – pontosan a Harmadik Birodalomban születtek.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
