Ez év nyarának végén felkérést kaptam a Gömöri Kézművesek Társaságától, hogy a hagyományos nemzetközi XV. Gömöri Kézműves Vásár várhosszúréti rendezvénye keretében tartsak előadást Gömör hagyományos tánckultúrájáról. A meghívást kedves barátaim küldték: Ulman István fafaragó, Nagy György szervező-politikus, és Bagin Ádám meseszínház menedzselő-rendező, akik egyben a Társaság vezetői is. A felkérést elfogadtam, az előadás „mellékterméke”-ként született az alábbi cikksorozat.
A vásár keretében került sor a Borostyán Néptáncegyüttes új műsorának bemutatójára, melyben a gömöri hagyományos, általam is felgyűjtött táncok, dalok felhasználásával életem jelentős eseményeit jelenítette meg. A befejező szám előtt színpadra szólítottak, 90. születésnapomat és néptáncgyűjtői munkásságomat hangsúlyozva felköszöntöttek, megajándékoztak a Horváth Zoltán népművész által erre az alkalomra készített gyönyörű gömöri kerámiatállal, melybe beírták: „Gömörország őrzője, Takács András 90”.
Itt, írásom elején úgy kívánkozik, hogy jelezzem, a Gömör tájegység feltárt tánchagyománya a színpadi művet, koreográfiákat, kompozíciókat, műsorokat alkotó szakembereknél nagy sikert aratott. Közép-Európában kevés olyan magyar táncegyüttes van, melynek ne lenne a műsorában gömöri táncokból épített színpadi tánckompozíció. Szerencsére a hazai táncegyütteseinktől kezdve a legnagyobb hivatásos együtteseknél, beleértve a Magyar Állami Népi Együttest is, találkozhattunk vele. Olyan koreográfiával viszont ritkán lehet találkozni, amely egy néprajzi táncgyűjtő életét dolgozna fel, mint amilyennel meglepett a Borostyán Táncegyüttes. Itt, a nagy nyilvánosság előtt köszönöm NEKIK lelkes előadásukat is (lásd az előző cikknél közölt fényképet).
x x x
Az előző évben végzett sikeres Nyitra vidéki és martosi gyűjtések után igyekeztünk bővíteni ismereteinket és megismerni további néprajzi tájegységek hagyományos néprajzi, népművészeti értékeit is.
Magunkkal vittük a Csemadok új szerzeményét, a nagy magnetofont. Reggelre értünk félútra, a szülőfalumba, a Sajó-völgyi Tibába. A sofőrnek pihennie kellett, mert egész éjszaka vezetett.
Míg ő pihent, mi Tiborral megénekeltettük az apámék által hozzánk hívott személyeket. Ez lett a gömöri tájegységben az első órákig tartó kiszállásunk. Sajnos a magunkkal vitt magnetofont nem tudtuk használni, mert Sajótibába akkor még nem volt bevezetve az áram.
Én meg Takács Imre nagybátyámtól a vasvári táncokat láttam és tanultam. Tanultam a verbunkos tánclépéseket. Láttam én Imre bátyámat lakodalmakban, bálokban az előző években is táncolni, csak akkor még nem tudtam, hogy ez milyen nemzeti kincs.
Az akkor Tibában eltöltött pár óra főleg arra volt elég, hogy „megsejtettük”, milyen kincsek rejlenek ezen a vidéken. Aztán többször visszatértünk a megismert területre, hogy magnó-, illetve filmszalagra rögzítsük a már feltárt értékeket is.
A további hazautazásaim alkalmával Takács Imrével, Ferdinánd Lászlóné Szűcs Margóval, Szűcs Jánosnéval, Rózsa nénivel, Farkas Sándornéval, Ferdinánd Lászlóval és a többiekkel a falu és a környező falvak táncairól és táncéletével kapcsolatos hosszabb beszélgetéseket is megvalósítottam, valamint táncfilmeket is rögzítettünk, később részletesebben szólok ezekről a gyűjtésekről is.
Ez azt is jelentette, hogy a műsorban szerepeltetni kell mindazt a népművészeti értéket, amelyek a Csemadok szervezeteinek munkája eredményeként ismertté és színpadképessé váltak. A gömöri tájegységet Rimaszombatból a Csemadok Pásztor Mária vezette tánccsoportja Gömöri lánykérővel, Tornaljáról a gimnázium Pásztortánccal, a Csemadok Egenhofer Ferencné vezette tánccsoportja Széktánccal, Bejéből Tamás László és felesége helyi népdalokkal, Licéről a Miklós Lászlóné vezette csoport Tavaszi leánytánccal, Pelsőcről a Magyar Alapiskola tánccsoportja Strausz Gizella vezetésével Gömöri gyerekjátékokkal és Rozsnyóról a Csemadok 100 éves Munkásdalárdája vett részt a műsorban.
A feladat megvalósításán a Csemadok teljes apparátusa dolgozott. Mi Tiborral a műsort készítettük elő, a többiek pedig a szervezési feladatokat végezték. Az eredmény: a színházban bemutatott műsor egy részével 1952. július 4-én szabadtéri bemutatót rendeztünk Pozsonyban, a várkerti szabadtéri színpadon. Fellépett a pozsonyi Pedagógiai Gimnázium énekkara, a Csemadok KB népi zenekara és a komáromi magyar gimnázium táncegyüttese. Óriási volt az érdeklődés.
Utána a pozsonyi magyar pedagógiai gimnázium esti tagozatos diákjaként részt vettem egy hathetes tanfolyamon, mely az ország minden területéről összehívott már gyakorló és leendő tanítók érettségi előkészítője volt, és leérettségiztem. A tanfolyamon a társaktól a néprajzi munkához sok értékes információt szereztem, arról, hogy Szlovákiában hol, mit találhatunk a néprajzi munkánk szemszögéből nézve. Aztán a későbbiekben tanítóként, a működési helyeiken ők lettek a segítőtársaink.
1952 őszén Tiborral eljutottunk Szilicére, akkor gyűjtöttük az „Ősz az idő ködös nagyon/ Szántani kéne galambom, /De az ekém széjjel vagyon,/ Hogy szedjem össze galambom”… dalt, meg az „Isten veled Szilice föld,/ Én felőlem lehetsz már zöld./ Én felőlem kizöldülhetsz, Nem taposlak soha többet”… énekelte Bokros János, aztán a „…Már megmondtam Angyal Bandi, ne menj az Alföldre,/ Mer megtanulsz csikót lopni, ézibe, ézibe”… énekelte Kovács János, és még sok másik dalt. Táncügyben beszélgettem id. Mezei Sándorral, Bokros Jánossal, s másokkal is. Megtudtam, hogy értékes anyaggal bírnak és érdemes lesz többször visszajönni.
1952 novemberében Tiborral eljutottunk Medvesaljára. Ismerősnél, a faluban lakó Mede Margit családjánál Egyházasbáston kaptunk szállást. Mede Margit Füleken a Csemadok járási titkárságán dolgozott, akkor bejártuk a medvesaljai községeket: Egyházasbástot, Óbástot, Medveshidegkutat, Tajtit, Vecseklőt. Magunkkal vittük a magnetofont is, a faluban ott sem volt még villany, de szerencsénk volt, mert a szövetkezet dohánytermesztéssel is foglalkozott és megengedték, hogy a saját áramfejlesztővel ellátott dohányszárítóban bekapcsolhassuk a magnetofont. Így a napközben felkeresett személyeket esténkén (mert csak esténként folyt a szárítóban a munka) meghívtuk a dohányszárítóba és ott sok szép dalt szalagra rögzítettünk. Pl.: /Hej/ ködellik a Mátra,/ Eső akar lenni… énekelte Dancsók Józsefné 65 éves, …Sej de sáros, sej de rögös az az út,/Amin az a kilenc betyár elindult…” Egyházasbást, vagy „…Csepereg az eső,nem akar elállni/, Ez a barna kislány csuhaha,/Vélem akar hálni valaha.” énekelte Somoskői Mihályné, Vecseklő. Itt is rátaláltunk a „…Piros alma kigurult sárba,/Ki felveszi, nem esik hiába…” kezdetűre, énekelte Mede Pálné 54 éves, Egyházasbáston. Ez újdonság volt számunkra, mert a Nyitra vidéki zoboralji Kolon, ahol először találkoztunk vele, jó messze van ettől a gömöri néprajzi tájegységbe tartozó medvesalji falutól.
Folytatjuk!
(Takács András/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
