A házasság mint szövetség, hűség és közös küldetés került a középpontba február 15-én, vasárnap délelőtt az apácaszakállasi református templomban, ahol – a Házasság hete alkalmából – ünnepi istentisztelet keretében köszöntötték a megjelent, házassági évfordulójukat ünneplő párokat. Az ünnepi istentiszteleten igét hirdetett dr. Somogyi Alfréd, az apácaszakállasi református gyülekezet lelkipásztora, egyben a Szövetség a Közös Célokért társulás elnöke.
Az ünnepi alkalom elején Somogyi Alfréd köszöntötte a megjelent híveket és vendégeket, külön is üdvözölve azokat a jubiláns házaspárokat, akik a gyülekezet közösségéhez tartozva az idei esztendőben kerek házassági évfordulójukért adhatnak hálát.
Mint hangsúlyozta:
Az együtt eltöltött évekért való hálaadás nem pusztán személyes ünnep, hanem az Úr színe előtt megélt közös bizonyságtétel is, amely a gyülekezet egészének örömét gazdagítja.
Az ünnepi istentiszteleten az első házassági évfordulójukat ünneplő fiatal párok éppúgy jelen voltak, mint azok a jubiláns házastársak, akik az idei évben jelentős mérföldkőhöz érkeztek közös életútjukon.
A köszöntöttek között akadtak öt-, húsz-, harminc-, negyven-, negyvenöt- és ötvenéves házassági évfordulót ünneplők is, de olyan házaspárok is, akik immár ötvenöt éve élnek egymás oldalán.
Az egymást követő nemzedékeket képviselő párok jelenléte érzékletesen mutatta meg, hogy a házasságban megélt hűség és kitartás az életút különböző szakaszaiban is ugyanarra a szilárd alapra épül, illetve, hogy az egymás iránti elköteleződés nem csupán években mérhető, hanem generációkon átívelő, élő példa a közösség számára.
Somogyi Alfréd igehirdetésében a házasság és Krisztus–egyház kapcsolatának bibliai párhuzamára irányította a figyelmet. Hangsúlyozta, hogy a Szentírás Jézust mint vőlegényt, az egyházat pedig mint menyasszonyt állítja elénk, s e hasonlat lényege a kölcsönös szeretet.
Mint fogalmazott:
Az egyoldalú szeretet nem elegendő sem barátsághoz, sem házassághoz: „kell, hogy mindkét fél keresse a közösséget”.
A jubiláns házaspárokat arra hívta, idézzék fel megismerkedésük idejét, amikor bizonyossá lett számukra: „ő az igazi”. A lelkipásztor rámutatott, hogy az ige három kulcsfogalmat állít elénk: a tűrést, a tagadást és a hűséget.
Kiemelte:
„Ha tűrünk, vele együtt fogunk uralkodni is” – a türelem nem a könnyű napokra szól, hanem a próbatételek idejére.
Hozzátette, a nehézségek nem Isten szeretetének hiányát jelzik, hanem azt vizsgálják, miként reagálunk rájuk. A türelem reménységet szül, a remény pedig éltet.
A Szövetség a Közös Célokért elnöke szólt a tagadás komolyságáról is, kiemelve: ez nem puszta indulat, hanem szakítás.
„Aki megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom” – idézte az igét, majd megjegyezte: a krisztusi út a jóban-rosszban való kitartás.
Végül a hűség üzenetét emelte ki. „Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert az önmagát meg nem tagadhatja” – idézte, rámutatva: Isten szeretete megelőzi és felülmúlja az emberi logikát. Mint fogalmazott, ez a hűség nem a hűtlenségre bátorít, hanem a visszatérés lehetőségét nyitva tartó szeretetre.
Az igehirdetést követően Somogyi Alfréd közvetlenül a jubiláns házaspárokhoz fordult, személyes hangvételű üzenetben szólítva meg őket.
Kiemelte
a házassági eskü komolyságát, hangsúlyozva, hogy az „holtomiglan-holtáiglan” kimondott szavai mögött valós életút, közös küzdelem és kitartás áll.
Mint fogalmazott, a lélektársi kapcsolat nem „cukormázas mese”, hanem próbatételeken át érlelődő szövetség. Idézett William Shakespeare 75. szonettjéből – Szabó Lőrinc kiváló fordításában –, amely a szeretet egyszerre koldusszegény és királyi gazdag állapotát ragadja meg.
Áldást kérve hangsúlyozta:
A hűség és a szeretet megtartó ereje ad értelmet az együtt megtett éveknek. További sok boldogságot – a krisztusi szeretetben megmaradva.
A méltató gondolatokat követően Somogyi Alfréd egy-egy szál rózsával, emléklappal és jelképes ajándékkal fejezte ki a gyülekezet megbecsülését és tiszteletét a jubiláló házaspárok iránt, személyes gesztussal is megköszönve a közösség előtt vállalt, évtizedeken át hűséggel megélt szövetségüket.
A meghitt, ugyanakkor közösségformáló alkalmon az egybegyűltek együtt adtak hálát az együtt megtett évekért, a közösen hordozott terhekért és az örömökért, amelyek a házasságot éltető, megtartó erővé formálják.
A jeles esemény nem csupán az évfordulót ünneplők számára jelentett megerősítést, hanem a teljes gyülekezet számára is tanúságtétel volt arról, hogy a házasság ma is élő, megőrzendő és továbbadandó érték.
Bartalos Nikolas/Felvidék.ma
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
