MÚLÓFÉLBEN NÉMETORSZÁG, ÉPÜLNEK A PÁRHUZAMOS TÁRSADALMAK
A mór megtette kötelességét, a mór mehet. Mégpedig azért mehet, mert politikailag már nem korrekt. Pedig csak egy kis szerecsen fiúcskáról van szó, aki 1852 óta bájosan mosolygott kedvenc csokimárkám dobozairól. A turbános, aranyos fekete kisfiú nincs többé. Áldozata lett a politikai korrektségnek, nehogy már rasszizmus vádjával illessék a céget. Engem szíven ütött, amikor láttam, hogy lecserélték a logót. Még a berlini szupermarketben „kigugliztam”, hogy mi lett a kis cimborámmal, aki gyermekkorom óta mosolyogva figyelte nassolásomat. „A cég időszerűnek látta lecserélni egy [fehér] varázslóra a logót.” – írja a weboldal.
Spontán az egyik kedvenc osztrák kávémárkám ugrott be, ahol a piros fezes kis szerecsen 1924 óta kínálja a remek italt. Hol itt a baj? Miért lenne rasszizmus egy logó? Van egy jó német mondás: „Megpróbál katolikusabbnak lenni a pápánál.” Annyira túltoljuk a politikai korrektséget, hogy lassan belefulladunk. Átírták az összes régi német mesekönyvet, ahol a néger szó szerepelt.
Az ég szerelmére, a múlt században nem volt sem „afroamerikai”, sem „amerikai őslakos”, hanem a néger és az indián szavak szerepeltek a könyvekben, legyenek azok Mark Twain vagy Michael Ende regényei. Generációk nőttek fel ezeken a könyveken, és érdekes módon senkiből nem lett rasszista, populista (de gyűlölöm ezt a szót!), felforgató elem. Azzal a szókinccsel rendelkeztünk, és nem agyaltunk rajta (főleg nem 12 évesen), hogy van-e rasszizmus a sorok között.
Jim Knopf, a kis fekete masiniszta Michael Ende mesekönyvében (kedvencem) egy nagyon pozitív hős. Jószívű, bátor, és még a kínai császár lányát is megmenti a rablók karmai közül. Naná, hogy neki drukkoltunk, amikor a nagyim felolvasta a mesét! Szerettük őt, a bátor „néger” kisfiút. Persze a német liberális erők már megvádolták szegény Endét, hogy a rasszizmust szította Jim Knopf figurájával, holott családja pont szemben állt a hitleripolitikával.
Egy ismerősömet és feleségét behívták másodikos kisfia iskolájába, mivel a hétéves kissrác kimondta a „néger” szót, amikor egy rajzot kellett elemeznie, amelyen két afrikai gyermek volt látható egy pálmafa alatt. Azt mondta, hogy „két néger kisgyerek van a képen”. Az osztályfőnöknő rohant az igazgatóhoz, az behívta a fiatal, értelmiségi szülőket, hogymegtudja, micsoda neonáci nevelést kap a gyermek. A szülők megszeppenve ültek az igazgatói irodában, és csak hebegtek, hogy nem tudják, hol szedhette fel csemetéjük a szót, mivel otthon ez, semmilyen kontextusban nem fordult elő. Meg kellett ígérniük, hogy beszélnek gyermekükkel a rasszizmusról (!). Persze nincs már „négercsók” sem, most
csokoládébevonatos habcsók lett, a „cigánypecsenye” egzotikus sültté mutálódott, ezen pedig pont roma zenész barátaim háborodtak fel. Sic transit gloria mundi.
A csokisdobozra felkerült arabul, hogy alkoholt nem tartalmaz. Az iskolákban dübörög az iszlám hittan (mint kiderült, mindenfajta állami ellenőrzés nélkül), és megy a polemizálás, hogy kötelező nyelv legyen-e az arab. Persze ahány nyelv, annyi ember, ez tény. Én is tanultam arabul, bár akkor még nem volt kötelező. Ám ez még jobban gátolni fogja az integrációt, hiszen joggal mondhatják majd a migránsok, hogy minek tanuljak meg németül, ha itt mindenki amúgy is arabul tanul. Majd a fritzek integrálódnak az ummába, a nagy iszlám közösségbe. Még egy szót az iszlám hittanról: az Alternatíva Németországnak (AfD) jobboldali párt egyik politikusa felvetette, hogy érdemes lenne kontrollálni, miket is oktatnak ott a gyermekeknek, mert nehogy a szélsőséges tanok kerüljenek előtérbe. Erre a jelenlegi politika úgy reagált, hogy az Ószövetség is tele van agresszív szövegek-kel. Hm, érdekes párhuzam.
Egy barátom feleségére öt migráns támadt rá, amikor lement vásárolni. Halálfélelme volt, azóta nem mer egyedül kimenni sötétedéskor. Egy közüzemi ebédszállítónál dolgozó hölgyhöz széket vágott egy migráns, mert nem volt elég édes a tea, amit a menekült-szállásra vittek. Minden sarkon rendőrök állnak golyóálló mellényben és gépkarabéllyal, ám eközben a reptéren az összes rakodó szakállas közel-keleti férfi. Pont a legszenzitívebb biztonsági részlegen.
A földalattin csadoros, hidzsábos nők 3-4 gyermeket vonszolnak maguk után. Sokuk már megint terhes. Ha megszüli a gyermekét, már kikerüli a kitoloncolást, hiszen kisgyermekkel senkit nem küldenek vissza. Ha meg nagyobbacska, azzal érvel, hogy a gyermek már Németországban járt bölcsibe, oviba, ott szocializálódott, szóval traumaként érné, ha vissza kellene mennie a Közel-Keletre vagy Afrikába.
A kormány nemigen tud mit kezdeni a migránsokkal. Jó nevű dzsesszbandát vezető barátom kapott egy hívást a munkaügyi hivataltól, hogy alapítson egy migránszenekart. Hangszereket ad a Bundeswehr, és a munkaügyi hivatal fizeti a projektet. „Annyival is kevesebb migráns unatkozik a befogadóhelyeken” – közölte a hivatalnok. Szóval e hét csütörtökén elkezdhet válogatni a menekülttáborokban a „zenészek” között. Viszont dübörögnek a mecsetek és az arab vízipipa-kávézók. A politikai élet is gyökeres változásokon megy keresztül. Muzulmán szervezetek alakulnak, akik egyre több jogot követelnek maguknak a kultúra, az oktatás és az állami támogatások terén.
A német sajtó pedig elismerően nyilatkozik a fiatal migránsok vallásosságáról. Szerintük pozitív, hogy a közel-keleti ifjúság ennyire ragaszkodik muszlim gyökereihez. Lehet, hogy én látom rosszul, de a lefátyolozott nők és a szakállas férfiak százezrei engem inkább nyugtalansággal töltenek el. Kötelességekről – mint például integrációs tanfolyam, nyelvtanulás, munkakeresés – nem esik szó.
A kerületemben, Steglitzben egy szép parkban százhúsz fát fognak a következő napokban kivágni az önkormányzat által felbérelt munkások, mivel kell a hely egy konténervárosnak. A szenátus 450 migránst fog elhelyezni a park helyén létesülő befogadóközpontban. Igaz, hogy van ott két gimnázium és egy uszoda is, de hát biztos csupa rendes embert költöztetnek be, akik nem fogják zaklatni a lányokat. Megszűnik a park, és 21,3 millió euróért épül oda egy befogadóállomás. Érdekes, de a Zöldek (Die Grünen) politikusai nem mentek oda tüntetni a szegény, kivágandó öreg fák miatt.
Péntek délben már nem volt kedvem tovább otthon maradni.
Egy jót beszélgettem Wolf-Nagy Tündével, az M1 berlini tudósítójával, majd
órákkal a gép indulása előtt kimentem a repülőtérre, elüldögéltem egy
bisztróban, majd felszálltam a hazainduló budapesti gépre.
Georg Spöttle biztonságpolitikai szakértő
Forrás:badog.blogstar.hu
Tovább a cikkre »
