Az, hogy a király barátját helyezi magas pozícióba, nem egyedülálló a történelemben. Viszont II. Henrik és Becket Tamás története valóban különlegesnek tekinthető, hiszen a király az egyházat is irányítása alá akarta vonni barátja személyén keresztül.
A római katolikusok szentként tartják számon, míg az anglikán egyház mártírként tiszteli Becket Tamást. A legenda szerint a király árulónak titulálta, és néhány nappal később kioltották életét. Azonban az örök kérdés marad, hogy a király tényleg kiadta-e a parancsot, véletlen folytán került sor a merényletre, vagy csak a lovagok szerettek volna uruknak bizonyítani?
Nagyravágyó kancellár
Becket Tamás az 1110-es évek végén született Londonban. Felmenői pedig franciák voltak, akik a normann hódítást követően költöztek Angliába. Gyermekkorában sem szűkölködött a család, apja kereskedő volt, de tapasztalatai kihatással voltak későbbi életére.
Az 1140-es évektől kezdve a Canterbury érsek hivatalnokaként szolgált, majd rövidesen a tanácsosi feladatokat is ellátott. Elkísérte őt a pápához, majd egyetemre küldték: Bolognába, illetve Auxerre városában folytatta tanulmányait.
Merénylet Becket Tamás ellen
A Canterbury érsek javaslatára Becket Tamás 1155-től II. Henrik kancellárja lett, az új uralkodóval rövid idő alatt váltak jó barátokká. A király fia, Henrik herceg is egy ideig az ő udvarában nevelkedett. Nagy vagyonra tett szert, híresek voltak lakomái és vigadalmai.
Amikor 1162-ben a Canterbury érseki cím megüresedett, II. Henrik és Becket Tamás már meglehetősen erős bizalmi viszonyban voltak. Nem véletlen, hogy a király Becketet szerette volna a pozícióba helyezni. Azonban Becket Tamás nem bizonyult a legmegfelelőbb választásnak, nem volt az egyház tagja, úgy kellett rövid időn belül felszentelni. Sőt, a király nem kívánt kancellárjától megválni, így Becket Tamás mindkét tisztséget betöltötte egyszerre – legalábbis egy ideig, mert Becket még ugyanebben az évben lemondott világi rangjáról, és a barátságnak így vége szakadt.
1164 októberében II. Henrik magához hívatta a Canterbury érseket, és felszólította, hogy adja át minden személyes vagyonát. Ő erre nem volt hajlandó, és félve az esetleges retorziótól, Franciaországba menekült.
A száműzött érsek
Becket Tamás hat évig élt száműzetésben francia földön, ebből kifolyólag 1170-ben II. Henrik nem a Canterbury érsekkel koronáztatta meg fiát ifjú királynak, hanem a yorki érsekkel. Becket Tamás a pápához fordult, mivel ez sértette jogait, majd kiátkozta a yorki érseket és az őt segítő püspököket is.
Becket Tamás kiátkozza ellenségeit
II. Henrik érdemi egyházi vezetők nélkül maradt, így megígérte, hogy vissza fogja adni a Canterbury érsek összes jogát, ezért 1170. december 1-jén Becket Tamás visszatért hazájába. Útján az emberek boldogan üdvözölték, és maga az érsek is úgy gondolta, hogy helyzete rendeződött.
1170. december 29-én négy, a királyhoz közel álló lovag érkezett Canterburybe. A férfiak előszőr felszólították Becket Tamást, hogy menjen velük Londonba, amit ő visszautasított. Erre a lovagok elkezdték kifelé húzni a templomból, mire az érsek az egyik oszlopba kapaszkodva igyekezett ellenállni. Ekkor az egyik lovag előhúzta kardját, és olyan súlyosan megsebesítette a Canterbury érseket a fején, hogy egyértelmű volt rövidesen bekövetkező halála.
Halálát követően több csodát jegyeztek le, így három ével a merényletet követően, 1173-ban szentté avatták. Ugyanebben az évben II. Henrik uralkodásának megingását tapasztalta meg, ugyanis felesége, Aquitániai Eleonóra – a korábban megkoronázott – fiával együtt lázadást indított ellene.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
