Globálisan forró kilátásaink

A globális felmelegedésről lesz szó a következőkben, amiről már sok mindent tudhat az olvasó, de talán sikerül néhány szempontot más megvilágításba helyeznünk. Mostanában újra megsokasodtak a hírek a globális felmelegedés körül, mert kiderült az újabb mérések kapcsán, hogy a tempója gyorsabb, mint eddig gondolták; aztán sikerült végre némi előrelépést tenni a nemzetközi klímakonferencián, ahol ugyan még országokra lebontva nincsenek kötelező vállalások, csak egy globális keretszám, de már nem húzta ki magát a kötelezettség alól egyetlen ország sem.

 

Volt a téma kapcsán jó tíz évvel ezelőtt egy személyes veszteségnek felfogott csalódásom is, mikor a 2000 nevű társadalomtudományos folyóiratban elolvastam azelőtti kedvencem, Václav Klaus cseh köztársasági elnök írását, amely kiválóan reprezentálta azokat a károkat, amelyeket a neoliberális-neokonzervatív gondolkodásmód képes okozni. (Ez ideologikus világnézet, lényegében jobboldali liberális gondolkodásmód, nem összekeverendő a klasszikus konzervativizmussal.)

 

A környezetvédelmi mozgalmak mint ideológiai ellenfél

 

Ennek a neokonzervatív hozzállásnak a lényege, hogy az összes szocialisztikus politikával szembeni kliséjét egy az egyben ráhúzta a zöld, és általában a környezetvédelmi mozgalmakra, s bennük ideológiai ellenfelet lát. (Nem minden logika nélkül egyébként, de az egész mégis egy torzszülöttet eredményezett, hisz tudományosan mérhető és bizonyítható területen vagyunk.) A szabadság korlátozását, általában a vállalkozások szabadságának korlátozását, sőt az emberiség kiteljesedésének gátját, annak új formáját vizionálta a környezetvédelem okán, s haladásellenesnek állította be.

 

Václav Klaus kiválóan reprezentálta azokat a károkat, amelyeket a neoliberális-neokonzervatív gondolkodásmód képes okozni. Kép: pravda.sk

 

Az érvelés egész szélsőséges formái is bemutatásra kerültek, személyesen olvastam olyan „tudományos“ érvelést, mely azt próbálta bebizonyítani, hogy a Föld fosszilis energiahordozói lényegében korlátlanok, mert ha fel is megy az energiahordozók ára, ez újabb, addig nem megtérülő lelőhelyek kiaknázását teszi lehetővé. Ugye nem kell sokat érvelni amellett, hogy ettől még a Föld tartalékai végesek, s a velük való ésszerű gazdálkodás már csak amiatt is gesztusértékű, hogy a jövő generációk is tudják, hogy is nézett ki pl. a kőolaj.

 

A neokon érvelés

 

A neokon érvelés az elején még azt is elvitatta, hogy van-e felmelegedés egyáltalán. Mikor a tudósok hozták a bizonyítékokat, akkor azt vitatták el, hogy ezt az emberi tevékenység okozta a fosszilis energiahordozók nagymértékű elégetésével – szerintük ez természetes folyamat, s leginkább a naptevékenység fokozódásával függ össze.

 

Tudományos oldalról ezt sem volt nehéz cáfolni, hiszen ha akár kísérleti körülmények között is magasabb üvegházhatású gázokat eresztenek egy zárt térbe, a hőelnyelés mérhetően növekszik. A örök jég birodalmában, korábbi földtörténeti korokból vett jégmintákban levő levegő-zárványokkal dokumentálni lehet a széndioxid változásait, s az ipari forradalom kezdetétől a növekvő szintjét. Mára már nem igazán maradt épeszű ember, aki a tendenciákat, és okait megkérdőjelezné, tán´ csak Donald Trump.

 

A folyamat veszélyessége

 

Röviden a folyamat veszélyessége a következőképpen jellemezhető: Az első, már most észlelhető változás, az északi jégsapka zsugorodása, amely folyamat érinti a legnagyobb grönlandi jégrezervoárt is, és az Antarktisz jegét is a későbbiekben, melyek elolvadásával a tengerszint tíz méterekkel növekedhet – kisebb szigetekről már most menekülnek az emberek. A melegebb légkör száraz helyeken további elsivatagosodást eredményez.

 

Szibéria, Alaszka és Kanada északi részén a tartósan fagyott föld (permafroszt) felolvadásával beindul ezen talajokban a biológiai élet, s ezzel az ott, – a történelem folyamán felhalmozódott hatalmas mennyiségű szerves anyag lebomlásával, – újabb óriási mennyiségű széndioxid kerül a levegőbe, ami tovább növeli a felmelegedést, tehát öngyorsító folyamat indul be.

 

Kép: aktuality.sk

 

Amit még az is tetéz, hogy az óceánok ennek egy részét elnyelik, tehát savasodni fognak. Víz + széndioxid = szénsav!!! Ez elpusztítja a tengeri élővilág tetemes részét, pl. a korallokat, s a folyamat újabb lökést kap, hiszen ez a szerves anyag lebomolva tovább növeli az atmoszféra széndioxid tartalmát, aminek szintje közel kerülhet ahhoz a szinthez, mint amilyen a Föld őskorában volt. Ez akkora mértékű forróságot okozhat, mint ami akkor volt, 100 celzius fok környékire teszik a tudósok.

 

A földfelszínen ilyen körülmények között a magasabb rendű élet nem fog tudni fennmaradni

 

A kilátások kétségbeejtőek, sőt lehet találkozni olyan meglátásokkal is, hogy a folyamat talán már meg sem állítható. Mindenesetre tenni kell, amit lehet, s az alternatív és megújuló energiaforrásokat nagyobb ütemben kell kihasználni. Részemről az alternatív megoldások közé sorolom az atommaghasadásos atomenergiát is, mindaddig, míg a magfúziós eljárások el nem terjednek.

 

Nem eshetünk abba a hibába, mint a zöldek, akik elvből elutasítanak mindent, ami nem megújuló, függetlenül attól, hogy azok nélkül a folyamat nem megállítható. Végeredményben nem a környezet megóvását, hanem lepusztulását segítik az ideologikus hozzáállásukkal. Tetszik vagy nem tetszik, szükségünk van a kis vízierőművekre akár Dél-Szlovákiában is, ugyanez érvényes a szélerőművekre és a napfény befogására alkalmas megoldásokra.

 

A domboldalban élő pókocskák

 

Azért írom mindezt, mert nálunk délen is, az elmúlt két évtizedekben, nem kevés példa volt arra, hogy ezeket a fejlesztéseket helyi, magukat környezetvédőnek képzelő aktivisták akadályozták meg, hozzátéve a maguk kis részét az emberiség, s a természet elpusztításához.

 

Tudomásul kell venni, hogy ha nem tudjuk megállítani a felmelegedést, akkor nem lesznek pókocskák a palásti domboldalban, s ember sem lesz, aki a természet szépségeit élvezné, beleértve az Ipoly, akkor már nem létező, vadregényes kanyarulatait is.

 

Könözsi László

 

Nyitókép: origo.hu


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »